A televízió a megjelenését követő néhány esztendő leforgása alatt komoly reputációra tett szert, amennyiben a politikai véleményformáló státuszba kerülése révén alapvetően strukturálta át a politikai küzdelmek világát. A "fénybrigád" a választáson magukat megmérettető jelölteket állította a középpontba, ezzel a pártok még marginálisabbá váltak. Legkésőbb a  Reagan-adminisztráció idejére ezért gyökeresen megváltoztak az elnökjelöltekkel szemben szabott elvárások. Stein szerint a televízió véleményformáló eszközzé válását megelőzően elegendő volt, ha valaki az "átlagosnál magasabb volt, szép volt a kiejtése és láthatóan boldog házaséletet élt". Később már a televíziós "image" is szükséges kellékké vált, az újabb trendeknek köszönhetően azonban egy magára valamit is adó jelöltnek már elmélettel is rendelkeznie kell. Mit is jelent ez az elmélettel felszereltség a gyakorlatban?

"Először is újnak kell látszania azok számára, akik nem ismerik a történelmet. A választási gépezet és a tömegtájékoztatás erre nem fog emlékeztetni (mindenesetre kívánatos, hogy ne nagyon vessék szakértői elemzések alá). Másodszor az elméletnek olyasmit kell ígérnie, mint például az ingyen ebéd- vagyis jó dolgokat, amelyek semmibe nem fognak kerülni. Harmadszor az elméletet néhány kandidátusnak (...) is támogatnia kell."

A rezsicsökkentéstől és a 14. havi nyugdíjak rendre visszatérő kántálásától hangos, az állandó ígéretlicitre bazírozó és valóságos fogadkozás-cunamit eredményező közéletünkben is felismerhetnénk ezen megállapítások érvényesülését. Ahogy Horatius mondaná: sapere aude - merj gondolkodni!

Forrás: Forgács Imre: Neokonzervatív fordulat az Egyesült Államokban. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1987.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés