Miként fogom szólítani rég nem látott anyám?

2013.04.22. 22:16

Hitchcock talán legismertebb alkotását 1960 márciusában mutatták be New Yorkban és a debütálását követően azonnal az év legvitatottabb filmjévé is vált. Valóságos polémia bontakozott ki akörül, hogy miként is ítéljék meg a kétségtelenül egy új korszak kezdetét jelentő filmet. Mégis, a kezdeti ellenérzéseket leküzdve a Psycho több mint 50 esztendő elteltével is az érdeklődés centrumában áll: több száz kritika, ajánló, egy kritikán aluli remake, három Perkins-féle folytatás és egy, a film forgatásáról szóló alkotás készült a nem mindennapi pszichothrillerrel összefüggésben.

A cselekmény középpontjában egy félreeső motel és annak tulajdonosa, a madarak preparálása iránt már-már fanatikusan rajongó Norman Bates (Anthony Perkins) áll, ám Hitchcocknak valószínűleg ezzel kapcsolatban is sikerült meglepnie a közönségét: a film bemutatását megelőző reklámpropaganda ugyanis azt sugallta, hogy a Psycho főszereplője a munkahelyéről negyvenezer dollár értékben történő sikkasztás miatt menekülni kénytelen Marion Crane (Janet Leigh) lesz. Hitchcock Truffaut előtt tett "vallomása" szerint "a történet első része csak afféle «vörös hering«, már ahogyan Hollywoodban nevezik az ilyesmit, vagyis közönséges figyelemelterelő trükk, amelynek az a célja, hogy még jobban felerősítse a hatást, hogy a nézőt még váratlanabbul érje a gyilkosság. (...) A nézőt jól meg kell dolgozni, alaposan el kell szédíteni, hogy a lehető legtávolabb kerüljön mindattól, ami majd történni fog a mozivásznon."

A cselekmény nagyjából felénél, a méltán híressé vált zuhanyzós jelenetben azonban a lányt meggyilkolja egy "idős asszony". Valóban, a legtöbb néző legfeljebb arra apellált, hogy Bates kukkolni fogja a lányt, esetleg megpróbálja szárba szökkenteni és valóságossá tenni a plátói szerelmet. A filmben rejlő döbbenetes hatást csak fokozza Bernard Hermann hatásos zenéje (a kulcsjelenetben a hegedű muzsikája); emellett a rendező esztétikátlan effektusok alkalmazása nélkül, kizárólag a jelenetek tökéletes komponálásával és hibátlan montázsok alkalmazásával sokkolta a publikumot. A nézőben ezek a képek asszociációk felkeltésére alkalmasak, így nem kell "túlmagyarázni" a történéseket: a gyilkos fegyver például egyáltalán nem érintkezik a zuhany alatt az áldozat bőrével - a cenzúra rostáján valószínűleg fenn is akadt volna egy ilyen megoldás, de a női test egyetlen intim területét vagy erogén zónáját sem láthatjuk a jelenetben.

A lány eltűnése miatt hamarosan nyomozás indul, ám a detektív is gyilkosság áldozatául esik. S bár senki sem gyanakszik a különc, ám alapvetően tisztességesnek tartott moteltulajdonosra, Marion nővére (Vera Miles) révén hamarosan fény derül a keserű igazságra. Norman, az anyakomplexusos fiú a domináns anya halálát követően fokozatosan átvette annak személyiségjegyeit. Először csak édesanyja holttestét ásta ki, majd kedvenc hobbyjának hódolva "preparálta" a tetemet. Később azonban már az anya ilyetén "jelenléte" is kevésnek bizonyult: magára öltötte a felmenő ruháit és minden vonzónak tartott hölgyet likvidált. A forgatás kulisszatitkaihoz tartozik, hogy Hitchcock valójában egy pőre modellel forgatott, aki hasonlított Janet Leigh-re. Az igazi Janet Leighből csak a lány keze, válla, illetve feje látható.

Norman Bates karaktere egyébként korántsem fiktív, "archetípusa" a valóságban is létezett. Ed Gein az 1950-es években legkevesebb két nőt gyilkolt meg, illetve holttesteket ásott ki különböző sírokból. Amikor a rendőrség elfogta, horrorisztikus gyűjteményt talált otthonában levágott orrokból, végtagokból, nemi szervek darabjaiból, illetve emberi bőrből készített maszkokból.

Hitchcock a filmet egy televíziós stábbal és meglehetősen szerény költségvetéssel forgatta, ám így is sikerült egy remek pszichodrámát kerekítenie, amely ráadásul a Norman és Marion között groteszk módon feszülő romantikus motívumokat sem ignorálja. Perkins később ekként osztotta meg a közönséggel a forgatás megkezdése előtti elsõ találkozását Hitchcockkal: "Hátborzongató volt. Egy tévéstúdióban álltam és egy százhatvan kilós kolosszus közeledett felém. Rám nézett és valami iszonyatos angolsággal azt mondta: »Én vagyok a rémlátomás rendezõje« ." Mi tagadás, igaza volt.

Értékelés: 10/10