Te is csak kirakatfestmény vagy

2012.10.31. 10:03

Fritz Lang a weimari Németország legnagyobb hatású filmrendezője volt; ez olyannyira igaz, hogy a Nibelungokról forgatott két filmje, illetve a Metropolis című opus láttán a nemzetiszocialisták hírhedt propagandaführere, Joseph Goebbels magához rendelte, tudatván vele, hogy Hitler őt szemelte ki az "ezeréves birodalom" hatalom által szponzorált filmrendezőjének posztjára. Lang nemet mondott az ajánlatra, majd rövid párizsi kiruccanást követően Hollywoodban landolt, hogy ún. film noir alkotásokkal örvendeztesse meg az amerikai közönséget. A Nő az ablak mögött (The Woman in the Window, 1944) című darabról sajnálatos módon azonban mindössze annyi deklarálható, hogy egy középszerű alkotás és Lang (korábbi) géniusza meglehetősen redukált mértékben képviselteti magát abban.

Az azért megalapozottan állítható, hogy a Mester kópiái számos későbbi rendezőt inspiráltak; a kirakati festményen ábrázolt nő "életre galvanizálása" később a Próbababa (Mannequin) című álomgyár-vígjáték (1987), majd az Al Pacino nevével fémjelzett Simone című sci-fi (2002) képsorain köszönt vissza az alapmotívum. Sőt, ha hinni lehet a kommentátoroknak, Lang filmje nyomán kezdték el használni a filmes tematikában mozgó zsurnaliszták a film noir kifejezést - műfajt teremtve ezzel.

Lang filmje a realitás és az irrealitás komponenseit vegyíti, a valóság fagyos leheletét a vágy forrón izzó hőmérséklete próbálja kompenzálni. Richard Wanley (Edward G. Robinson), a Gotham College (a Batman-filmeknek otthont adó metropolisszal való névazonosság nekem első blikkre is szöget ütött) pszichológia professzora egy hétvége erejéig kénytelen nélkülözni családja társaságát, így aztán akként dönt, hogy kanti attitűdöktől és lokálpatrióta hajlamoktól vezérelve (a híres filozófus minden nap nyakába vette Königsberg városát) spontán "ismerd meg városod" motívum által vezérelt sétába kezd. Messzire persze nem jut, hiszen egy kirakatban megpillantja Mona Lisa Gioconda egyik kései utódját. Némi alkoholizálással egybekötött baráti beszélgetést követően újra a kirakatra szegezi tekintetét és ekkor furcsa dolog történik: megjelenik előtte teljes életnagyságban a festményen szereplő hölgy, bizonyos Alice Reed (Joan Bennet).

A történet előrehaladtával mégis olyan érzése támad az embernek, hogy a dekoratív, ámde naiv és veszélyfaktoroktól sem mentes hölgy túlságosan is "konvencionális" ahhoz, hogy mélyebb kapcsolata legyen az üveg másik oldalán szereplő műalkotással. A történet innentől meglehetősen profán kontextusba helyeződik: a titokzatos nő felhívja magához a professzort, de a pásztorórát még az első percben megzavarja a dühös férj, aki a Wanleyvel folytatott tusában végül elhalálozik. Feltűnik egy minden hájjal megkent zsaroló is és a pszichológia szakavatott tudora egyre inkább a saját bőrén kezdi megérezni, hogy milyen is a fenyegetettség-pszichózisban vegetálni, mígnem elérünk a történet mérsékelten rafinált végkifejletéhez, amelyet bizonyára nem a "szó bennakad, hang fennakad, lehelet megszegik" mintájára könyvelünk el, de azért egy Rózsa Sándort megszégyenítő határozott szemöldökráncolással nyugtázunk. (V. ö. Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét).

Értékelés: 10/6

Nő az ablak mögött

(The Woman in the Window)

fekete-fehér, amerikai-német játékfilm, 99 perc, 1944

rendező: Fritz Lang
forgatókönyvíró: Nunnally Johnson
operatőr: Milton R. Krasner
zene: Arthur Lange
vágó: Marjorie Fowler

szereplő(k):
Edward G. Robinson (Richard Wanley)
Joan Bennett (Alice Reed)
Edmund Breon (Dr. Michael Barkstane)
Dan Duryea (Tim)
Dorothy Peterson (Mrs. Wanley)