Az új spanyol állam a felkeléssel egyidős. Fejlődésének csírái az első fegyveres összecsapások idejére vezethetők vissza. Kialakulásának egy-egy nevezetesebb jogszabályhoz fűződő állomásai tervszerű és céltudatos államszervezésre vallanak. [4]

2. Az új Spanyolország nemzeti kormányának első említésre méltó jogszabálya a dicsőséges felkelés napját („el dia del glorioso alzamiento nacional”) követőleg kiadott 1936. július 24-i rendelet [5] volt, amely az állaimhatalom folyamatos gyakorlása végett nemzetvédelmi bizottságot (Junta de Defensa Nacional del Estado Español) állított fel. Elnöke és hat tagja az északi felkelés hadseregparancsnokai közül került ki. [6] Fontosabb intézkedései közül a nemzetközi kapcsolatok felvétele, a polgári közigazgatás átmeneti rendezése és a politikai pártok - elsősorban a Frente Popular - feloszlatása érdemelnek figyelmet.

A politikai pártok sorsában mindazok a foglalkozási egyesületek osztoznak, amelyek bármilyen vonatkozásban politikai tevékenységet fejtenek k i („todas los sindicales obreras y patronales de caracter politico”). [7] A kizárólag gazdasági célra alakult szervezetek (asociaciones y organizaciones sindicales de caracter economico), így a szövetkezetek és mezőgazdasági szindikátusok (Asociaciones, Cooperativas y Sindicatos Agricolas), működését a rendelet nem korlátozta. Változatlan[ul] fennmaradt a katolikus munkásszövetség (Confederacion española sindicatos obreros) is. [8]

3. A nemzetvédelmi bizottság tulajdonképpeni történelmi hivatását azzal teljesítette, hogy 1936. szeptember 29-én az államhatalmat Francisco Franco Bahamonde hadseregtábornok kezébe tette le. Az új államfő október 1-i beszédéből a hivatása magaslatán álló államférfi körvonalai bontakoztak ki. Első jelentős törvényével az államigazgatás központi szervezetét helyezte új alapokra. [9] A kormányfő (Jefe del Gobierno del Estado Español) és a hadseregfőparancsnok (Generalisimo de los fuerzas nacionales) tisztét személyében egyesítette. Az egyes igazgatási ágak vezetéséit pedig a technikai államtanácsra (Junta Técnica del Estado) bízta. A későbbi minisztériumnak megfelelő tanács elnökből és hét tagból állott. Nem sokkal ezután a jogszabályalkotást olyképpen rendezte, hogy a törvények (Leyes), a rendelettörvények (Decretos-Leyes) és a végrehajtási rendeletek (Decretos) kibocsátásának jogát magának tartotta fenn, a kormányrendeletek (Ordénes) és miniszteri rendeletek (Ordénes de Comision) kibocsátásával pedig a technikai államtanácsot bízta meg. [10] A vidéki közigazgatás újjászervezése során a tartományok élére polgári kormányzókat (Gobernadores Civiles), a községek élére polgármestereket (Alcades) állított. A tartományok testületi szerveit (Comision Gestora de la Diputación Provincial) és a községek képviselőtestületeit (Gestora Municipal) hivatási alapon újjá ­ alakította. Az alsó- és középfokú általános igazgatás szervezetét a főkormányzó (Gobernador General) alá rendelte. [11]

4. A burgos-i kormány politikai és katonai akciói lelkes tömegmozgalomra támaszkodtak, amelynek eredete a felkelést megelőző időkbe vezethető vissza. Két lánglelkű hazafi: José Antonio Primo de Rivera - a nagynevű diktátor méltó örököse - és Ramiro Ledesma Ramos - a nemzeti szellemű szindikalizmus spanyolországi úttörője - tűzték k i életük céljául, hogy a fasiszta Olaszország és a nemzetiszocialista Németország példájára felrázzák nemzetüket. Időrendben Ledesma Ramos mozgalma keletkezett előbb, aki röviddel a köztársaság előtt - 1931-ben - alapította Juntas Ofensiva Nacional Sindicalista nevű harcos szervezetét. José Antonio, az új Spanyolország nemzeti hőse, emlékezetes olaszországi utazása után, 1933-ban bontotta ki a Falange Espanol zászlaját, hogy elesett nemzetébe az álmodozó költőktől annyiszor megsiratott spanyol birodalom gondolatát újra beleoltsa. A vezetők önzetlensége és minden egyéni nagyravágyást félretevő hazaszeretete eredményezte, hogy a két egyre erősödő mozgalom 1934-ben Valladolid-ban José Antonio vezetése alatt egyesült. A nemzeti eszme két fiatal és harcos mozgalma mellett volt Spanyolországban még egy hatalmas szervezet, mely nemzeti alapon állott. A Comunión Tradicionalista tagjainak szemei előtt régi hagyományok alapján álló katolikus spanyol nagyhatalom eszményképe lebegett. [12]

Franco politikai érzékére vall, hogy a régi hagyományokat ápoló, királyhű tradicionalistákat, vagy más szóval karlistákat, és az új idők új szellemétől áthatott falangistákat José Antonio mártírhalála [13] után személyes vezetése alatt egy táborba tömörítette. Az 1937. évi április 19-i rendelet a három mozgalmat Falange Española Tradicionalista ij de las Juntas Ofensiva Nacional Sindicalista néven egyesítette. [14]

Ugyanebben a rendeletben a mozgalomnak José Antonio fogalmazásában két esztendővel előbb közzétett kiáltványát (Los 26 puntos de F. E. T. y de los J. O. N. S.) az állam alapelveivé nyilvánította. A Falange 26 pontja a nemzeti szindikalista államnak ugyanolyan elmélete, mint a fasiszta államnak Mussolini Dottrina politica e sociale del Fascismo-ja, amelyet Olaszországban is a pártszabályzatot tartalmazó rendelet-törvény tett közzé. [15]

A kiáltvány minden spanyol legfőbb kötelességének Spanyolország megerősítését, felemelését és gyarapítását tartja. Spanyolország felsőbbrendűségét hirdeti. Ennek a gondolatnak az egyének, csoportok és osztályok érdekeit alá kell rendelni. [16] A birodalmi gondolat alapján áll, mely biztosítja Spanyolország számára a vezető helyet Európában. A spanyol-amerikai államok irányában az irányítás szerepét történelmi jogon követeli. Katonai nagyhatalomra törekszik, és katonai szellemet akar. Az új állam - amelyet a kiáltvány nevez először nemzeti szindikalista államnak - totális eszköz a haza oszthatatlanságának szolgálatában. A családon, községen és szakszervezeten keresztül minden spanyol részese az állam vezetésének. A politikai pártok rendszerét minden következményével együtt elveti. A szabadságot örök és érinthetetlen emberi értéknek tartja. A magánkezdeményezést támogatja és ösztökéli. Gazdasági téren Spanyolországot a termelők gigászi szakszervezetének tekinti. A kapitalizmust és marxizmust elveti. A nemzeti szindikalista állam a gazdasági harcot nem nézi tétlenül. A gazdaság elsőrendű céljának a nép életviszonyainak javítását tartja. A magántulajdont megvédi. A munka szerinte jog és kötelesség. A mezőgazdasági termelést fokozza. A nagybirtokot feloszlatja. A nevelést az állam hivatásának mondja. A nemzeti újjászületést katolikus szellemben hajtja végre.

5. A mozgalom jogállását és szervezetét az 1937. augusztus 4-i rendelet szabályozta, mely a német Gesetz zur Sicherung der Einheit von Partei und Staat mintájára az állam és a párt egységét messzemenően biztosította. [17]

Eszerint a falanksz [falanx] harcos mozgalom, sugalmazója és alapja a spanyol államnak, mely az egyének, csoportok és osztályok felett áll. Az akarat és hit közössége, mely küzd Spanyolországért, mint a nemzeti célok szétbonthatatlan egységéért. Eszményképe egy olyan állam, mely a szociális igazság és a keresztény szabadság alapján áll. Fegyelmező eszköz, amelyen keresztül a nép egységben és rendben állammá emelkedik. Formája és stílusa a nemzeti újjászületés forradalmának. Feladata, hogy őrködjék a haza örök értékei felett.

6. A mozgalom jogállásának szabályozását az államhatalom központi szervezetének végleges rendezése követte. Az 1938. január 30-i törvény (Ley organizando la Administración Central del Estado), [18] a törvényhozó és végrehajtó hatalmat a Caudillóra ruházta, és a végrehajtó hatalom gyakorlásának módját szabályozta. A technikai államtanács helyébe a nemzeti kormány intézményét állította. A helyi igazgatás (Administración Local Española) terén a mozgalom részvételét messzemenően megvalósította.

7. A polgárháború legvéresebb napjai között született meg az új Spanyolország legnagyobb törvénye: a munkaalkotmány (Fuero del Trabajo). [19] Amint a mozgalom kiáltványa a nemzeti szindikalista állam alapelveit szögezi le, úgy a munkaalkotmány gazdasági célkitűzéseit vázolja. Nem tartalmaz közvetlenül alkalmazható jogszabályokat, hanem azokat az elveket fogalmazza meg, „melyek társadalmi és gazdasági politikáját sugalmazni fogják”. [20] Lényegében, sőt helyenként fogalmazásában is az olasz Carta del Lavoro-t követi. [21]

Bevezetése szerint az új spanyol állam nemzeti - amennyiben totális eszköz a haza oszthatatlanságának szolgálatában - és szindikalista - amennyiben visszahatást képvisel a liberális kapitalizmussal és a marxista materializmussal szemben. Célja a szociális igazság katolikus hagyományának felújítása. Ezért olyan szociális tervet állít fel, mely a gazdaságot a politikának rendelve alá, a nemzeti vagyont a spanyol nép szolgálatába állítja. Felfogása szerint a munka személyi és emberi természetű.

A munkát, mint társadalmi kötelességet, minden spanyoltól megköveteli. A munkás életét és egészségét megvédelmezi. A munkabéreket szabályozza. A munkás és a vállalat viszonyát rendezi. A kézműves ipart hathatósan támogatja. A földműves foglalkozásokat messzemenő védelemben részesíti. A tenger munkásai iránt a legnagyobb figyelmet tanúsítja. A munkaügyi bíráskodást bevezeti. A vállalat alkotó elemeit hierarchikusan megszervezi. A hitelt a nemzetgazdaság szempontjai szerint szabályozza. A társadalmi biztosítást minden irányban kiterjeszti. A nemzeti termelés fokozását minden spanyol kötelességévé teszi. A magántulajdont elismeri, de a nemzeti érdekeknek aláveti. A családi vagyont messzemenően védelmezi. Az állam nemzeti szindikalista szervezetét az egység (unidad), teljesség (totalidad), és a hierarchia (jerarguia) eszméi hatják át. A gazdasági élet valamennyi tényezőjét a vertikális szindikátusok útján szervezi meg. Az állam gondoskodik a külföldön dolgozó spanyol munkások védelméről. A munka, hatalom és becsület őrhelyeire a harcoló fiatalságot állítja. [22]

A Fuero del Trabajo tartalmának futólagos felsorolása is megerősíti az új spanyol állam egyik neves tudósának megállapítását, aki a Fuero del Trabajo-t az új Spanyolország gazdasági alkotmányának nevezte. [23]

8. A munkaalkotmány végrehajtását célzó jogszabályok sorát az 1938. április 21-i rendelet (Decreto reorganizando los actuales Sindicatos del Movimiento) [24]  nyitotta meg, mely a nemzeti szindikális rendszer állami irányítását részletesen szabályozta.

9. A nemzeti szindikalizmus további útját egyengette az 1940. május 3-i törvény, mely a termelés átmeneti szabályozása végett termelési bizottságokat (Comisiones reguladoras de la Producción) állíott fel. [25] A nemzeti kormány a gazdasági élet szervezése és irányítása terén az érdekelt gazdasági erők képviseleti szerveinek (Organos representativos adecuados) közreműködését korábban sem nélkülözhette. A háborús gazdálkodás kívánalmainak tettek eleget az érdekelt miniszterek, amikor 1937-ben több iparág kényszerszervezkedését (sindicatión obligatoria) elrendelték. A kényszerszindikátusok végrehajtó bizottságai (Comités sindicales) a tervgazdálkodás szervei voltak. Ugyanilyen okból hívták életre a német gazdasági szövetséghez hasonlítható gabona központot (Servicio Nacional del Trigo), mely a termelés és elosztás terén különösen eredményes működést fejtett ki. [26] Hasonló gazdaságszervező feladatkört töltött be a kézművesipar szervező bizottsága (Comisión Organizadora de la Obra Nacional de la Artisania.) Ezeket a felmerülő szükséghez képest és tervszerűtlenül életre hívott önkormányzati szerveket a gazdasági élet egész vonalán a termelési bizottságok váltották fel, amelyek ebben az időben a még meg nem alakított vertikális szindikátusok szerepét játszották. Szerepük ugyanaz volt, mint az olasz Consiglio Nazionale delle Corporazioni egyes osztályaié, amelyek a korporatív állam felépítése során jó ideig a korporációk feladatkörét töltötték be.

A termelési bizottságok az olasz korporációkhoz hasonlóan, termelési ciklusok szerint alakultak, és az érdekelt gazdasági ágak képviselőiből álltak. Vagyis mindazokat a gazdasági csoportokat fogták össze, amelyeknek valamely termelési eredmény létrehozatalában részük volt. A bizottságok elnökét a kormány az érdekelt termelési ágak meglévő szervezeteinek előterjesztésére nevezte ki. Tagjai voltak még a bizottságnak az érdekelt minisztérium osztályvezetői és az elnök által meghívott gazdasági szakértők is. Az olasz korporációknál lényegesebben szűkebbre szabott hatáskörük a termelés szabályozását és irányítását szolgálta.

10. Jelentős a szindikális szervezkedés fejlődése terén a szindikális egységről szóló 1940. január 26-i törvény, [27] mely az egység, teljesség és hierarchia szellemében kimondotta, hogy az állam a gazdasági élet irányító szervéül kizárólag a mozgalom szindikális szervezetét ismeri el. Jogi személyiséggel csakis ilyen szerveket rnház fel. A hivatási csoportok érdekvédelmére és képviseletére bármely elnevezés alatt alakult munkaadói, vagy munkavállalói egyesületek a mozgalom szindikális szervezetébe olvadnak bele. A törvény jelentősége abban áll, hogy a gazdasági rendszert a pártszervezettel szervesen összekapcsolta, és maradéktalanul visszatért a munkaalkotmánynak ahhoz az alaptételéhez, hogy az új spanyol állam a gazdaságot a politikának rendeli alá.

11. A mai spanyol szindikalizmus a szindikális rendről szóló 1940. december 6-i törvényen alapul, amelyet a Caudilló a mozgalom újjáalakított nemzeti tanácsának első ülésén ünnepélyes formák között hirdetett ki. A nemzeti szindikalista állam egyik legnagyobb szabású alaptörvénye. Alkotmányjogi jelentőségében és a rendszer felépítését illető hatásában az 1926. április 3-i 563. sz. olasz törvényhez hasonlítható, mely a fasiszta szindikalizmus alapjait vetette meg. Alapvető újítása a törvénynek az üzemközösség gondolatának bevezetése, ami már a nemzetiszocialista megoldás hatását mutatja. Az új spanyol állam ebben a törvényben váltotta be a munkaalkotmányban foglalt azt az ígéretét, hogy a vállalkozó és a munkás viszonyát a kölcsönös hűség, segítés és támogatás szellemében rendezni fogja. [28]

12. A német nemzetiszocialista munkaalkotmány befolyása még erőteljesebben bontakozott ki a munkaviszonyok szabályozásáról szóló 1941. március 29-i rendelet-törvényben, mely a munkaviszonyok szabályozását - ellentétben az önkormányzati gondolatot messzemenően érvényesítő fasiszta korporációs rendszerrel - az állam feladatkörébe utalta. A szindikátusok hatáskörét pedig a javaslattételre és a véleményezésre korlátozta. Az üzemi rend megállapítását ugyanakkor az üzemvezető feladatává tette.

13. Ezt a nemzeti szindikátusok megalakításáról szóló 1941. június 23-i rendeletet követte, ami a spanyol szindikális rendszer fejlődéstörténetében az olasz korporációkról szóló 1934. február 5-i 163. sz. törvénnyel helyezhető párhuzamba.

14. A spanyolok nemzeti forradalmának a polgárháború utolsó hadi jelentéséhez hasonló nagy eseménye zajlott le 1942. július 17-én, amikor a Caudilló a nemzeti tanács ünnepélyes ülésén az új spanyol alkotmányt kihirdette. A Kortez ősi intézményét korszerű alakban visszaállító törvénnyel a nemzeti szindikalista állam kifejlődésének első korszaka lezárult.

II. A nemzeti szindikalista állam szervezete

1. A nemzeti szindikalista állam a haza oszthatatlanságának totális eszköze, amelyben a megfelelő szervezetek útján minden spanyolnak megvan a maga helye. A nemzeti szindikalista állam a politikailag és gazdaságilag szervezett nemzet szintézise akar lenni. Ennek megfelelően a nemzet megszervezése is kétirányú: politikai és gazdasági.

2. A nemzet politikai szervezete: a mozgalom. A mozgalom a tekintély és a hierarchia eszméin épül fel. Hármas fokozatú szervezetének alapsejtjei a helyi falanxok (Falanges Locales), melyek felett a tartományi főnökségek (Jefaturas provinciales) állanak. A legfelsőbb pártorgánum: a nemzeti főnökség (Jefatura Nacional). Az egyes fokozatok élén teljes hatalommal és tekintéllyel („con pléna auloridad y dignidad”) a helyi főnökök (Jefe Local), a tartományi főnökök (Jefe Provincial), illetve a nemzeti főnök (Jefe Nacional) állanak. A nemzeti főnök a mozgalom legfőbb vezére (Supremo Caudilló del Movimiento).

A nemzeti főnökség a mozgalom célkitűzéseit az egyes ügyigazatok szerint tagozódó szakszolgálatok (Servicios) útján váltja valóra. A szakszolgálatokat nemzeti biztosok vezetik, akik a következők: 1. A külügyek nemzeti biztosa (Delegado Nacional del Servicio Exterior), 2. a nemzetnevelés nemzeti biztosa (Delegado Nacional de Educación Nacionáa), 3. a sajtó és a propaganda nemzeti biztosa (Delegado Nacional de Prensa y Propaganda), 4. a női osztály nemzeti biztosa (Delegado Nacional de la Sección Femenina), 5. a szakszervezetek nemzeti biztosa (Delegado Nazional de Sindicaios), 6. a szociális ügyek nemzeti biztosa (Delegado Nacional de Obras Sociales), 7. a jogszolgáltatás nemzeti biztosa (Delegado Nacional de Justicia y Derecho), 8. az ifjúsági szervezetek nemzeti biztosa (Delegado Nacional de la Organizáción Juoenil), 9. a felvilágosítás és kutatás nemzeti biztosa (Delegado Nacional de Információn y Investigacion), 10. a közlekedés és szállítás nemzeti biztosa (Delegado Nacional de Communicaciones y Transportes), 11. a pénzügyek és igazgatás nemzeti biztosa (Delegado Nacional de Tesoreria y Administration), 12. a frontharcosok nemzeti biztosa (Delegado Nacional de la Organizáción de ex Combatientes) és végül 13. a katonaviseltek nemzeti biztosa (Delegado Nacional de la Organizáción des ex Cautivos). A szakszolgálatok a tartományokban és községekben a tartományi és helyi biztosságok (Delegaciones Provinciales y Locales) útján működnek.

A mozgalom adminisztrációja a főtitkár (Secretario General) kezében fut össze, aki tagja a kormánynak, s mint ilyen, összekötő az állam és párt között. A párt működését a kerületi felügyelők (Inspectores Regionales) ellenőrzik.

A mozgalom vezére mellett véleményező hatáskörre] a nemzeti tanács és a politikai gyűlés áll.

A nemzeti tanács (Consejo Nacional) a mozgalom legfőbb testületi szerve, de a nemzeti szindikalista állam alkotmányában is kimagasló szerepet tölt be. Tagjainak száma 100 fő körül mozog. A főtitkár, a milícia főparancsnoka és a szakszolgálatok nemzeti delegátusai hivatalból foglalnak helyet benne. Tizenkét tagját a Caudillo a legmagasabb rangú állami tisztviselők közül, többi tagjait a mozgalomnak a haza szolgálatában különös érdemeket szerzett tagjai közül nevezi ki. A nemzeti tanács a Caudillo és az állam legfőbb véleményező szerve, a) Megállapítja a mozgalom és b) az állam szervezetének legfőbb irányelveit, c) megállapítja a szakszervezeti rendszert, d) határoz a legnagyobb fontosságú nemzeti és e) nemzetközi kérdésekben. A nemzeti tanács tehát a mozgalom keretein felülemelkedve, az államnak is egyik legfőbb alkotmányjogi szerve. Találóan a volt fasiszta nagytanács (Gran Consiglio del Fascismo) intézményéhez hasonlíthatjuk, melyet minden alkotmányjogi kérdésben meg kellett hallgatni.

A politikai gyűlés (Junta Politica) a nemzeti tanács kis taglétszámú küldöttsége. Tíz tagját fele részben a Caudillo, fele részben a nemzeti tanács küldi ki. Elnökét a Caudillo nevezi ki.

3. A nemzet gazdasági szervezete: a nemzeti szindikális rendszer. A nemzeti szindikális rendszer alapintézménye a vertikális szindikátus (Sindicato Vertical). A vertikális szindikátus a munkaalkotmány meghatározása szerint az állam szolgálatában álló eszköz, amelynek segítségével gazdasági politikáját megvalósítja. A vertikális szindikátus mindazok közös szervezete, akik bizonyos termelvény előállításában részesek. A vertikális szakszervezetben egyesül a mezőgazdász, az iparos, a kereskedő, a szabadfoglalkozású, a mérnök, a vállalkozó, az alkalmazott és a munkás, aki munkájával vagy más irányú részvétével az illető termelési eredmény létrehozatalához hozzájárult. Erre utal a spanyol szindikátusok vertikális jelzője. Vertikális alakulatoknak nevezik a gazdasági életben azokat az egyesüléseket, amelyekben a vállalatok termelő tevékenységei egymást kiegészítik (például ércbányák, vaskohó üzemek, gépgyárak, stb.) A vertikális szindikátusok tehát nevüktől eltérően nem szakszervezetek, amennyiben nemcsak munkaadók, vagy csak munkavállalók szervezetei, hanem valóságos szaktestületek, amelyek a termelésben részes összes tényezőket összefogják. El Sindacato vertical es una Corporation de derecho publico. A vertikális szindikátus közjogi korporáció, mondja a Fuero del Trabajo.

A vertikális szindikátus ugyanazon gondolat alapján épül fel, mint a fasiszta korporáció. A két szerv között mégis nagy a különbség. Az olasz korporáció a munkaadók és munkások párhuzamos szindikátusainak a termelési ciklus szerint összefogó és kiegyenlítő szerve. Az olasz korporációs rendszer tehát a szindikátusok rendszerén épült fel. A szindikátusok a korporációk előfeltételei. A spanyol testületi rendszer a szó valódi értelmében vett szakszervezeteket nem ismeri. A nemzeti forradalom a kommunizmust gyökerestől irtotta ki. Sem kímélettel nem tartozott, sem óvatosságra szüksége nem volt. Franco tehát a munkásság osztályharcos alakulatait még a fasiszta szindikátusokhoz hasonló nemzeti szellemben sem kívánta feltámasztani. 

4. A mai - korántsem végleges, sőt gyakran változó és erősen fejlődő - nemzeti szindikális rendszer alapsejtjei az üzemek. Az üzemszervezés a nemzeti szindikalizmus fejlődésének legújabb állomása, és német hatásra vall. Alapgondolatait még a munkaalkotmány fektette le, amikor a vállalat vezetőjét a vállalat működéséért felelőssé tette, és a vállalatnak - mint termelési egységnek - hierarchikus szervezését igérte. Ennek az üzemi egységnek élén a vállalat felelős főnöke (Jefe) áll, akinek jogállása a német Betriebsführer-ével úgyszólván teljesen azonos. Mellette az esküdtek (Jurados) ugyanolyan tanácsadó és a munkásság irányában közvetítő szerepet töltenek be, mint a német üzemvezetők bizalmi tanácsai (Vertrauensräte).

Ezekből az üzemközösségekből állanak a jogi személyiséggel felruházott helyi szindikátusok (Sindicatos locales), amelyeknek közgyűlését a hozzájuk tartozó üzemek vezetői és esküdtjei alkotják. A helyi szindikátusok hermandades, gremios, vagy confrerie ősi elnevezések alatt ismeretesek, aszerint, amint tagjaik az ipar vagy kereskedelem, a kézművesség, illetve a halászat köréből kerülnek ki. Mezőgazdasági jellegű vidékeken az összes termelők egy szindikátusban is tömörülhetnek. A helyi vagy üzemi szindikátusok ily osztályozása és elnevezése a portugál korporációs rendszerre emlékeztet.

A helyi szindikátusok tartományonként nemzeti szindikalista központokban (Central Nacional Sindicalista) egyesülnek. A nemzeti szindikalista központot a mozgalom szindikális szakszolglatának tartományi biztosa (Delegado Sindical Provincial de F. E. T. y de las J. O. N. S.) vezeti. [29] A tartományi delegátus a helyi szindikátusok vezetőit kinevezi, és a nemzeti szindikalista közpon ­tot képviseli. A tartományi szindikális szervezet legfőbb irányítója. A nemzeti szindikálist a központ hatáskörébe ezen kívül a) a termelők szociális szervezése és irányítása, b) a szindikális szervezethez tartozók törvényes képviselete, c) a munkaügyi eljárást megelőző békéltetés, d) a hivatási képzés és a munkaközvetítés, valamint e) a munkaügyi statisztikai szolgálat tartozik. A nemzeti szindikalista központ az összes termelőktől járulékot szed.

A harmadfokú vertikális szindikátusokat nemzeti szindikátusnak (Sindicato Nacional) nevezik. A gazdasági élet országos hatáskörű élszervezetei. Az olasz korporációkhoz hasonlóan bizonyos szervezési elvek alapján fogják össze a termelésben résztvevő tényezőket.

a) A termelési ág vagy gazdasági kategória elve (criterio del ramo di produzione o della categoria economica) szerint a nemzeti szindikátusok mindazoknak a gazdasági tényezőknek közös szervei, amelyek a termelés meghatározott szektorában részt vesznek. Az azonos, vagy rokon iparokat és üzemeket egyesítik .

b) A termelvény különlegességének elve (criterio della specialità prodotto) alapján alakult nemzeti szindikátusok különböző fajtájú, de egy gazdasági eredményt létrehozó üzemeket fognak össze. Az egymást kiegészítő üzemek közös szervei.

