A jelen működési rend problémáival szemben megoldást képezhet a nagyvállalati szektor állami, törvényi kontrollja, vagy akár a fogyasztáskultúra oktatása már általános iskolás kortól kezdődően.  Ez amúgy nyilvánvalóan nem áll érdekükben, mivel döbbenetesen alacsony a gazdasági, jogi, általános tudatossági ismeretek terjesztése a lakosság nagy részét illetően és az oktatás egészében. Felmerül például a kérdés, hogy miért csak egyetemen van kötelező közgazdaságtan-oktatás?

Az egész arra vezethető vissza, hogy az állam visszaszorult és a vállalati, szabadpiaci szektor, valamint a hozzájuk köthető lobbiháttér szabja meg a nagy társadalmi rendszereket.

Innentől kezdve maga az állam és a politika sem az emberekért, hanem a vállalatokért dolgozik, az egész választás és szabad demokrácia csupán színjáték.

Szükséges lenne a világon eszméletlen hatalommal rendelkező mamutvállalatok és érdekcsoportok szabályozása, akár korlátozása is, mert ha ez a továbbiakban is így megy tovább, hamarosan azt vesszük észre, hogy egész kontinensek fognak totalitárius piacként fognak és teljes államok mennek tönkre, mivel nem "éri meg" a fenntartásuk, csak fogyasztásra "jók", de invesztálni nem akarnak beléjük.

Innentől kezdve jönnek az olyan jelenségek, amelyek például a keleti tömböt is érintik, így a mesterséges szegénység fenntartása, az árak direkt lenyomása, "gazdaságosságuk" fenntartása és a régió olcsó termékekkel való elöntése. Hiszen amíg meg tudják vásárolni a gazdaságos, "jóárasított" egyébként hótgagyi termékeket, addig nincs szükség magasabb bérkategóriára. Így viszont megáll a fejlődés és árulerakattá, felvásárlópiaccá válik számos régió. Ugyanúgy, ahogy például a világ "összeszerelő csarnoka", Dél-Kelet Ázsia, meg is lehet nézni, mennyire szuperek ott is az életkörülmények. Ahol meg változtatnak a munkások helyzetén, ott  egyszerűen kivonul minden vállalat, ezzel roppantva meg a gazdasági "fejlődést" és állami fenntarthatóságot.

A kapitalista nagyvállalati fogyasztói világ egyértelműen megbukott, csupán a vezetőiben van annyi kapzsiság és anyagi háttér, hogy mesterségesen fenntartják ezt a helyzetet, mert túl sokat invesztáltak az elmúlt 50 év során a társadalom és emberkép tudatos leépítésébe  - a média, az oktatás,  az "ideális családkép" beállításával, terjesztésével és  más módszerekkel.

Senki ne mondja, hogy az a tökéletes világ, ahol az emberek egyedül élnek, egész életükben "szinglik" és egyedül is halnak meg. Amikor nagy arányban jelennek meg ezeknek az anomáliáknak az ellensúlyaként más kultúrából jövő "bedolgozó" bevándorlók, azzal csak nőnek a feszültségek és az általános, klasszikus kultúra épül le.

Az európai fejlődés egyik iránya a tudatos gazdaságpolitika kialakítása, olyan irányba, hogy a fenntarthatóság legyen a cél, a lokális megoldások erősítése, KKV-k, zöld technológiák, a legnagyobb fokú újrahasznosítás révén, mellette pedig fontos  a minél szélesebb körű tudatosság kialakítása a lakosságban. Persze mellette elengedhetetlen a radikálisnak mondott alternatív és szigorúbb szabályzások bevezetése a vállalati szektorban, a bevándorlás és munkaerőpiacban, a kereskedelem szabályzásában, oktatáspolitikában, számos nagy rendszerben.

A jelen helyzetben persze mindez egyáltalán nem érdek, hiszen vagy "nem kifizetődő", vagy túl nagy kockázattal jár és a jelenlegi politikai-gazdasági elit félti a hatalmát, illetve az anyagi bázisát.

Arról nem is beszélve, hogy a gőgös nyugat európai államoknak kicsit engedniük kéne a jelenlegi "gazdagságukból", hogy a kelet fejlődhessen, így teremtve meg egy működőképesebb, kiegyensúlyozottabb Európát .

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés