Titok-okozat

2013.02.22. 20:18

Mottó: Egy hatalmas és gazdag király egyszer megkérdezte egy költõtõl: «Mi az, amit maximálisan megoszthatok Veled?« Mire a költõ bölcsen így felelt: «Bármit, felség, kivéve a titkaidat.«

Orson Welles nem volt ugyan archaikus értelemben vett polihisztor, mégis a XX. század széles spektrumon mozgó és komplex alkotójaként értékelhetjük. Színészként, színházi rendezõként, filmrendezõként, a rádióhoz és televízióhoz is kötõdõ mûvészként számos eredeti teljesítményt produkált, emellett producerként, illetve kosztüm-és díszlettervezõként is kipróbálta magát. Talán kevesen tudják, hogy néha regényíróként is kísérletet tett talentuma kibontakoztatására. Ennek egyik terméke a Mr. Arkadin volt. Ezen munkáját nem sokkal késõbb a filmvászonra is adaptálta, ebbõl született a Bizalmas jelentés alcímet viselõ filmje, melynek címszerepét ugyancsak õ alakította.

Gregori Arkadin (Orson Welles) igazi kalandorként és nagyhatalmú, bár üzleti manõvereiben a kisstílûség látszatát keltõ milliárdos bankárként tengeti életét. Az improvizált estélyek és fogadások szervezése mellett azonban létének egyetlen igazi értelme lánya, Raina (Paola Mori), akit a külvilágtól hermetikusan elzárva próbál nevelni és távol tartani az idegenektõl, akik felvilágosíthatnák apja múltjának nem túlzottan derûs epizódjairól.

Egy ízben azonban közel férkõzik gyermekéhez egy Van Stratten nevû szélhámos (Robert Arden), így Arkadin azt kezdi hirdetni magáról, hogy amnéziában szenved. Mivel nem esik a keze ügyébe egy levélnyi Cavinton sem, megbízza Van Strattent, hogy térképezze fel múltjának sötét foltjait. Az elsõre furcsának és paradoxnak tûnõ praktika mögött azonban valójában annak szükséglete rejlik, hogy a "despota" meg tudjon szabadulni a bûntetteirõl tudomással bíró tanúkról, akik egész egzisztenciáját tönkretehetnék vallomásaikkal. Van Stratten a lány kegyeibe férkõzés végett elvállalja a megbízást és a különbözõ mozaikok összerakásából próbálja felgöngyölíteni az igazságot.

A wellesi géniuszt nyomokban tartalmazó másfél órás film végkifejleteként Van Stratten közli a milliárdok mágusával, hogy felfedi a lány elõtt a féltve õrzött titkokat. Rövidre vágott hajsza kezdõdik, amelyben végül Van Stratten kerekedik felül. Arkadin repülõgép-szerencsétlensége a hatalom elillanásának jelképe. Raina viszont az amatõr nyomozó szemére hányja, hogy jobban szerette a saját életét az apjáénál, akit még mindig bálványoz.

A Mr. Arkadin a világban érvényesülõ gonoszságot, illetve bûnt ábrázoló Welles-filmek tematikájába illeszkedik. Arkadin a korrumpálódott, vesztegetésre épülõ világrend szülötte, annak szellemiségét szimbolizálja. Patrick Bureau szerint "Arkadin mások által elbeszélt pályafutása tökéletesen egybeesik a rendszerrel, összekeveredik azzal: hatalomvágya, megalomániája visszatükrözõdése a kapitalizmus értékei hierarchiájának." A nyomozás során elénk táruló univerzumban a felsorakozó szereplõk arcára hol tudatlanság, hol félelem ül ki, de egyvalamiben mindannyian osztoznak: ugyanazon erõszakos hatalom foglyai. Welles pedig a saját környezete által determinált, ezért a külsõ tényezõkhöz görcsösen igazodni kényszerülõ ember tónusait emelte ki. Arkadin környezete végül a természetévé vált, ezt szimbolizálta a történetben a skorpió és a béka allegóriája. A skorpió át akarja verekedni magát egy sebes patakon, de erre csak a béka hátát igénybe véve nyílhat lehetõsége. A béka azonban retteg a skorpió halálos szúrásától, végül azonban beadja a derekát. A halálos szúrás azonban nem marad el, s mielõtt mindketten II. Lajos magyar király sorsára jutnának, a skorpió a következõ magyarázattal szolgál a békának: "Ez a természetem!"

Arkadin emellett a globalizálódó világ reprezentánsa is: gazdagsága nem is az általa felhalmozott és birtokolt vagyontárgyakból ered (v. ö. a mûgyûjtést a fanatizmusig fokozó "aranypolgárral"), hanem abból a hatalomból, amely "modernebb, mint minden más, mert lehetõvé teszi, hogy mozogjon, hogy szinte egy idõben jelen lehessen a földgolyó minden pontján. Az utazások, paloták élete itt olyan kiemelkedõnek látszik, mint amelyhez képest a helyhez kötött luxus már elveszett." (Eric Rohmer)

S miként nyilatkozott Welles a korrupt és gátlástalan figurákról, amelyet olys sokszor alakított a filmekben? "A saját magamban található legjobbra apellálok, amikor mint színész és rendezõ kapcsolatba kerülök egy szereppel. A szerepnek gazdagodnia kell azzal, ami bennem a legjobb. (...) Beleadom azt, ami bennem a legjobb, de utálom a figurákban azt, amik. (...) Én nem vagyok Arkadin, és nem is akarom, hogy bármi közöm legyen az Arkadinok világához... Nem a filmben, hanem az életben ítélem el ezeket a figurákat. Más szóval - s nagyon fontos hangsúlyozni ezt a különbséget - abban az értelemben ítélem el õket, hogy ellene vagyok azoknak a dolgoknak, amelyek mellett kiállnak, de nem a szívemmel, hanem az eszemmel ítélem el õket. Az ítélet cerebrális. Az teszi a dolgot bonyolulttá, hogy én magam játszom az általam elítéltek szerepét."

Értékelés: 10/7