c) A szolgálat elve (criterio del servizio) alapján álló nemzeti szindikátusok oly foglalkozásokat szerveznek, amelyeknek célja a termelés elősegítése és hatékonyabbá tétele. Kisegítő jellegű tevékenységeket egy közös cél érdekében fognak össze. [30]  Ez idő szerint 24 nemzeti szindikátust ismerünk: éspedig: 1. a gabonafélék-, 2. a gyümölcs- és zöldségfélék-, 3. az olajos növények-, 4. a bor-, sör- és szeszes italok-, 5. a cukor-, 6. a fa - és parafa-, 7. az állattenyésztés-. 8. a halászat-, 9. az állati bőrfélék-, 10. a textilneműek-, 11. a ruházkodás-, 12. az üveg - és kerámia-, 13. az építészet-, 14. a fémek-. 15. a vegyi iparok-, 16. a fűtő ­ anyagok-, 17. a víz - és villamosság-, 18. a papír-, a nyomdászat - és a grafika-, 19. a szállítás és közlekedés-, 20. a szálloda - és rokoniparok-, 21. a biztosítás-, 22. a pénzintézetek és tőzsdék-, 23. a látványosság - és 24. a gyarmatáruk nemzeti szindikátusát. A nemzeti szindikátusokat a szindikális szakszolgálat nemzeti biztosának javaslatára a kormány rendelettel állítja fel. A nemzeti szindikátusok főnökeit és választmányait ugyancsak az illetékes szakszolgálat nemzeti biztosának javaslatára a mozgalom főtitkára nevezi ki. A szindikátusok testületi szerveiben a gazdasági tárcák képviselői hivatalból foglalnak helyet. A nemzeti szindikátusok vidékenként kirendeltségeket létesíthetnek. A nemzeti szindikátusok a) a termelés szabályozására, a termelvények szétosztására, az árak szabályozására javaslatot tesznek, b) a munkaviszonyok szabályozásában közreműködnek, c) az alárendelt szervezeteket fegyelmezik, a munka tudományos szervezését előmozdítják, és d) a termelési és fogyasztási szövetkezeteket irányítják .

A spanyol szindikális rendszer legfőbb irányítása - a párt és az állam egységénél fogva - részben a mozgalom szindikális szakszolgalatának (Servicio Nacional de Sindicatos) nemzeti biztosa (Delegado Nacional de Sindicatos), részben a szindikális szervezet és működés minisztériumának (Ministerio de Organizáción y Acción Sindical), illetve a munka minisztériumának (Ministerio de Trabajo) kezében van. A szindikális minisztérium a testületi szervezkedés terén az olasz korporációk minisztériumának (Ministero delle Corporazioni) feladatkörét töltötte be, aminek teljesítése után feloszlott, és hatáskörét a munkaügyi minisztériumnak adta át. [31]

A szindikális szakszolgálat nemzeti főnöke mellett - központi szindikális bizottság elnevezés alatt - tanács működik, mely a gazdasági tárcák illetékes osztályainak főnökeiből, a nemzeti szindikátusok főnökeiből és kiküldötteiből, valamint a korporativizmus kinevezett tudósaiból áll. Főbb feladata a nemzeti szindikátusok működésének koordinálása. [32] Ebben a vonatkozásban az olasz Consiglio Nazionale delle Corporazioni összhangot biztosító szerepéhez hasonlítható. Ugyanezt a koordináló szerepet tartományi síkon a tartomány szindikális tanácsa tölti be, mely a mozgalom tartományi főnökének, vagy a tartomány kormányzójának elnöklete alatt, a nemzeti szindikátusok tartományi kirendeltségeinek főnökeiből áll. A fasiszta szindikális rendszerben ugyanilyen célból a konföderációk tartományi egyleteit (unioni provinciáli) hívták életre.

Mindezekből világos, hogy a spanyol nemzeti szindikalizmus legjellemzőbb vonása a szindikális szervezet és a pártszervezet összefonódása. Franco ezt azzal indokolja, hogy a társadalmi és gazdasági erők önkormányzata csak a mozgalom szigorú fegyelme alatt engedhető meg. A spanyol nemzeti szindikalizmus tehát jóval korlátozottabb önkormányzati rendszer, mint a fasiszta szindikális-korporatív rend. [33] Hatásköre is inkább véleményező, mint rendelkező jogokat ölel fel. Tisztségoit pedig nem választás, hanem kinevezés útján töltik be. Bár ez utóbbi megoldás tudomásunk szerint csak átmeneti állapot, mégis inkább a nemzetiszocialista, mint a fasiszta megoldás hatását mutatja.

5. A nemzeti szindikalista állam élén az államfő (Jefe del Estado) áll, aki egyben a hadsereg generalisszimusza, és az államalkotó mozgalom főnöke. A nemzeti szindikalista állam teljhatalmú vezére. A végrehajtó és törvényhozó hatalom egyedüli birtokosa. Mozgalmának alapszabályai szerint csak Isten és a történelem előtt felelős.

