Berluscane

2012.11.08. 10:55

Az Aranypolgár (Citizen Kane) nem csak Orson Welles legismertebb alkotása, de sokan egyben a legkiemelkedőbb amerikai alkotásként is szokták aposztrofálni. Valóban, ez a mozi történetében is illusztris helyet elfoglaló darab össze sem hasonlítható a napjaink hollywoodi "álomgyára" által futószalagon gyártott fércmunkákkal. A Wellest híressé tevő filmet már 1941-ben nyolc Oscar-díjra jelölték, ebből egyet el is nyert a legjobb eredeti forgatókönyvnek (Orson Welles-Herman Mankiewicz) köszönhetően. A bevételek tekintetében sajnos nem bizonyult átütő kasszasikernek az Aranypolgár, viszont felkerült az 1958-as brüsszeli világkiállítás alkalmából kibocsátott, a filmtörténet legjobb 12 filmjét lajstromozó listára, az Amerikai Filmintézet által közreadott 1998. évi listán (ez a 100 legjobb amerikai filmet vette számba) az első helyen végzett. A Sight&Sound toplistáján pedig egészen 2012-ig bizonyult listavezetőnek, amikor is Hitchcock alkotása, a Szédülés a második helyre szorította vissza.

A film már azzal formabontónak bizonyult, hogy az akkoriban érvényesülő standardekkel szemben egyazon személy volt a rendezője, a producere, az egyik forgatókönyvírója, illetve a főszereplője: az ekkor 26 éves Orson Welles. A másik specifikuma pedig az volt, hogy több műfaj elemeit ötvözte: a filmmusical, a krimi, illetve a filmhíradó komponensei egyaránt feltűntek a vásznon.

A film akár napjainkban is játszódhatna, hiszen főhőse, a sajtócézár Charles Foster Kane (Orson Welles) egyaránt lehetne archetípusa a híres sajtómágnásnak, Lord Rothermerenek, a Welles kortársának számító sajtómogulnak, William Randolph Hearstnek, illetve az egykori olasz miniszterelnöknek, Silvio Berlusconinak is. A címszereplőt még gyermekként bízták felmenői egy bankvezető gondjaira - ez a momentum pedig Kane egész életpályájára rányomta bélyegét. Az egyezség értelmében 25. életévének betöltésig a szüleitől örökölt vagyon kezelője a bankár, ezt követően azonban az egész hagyaték Kane-re száll. Ennek birtokában Kane felvásárolja a The Inquirer nevű helyi sajtóorgánumot, amely leendő sajtóbirodalmának alapját is képezi. Karrierje gyorsan ívelt felfelé, hamarosan feleségül vette az amerikai elnök unokahúgát.

Ezt követően - mily meglepő fordulat - akként dönt, hogy a politika terrénumában kíván érvényesülni, ezért kormányzónak jelölteti magát. Kis híján sikerül is a manőver, de nem sokkal a választások előtt riválisa a publikum elé tárja egy Susan nevű kóristalánnyal megesett szerelmi kalandját. Kane ezt követően feleségül veszi a mezzoszoprán adottságokkal nem igazán rendelkező lányt és egy hatalmas palotát (Xanadu) építtetvén válik igazi amerikai Kubla kánná (Coleridge versének analógiájára). Kane-t a világ minden tájáról hozatott relikviák mániákus felhalmozása élteti és nem igazán törődik a körülötte zajló világgal. Miért is tenné, amikor állítása szerint médiabirodalmának köszönhetően ő dönti el, hogy mit gondoljanak az emberek. Világképe torz, de már-már triviálisan profán:az egykor elszenvedett választási fiaskóból annyi konzekvenciát vont le, hogy az ellenjelölt az ármánykodásnak köszönhetően megfosztotta őt az emberek szeretetétől. Mindenkitől azt várta el, hogy feltétel nélkül szeresse, természetesen az általa diktált kondícióknak megfelelően. Egy hosszú, ám boldogtalan életet követően magányosan halálozik el a palota hatalmas falai között. A cselekmény tulajdonképpen a halálos ágyán elhangzott rejtélyes utolsó szó, a "Rózsabimbó" nyomán bontakozik ki, amikor is egy Thompson nevű oknyomozó riporter a Kane életében szerepet játszó alanyokkal interjúkat próbál készíteni, a szó jelentését fürkészve. A rejtély azonban csak az utolsó képsorokkal oldódik meg.

A film zseniális ember-és társadalomkritika. Bemutatja, hogy egy ártatlan kisfiúból miként válhat befolyásos, ám egoista és az üzleti érdekeket minden más elé helyező, karrierista érdekember: "aranypolgár". A Kane által a lap felvásárlását követően tett "elvi nyilatkozatban" foglalt nemes célkitűzések az idő előrehaladtával hamvukba holtak - Kane végül szimbolikusan szét is tépte a deklarációt. Már nem az "igazat, csakis a színtiszta igazat" deáki tézise éltette, csakis a valamikor szebb napokat látott lap szenzációhajhász bulvárszennyé degradálása: az eladott példányszámokon kívül figyelmen kívül hagyott minden egyéb szempontot. A hatalom, a mammon hajhászása, a mindent átható korrupció, illetve hiúság görbe tükröt állít az amerikai álom szertefoszlásának. Soha nem tudjuk meg, kivé lehetett volna Kane, ha gyermekként nem egy oligarcha kegyeire bízzák a szülőket megillető 50.000 dolláros ellenszolgáltatás fejében. Ezen verzió lehetősége a gyermekkorból őrzött szánnal együtt vált a lángok martalékává - a szánon pedig egy felirat szerepelt...

Értékelés:10/9