Héja-nász a zavaron

2013.04.03. 00:08

A kapitalista termelési mód térnyerését megelőzően, az ókorban és a középkorban az egyik vezető büntetési nem a halálbüntetés volt, amelytől az uralkodó ideológiai felfogás szerint a társadalmat kívánták megvédeni a bűnismétlés ódiumától. A halálbüntetést a modern jogrendszer humanizálódási fejleményei fokozatosan szorították perifériára, a XIX. századi Angliában azonban még széles körben alkalmazott büntetés volt. Ekkor és itt alakult ki a "szörnyek keringőjének" szokása is, azaz az elítélt számára a kivégzését megelőző utolsó éjszakán egy végső "partyt" szolgáltattak.

Erre a motívumra épít a börtönőr-dinasztia viszontagságos életét, illetve a rasszista büntetésvégrehajtást felügyelő Hank Grotowski (Billy Bob Thornton) és a magára maradt néger asszony, Leticia Musgrove (Halle Berry) lassú egymásra találását boncolgató Marc Forster-alkotás, a Szörnyek keringője is. A morózus, szigorú és kompromisszumos megoldásokra képtelen Hank pusztán munkatárgyakként tekint a halálsoron tengődő elítéltekre és különösebben nem érzékenyedik el kivégzésük miatt sem. Erre predesztinálták a családi hagyományok is: már apja is a büntetés-végrehajtás szervezetében tevékenykedett és fiának, a megboldogult anyja szentimentális tempermentumát öröklő Sonnynak (Heath Ledger) is ezt a sorsot szánta felmenője.

A fiú képtelen meghasonulás nélkül elmenni a halálra ítéltek büntetésének teljesedésbe menése mellett. Empatikus hajlamai különösen akkor törnek felszínre, amikor egy különös művészi vénával megáldott fekete elítélttel sodorja össze a sors. A rab személyiségi jegyei mélyen megérintik, ami egyenes vonalú egyenletes mozgással vezet el a családi sorstragédiához: konfrontálódik rigorózus apjával, aki ráadásként közli vele, hogy világ életében gyűlölettel viselkedett iránta. Az ifjú ezzel szembesülve és a rajta nehezedő erkölcsi nyomás okán öngyilkosságot követ el.

A megözvegyült Leticia életébe is sűrű dózisokban érkeznek a letargikus történések: férje kivégzését követően nem sokkal fiát, a piknikus alkatú kamaszt is elragadja tőle a sors. "Öröm az ürömben", hogy miután a gyermek sérelmére elkövetett cserbenhagyásos gázolás megtörtént, éppen Hank talál rájuk az út szélén és némi morális hezitálást követően a kórházba transzportálja a könnyező anyát és agonizáló gyermekét. A fiú életét nem sikerül megmenteni, de ezzel párhuzamosan bebizonyosodik, hogy az ellentétek vonzzák egymást: kezdetét veszi a kettejük között kibontakozó bizarr szerelmi románc.

A fim ennek ellenére nem a klasszikus, sablonos, nyálas, felesleges szentimentális stílusjegyeket hordozó hollywoodi tucatfilmek glédájába tartozik. Ennek oka nyilván nem az erotikus jeleneteket nem éppen elnagyoltan ábrázoló lepedőakrobata attrakciókban keresendő, sokkal inkább a dramatikus elemekkel sűrűn kombinált, éppen ezért fordulatos vonalvezetésben. Az emberi sorsok kiszámíthatlanságát, gyakran irreálisnak tűnő összegubancolódását és szimbiózisát hangsúlyozó alkotás a byroni spleen előli menekülést és a rideg fehér férfi, valamint a törékeny fekete nő groteszk emocionális szintézisben való feloldódását beszéli el, korántsem unalmas stílusban. Életük negatív fordulatait a Léthé vizébe merülve feledik, így csöpögős fércmunka helyett egy XXI. század eleji, Oscar-díjjal honorált művészfilmmel szembesülhet a nagyérdemű. Ha nem is ércnél, de a szokásos romantikus enyelgést ábrázoló fércmunkáknál mindenképpen maradandóbb alkotás ezen munka.

Értékelés: 10/6