Törökfürdő
2013.07.19. 17:14
A második világháború évei alatt Orson Welles, akit a katonai szolgálatra asztma miatt alkalmatlannak nyilvánítottak, a roosevelti politika propagálása (illetve a választási kampányban való aktív részvétel, politikai vezércikkek írása és a fasizmus veszélyeiről szóló konferencia-turnézás) mellett az amerikai hadsereg előtt is rendszeres jelleggel lépett fel, a Mercury Theatre-rel például cirkuszi előadásokat mutatott be, melynek csúcspontja rendre Welles illuzionista mutatványa volt. Világháborús tematikájú az Utazás a félelembe című film is, amelyben Welles a török titkosrendőrség főnökét alakította.
A filmet formálisan Norman Foster neve fémjelezte, de sokan pedzegették, hogy a jellegzetes stílusjegyek miatt de facto talán nem ő, hanem Welles állhatott a rendezés hátterében. Pasolini kutatása szerint a forgatókönyv megírásában Welles és Joseph Cotten közösen vettek részt. Welles későbbi memoárja szerint akkora káosz jellemezte a forgatást, hogy bizonyos jeleneteket igazából nem is Foster rendezett, hanem az, aki éppen a legközelebb állt a kamerához - ez a személy elég sokszor éppen ő volt. Így Welles bravúrja lehetett az a megoldás is, hogy zenével jelezték a gyilkos jelenlétét, a muzsika segítségével érzékeltetve a fedélzeten uralkodó feszült légkört és félelmet. Az alkotás mindenesetre Eric Ambler detektívtörténete alapján készült és a világháború közegébe helyezte a kémhistóriát. A film eredetileg másfél órás lertt volna, de a forgalmazó RKO Pictures végül 68 percesre rövidítette.
A cselekmény így meglehetősen lakonikus, már-már Schlagwortokba gyűjtött, de a történetvezetés szála a film szempontjából szinte indifferens is, hiszen a centrumban a félelem művészi eszközökkel történő ábrázolása áll. Howard Graham (Joseph Cotten), a Törökországba "akkreditált" fegyverszakértő és hadihajó-tervező a megbízatási ideje lejártával vissza kíván térni az Újvilágba, ezért feleségével egyetemben megváltják a reggeli gyorsvonatra szóló jegyüket. Lévén azonban, hogy Graham fontos titkok birtokosa, a nyomába erednek a Harmadik Birodalom megbízásából eljáró bérgyilkosok, akik tévedésből egy teleportálós mutatvány közepén tartó bűvészt gyilkolnak meg. Megelőzve a nagyobb bajt, a török titkosszolgálat feje, Haki ezredes (Orson Welles) egy Földközi-tenger felé tartó teherhajóra tereli a tervezőt, hiszen a török hadiflotta modernizálása szempontjából nélkülözhetetlen számukra a tudása. A német érdekek szolgálói azonban szintén a hajó utasainak lajtstromát gyarapítják, akárcsak a menekülésben segédkező kabaré-énekesnő, a film elején párduc-kosztümben pompázó Josette Martel (Dolores del Rio). A film döntő részét így a zárt terekre koncentrálódó, feszült macska-egér harc teszi ki: a homályba burkolózó, szűk folyosók kiváló helyszínül szolgálnak a lélektani dráma kibontakozásához.
Az első sajtóbemutatót követően Wellesnek sikerült elérnie, hogy újraforgathassa a film záró jelenetét, amely így valóban ütősebbre sikeredett. (A szakadó esőben, egy hotel párkányán mérkőzik meg egymással utoljára a német ügynök, a török ezredes és az amerikai mérnök.) Ezzel együtt egyet kell értenem André Bazin értékelésével, aki szerint az Utazás a félelembe nem több egy ultrakereskedelmi témával történő kellemes szórakozásnál. A Daily Express publicistája szerint "Orson, a büszke rebellis, a konvencionális filmek nagy ócsárlója elhagyta elefántcsonttornyát és egy ragyogó kémfilmet rendezett."
Értékelés: 10/7
Utazás a félelembe
(Journey Into Fear)
fekete-fehér, amerikai krimi, 70 perc, 1942
rendező: Norman Foster
író: Eric Ambler
forgatókönyvíró: Joseph Cotten, Orson Welles, Ben Hecht, Richard Collins
zeneszerző: Roy Webb
operatőr: Karl Strauss
vágó: Mark Robson
szereplő(k):
Orson Welles (Haki ezredes)
Joseph Cotten (Howard Graham)
Dolores del Rio (Josette Martel)
Ruth Warrick (Stephanie Graham)
Agnes Moorehead (Mrs. Mathews)
Everett Sloane (Kopeikin)
Jack Moss (Peter Banat)
Jack Durant (Gogo Martel)
|