A végrehajtó hatalmat a Caudillo a nemzeti kormány útján gyakorolja, amelynek tizenkét tagját szabad belátása szerint nevezi ki és menti fel. Nem tagja és nem elnöke a kormánynak, hanem a felett áll. A miniszterek (Ministros) az államigazgatás egyes ágazatainak teljhatalmú vezetői, és kizárólag az államfő irányában felelősek. Az államfő tehát egyben a kormány feje is, bár ez a kettős jogállása expressis verbis kifejezve sehol nincs. Félreérthetetlenül következik azonban abból a rendelkezésből, hogy a kormány tagjai közül alelnököt nevezhet ki, aki meghatározott keretek között helyettesítheti. Kormányfői minőségére vall még a kabinetirodában szervezett koordinációs hivatal (Servicio de Politica General y Coordinación), mely a kormány általános politikájának irányítására és az összhang biztosítására hivatott. [34]

A végrehajtó hatalom szervezetében tehát a nemzetiszocialista Führerstaat jellemző vonásait fedezhetjük fel, amelyben a Führer nemcsak államfő és a birodalmi kormány feje, de a haderő főparancsnoka és a párt vezére is.

6. A törvényhozó hatalmat a Caudillo a Kortez (Cortes de España) közreműködésével gyakorolja. A Kortez a legfőbb szervezet, amelyen keresztül a spanyol nemzet az állam vezetésében részt vesz. A Kortez a törvények előkészítését és kidolgozását végzi, anélkül, hogy a törvényszentesítés jogát érintené, melynek az államfő korlátlan birtokosa. Semmiféle politikai szerepe sincsen.

A Kortez képviselőkből (procuradores) áll, akiket a tagság joga hivatalból (natos), vagy kiválasztás (electivos) alapján illet meg. Tagjai: a) a miniszterek (ministros), b) a nemzeti tanácsosok (consejeros nacionales de F. E. T. y de las J. O. N. S.), azaz a falanx nemzeti tanácsának tagjai, c) az államtanács elnöke (Presidente del Consejo de Estado), a legfelsőbb bíróság elnöke (Presidente del Tribunal Supremo de Justicia) és a legfelsőbb katonai igazságszolgáltatási tanács elnöke (Presidente del Consejo Supremo de Justicia Militar), d) a nemzeti szindikátusok képviselői (representates de los sindicatos nacionales), e) az ötven tartományi székhely, valamint Ceuta és Mellila városok polgármesterei (alcades), az összes többi városok és községek tartományonként egy-egy képviselője, f) az egyetemek rektorai (rectores de las Universidades), g) a spanyol intézet elnöke (Presidente del lnstituto de España), a királyi akadémiák elnökei (Presidentes de las Reales Academias), h) a magánmérnökök intézetének elnöke (Presidente de Instituto de Ingenieros Civiles), az ügyvédi kamarák (Colegios de Abogados) képviselői, az orvosi kamarák (Colegios Medicos), a gyógyszerészi kamarák (Colegios Farmacéuticos), az állatorvosi kamarák (Colegios Veterinarios), és az építész kamarák (Colegios Arquitectos) egy-egy képviselője, végül azok az egyházi, katonai, közigazgatási, vagy társadalmi kiválóságok, vagy a haza szolgálatában kimagasló érdemeket szerzett férfiak, akiket az államfő kinevez.

A nemzeti szindikátusok képviselőinek száma a Kortez összlétszámának egyharmadát, az államfő által kinevezettek száma pedig az ötvenet nem haladhatja meg. A Kortez tagjainak összlétszáma 450 körül mozog. Képviselő mindenki lehet, aki spanyol, nagykorú, és polgári jogainak birtokában van.

A képviselőket az elnök igazolja és esketi meg. Mentelmi joguk van. A Kortez tagsága a hivatal megszűnésével, vagy a kinevezés visszavonásával szűnik meg. A választás hatálya három évre terjed. A Kortez elnökét, [35] alelnökeit és titkárait az államfő nevezi ki.

A Kortez - éppen úgy, mint Olaszországban a fasciók és korporációk kamarája -  teljes ülésben (en Pleno), vagy bizottság útján (por comisiones) határoz. A törvényhozó bizottságokat (comisiones legislativas) az elnök nevezi ki és alakítja meg. Teljes ülést tart a Kortez, ha az elnök a kormánnyal egyetértésben szükségesnek tartja, vagy ha a tárgyalás anyaga kívánja. Teljes ülésben kell tárgyalni minden olyan törvényt, vagy ügyet, mely a) az állam rendes vagy rendkívüli háztartását, b) nagy jelentőségű pénzügyi és gazdasági műveleteket, c) az adózási rendszer megállapítását, avagy reformját, d) a bank- és pénzrendszert, e) a szindikátusok gazdaságszervező hatáskörét és a nemzetgazdaságot alapjaiban érintő törvényhozási intézkedéseket, f) a spanyol állampolgárság megszerzésének és elveszítésének és az állampolgárok kötelességeinek és jogainak alapjait, g) az állam intézményeinek politikai-jogi rendjét, h) a helyi igazgatás alapjait, i) a magán-, kereskedelmi-, büntető- és perjog alapjait, j) az igazságszolgáltatás és a közigazgatás alapjait, k) a mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari rend alapjait és l) az oktatás nemzeti tervezetét érinti, valamint mindazokat a törvényeket, amelyeket a kormány saját elhatározásából, vagy az illetékes bizottság javaslatára a teljes ülés elé utal. Hasonlóképpen a teljes ülés elé terjesztheti a kormány azokat az egyezményeket is, amelyek tartalmukra nézve törvény jellegűek.

Minden más törvényhozási tárgy a törvényhozó bizottságok elé tartozik. Eredeti intézkedése az új spanyol alkotmánynak, hogy a többi törvényhozást kívánó tárgyak megjelölését esetről esetre egy bizottságra ruházza, mely a Kortez elnökéből, a kormány és a politikai gyűlés egy tagjából, az államlanács és a legfelsőbb bíróság elnökéből, tehát az alkotmányos élet legmagasabb rangú képviselőiből áll. Előadója a Kortez valamelyik kijelölt tagja. A bizottság a kormány megkeresésére, vagy a Kortez elnökének kérelmére határoz.

A teljes ülés elé kerülő törvénytervezetek tárgyalását az illetékes törvényhozó bizottság készíti elő. A törvényhozó bizottságok ebben az esetben tehát a szakbizottságok szerepét töltik be. Sőt az elnök a törvényhozó bizottságokat más esetekben is megbízhatja azzal, hogy egyes kérdéseket tárgyaljanak, vagy felvilágosításokat adjanak. Erre a célra külön bizottságok (comisiones especiales) is alakulhatnak.

Háború esetén, vagy rendkívül sürgős esetekben a kormány törvényhozási tárgyakat rendelet-törvény (decreto-ley) alakjában szabályozhat. Tárgyalás és törvényerőre emelés végett utólag a rendelet-törvényeket is a Kortez elé kell terjeszteni.

Törvényjavaslatokkal a kormányon kívül a törvényhozó bizottságok is élhetnek. A letárgyalt és elfogadott törvényjavaslatokat a Kortez szentesítés végett az államfő elé terjeszti. Az államfő a tervezeteket újabb megfontolás végett visszaadhatja.

A legújabb spanyol alkotmánytörvény rendelkezései tehát arra mutatnak, hogy a nemzeti szindikalista állam a törvényhozás szabályozásában is a fasiszta állam példáját követte. A Kortez a törvények alkotásának éppen olyan politikai, szereptől mentes technikai szerve, mint az olaszok törvényhozó kamarája (Camera dei Fasci e delle Corporazioni) volt.

7. A Kortez ősi intézményének korszerű felújításával a nemzeti szindikalista alkotmányfejlődés jelentős szakasza bezártnak tekinthető. Az Estado Nuevo szerkezete készen áll. Ami ezután még hátra van, az a keretek kitöltése és a részletek szabályozása. [36]

*

[1] „A vörös hadsereget végleg lefegyvereztük. A spanyol,haderő az utolsó katonai célokat is megszállotta. A háború befejeződött.” Schempp, Otto: Das autoritäre Spanien. Leipzig, 1939, 47. 

[2] V. ö. Pettinato, Concetto: La Spagna di Franco. Milano, 1939, 14-15. 1.

[3] V. ö. Magyary Zoltán: A fasiszta állam kifejlődése. Olasz Szemle. 1942, 67-75.

[4]  A nemzeti szindikalista államról a legteljesebb képet egy német munka adja: Erbler, Hans - Richter, Lutz: Spaniens nationalsyndikalistischer Verfassungs- und Socialbau. Schriften des Instituts für Arbeitsrecht an der Universität Leipzig, 47. Heft, Weimar, 1939. Nagyon használható még: Genco, Raoul: Precedenti e contenuto della Carta del Lavoro spagnola, pubblicazioni dell'Istituto di diritto pubblico e di legislazione sociale della R. Universitá di Roma, n. XVI., Milano, 1942.

[5] Boletin Oficial del Estado, 1936. július 24-i szám

[6] Elnöke Cabanellas, tagjai Saliquet, Ponte, Mola, Dávila, Montaner és Moreno tábornokok voltak. Franco és Queipo de Llano ebben az időben még az északival nem egyesült déli hadseregeket vezették.

[7] Federatión Anarquista lberica, Unión General de Trabajodores, stb.

[8] Boletin Oficial del Estado, 1936. szeptember 16-i szám

[9]Uo., 1936. október 2-i szám

[10]Uo., 1936. október 6-i szám

[11] Uo.

[12] V. ö. Ruinas, Stanis: Vecchia e nuova Spagna. Milano 1940., 69-70.

[13] 1936. november 19-én Alicante-ban a vörösök agyonlőtték. Azóta José Antonio a nemzeti gondolat eszményképe: El protomartire de la nueva Espana, El grandé Assente. Ruinas: id. m. 72.

[14] Boletin Oficial del Estado, 1937. évi április 20-i szám

[15] A fasizmus doktrínáját Olaszországban egyetemi tanszékekről tanítják. Hasonló célt szolgál Spanyolországban a madridi egyetem, José Antonio tanszéke. (Catedra José Antonio). Erbler-Richter: id. m., 131.

[16] Ld. Gorgotini, Pietro: La nuova Spagna di Franco. Torino, 1940, 8-9.

[17] A rendelet magyar szövegét Karay Kálmán fordításában a Közigazgatástudomány (1940, 185-190.) közölte.

[18] Boletin Oficial del Estado, 1938. január 31-i szám

[19] A Fuero del Trabajo magyar szövegét Karay Kálmán fordításában a Közigazgatástudomány (1940, 116-119.) közölte.

[20] Fuero del Trabajo. Bevezetés.

[21] A Fuero del Trabajo jogi természetéről l. Erbler-Richter: id. m. 142-144. 

[22] A spanyol munkaalkotmánnyal hazai irodalmunkban Karay Kálmán (Az új spanyol állam. Egyedül Vagyunk. 1940. évi 6. sz.) és Marék Dénes (A spanyol munkaalkotmány, Az Ország Útja, 1941, 14-16.) foglalkozott.

[23] Garrigues, Joaquin: II nuovo ordine in Spagna. Sindacati verticali e Corporazioni, Archivio di Studi Corporativi. 1939., 174.

[24] Boletin Oficial del Estado, 1938. április 24-i szám

[25] Ld. A termelést szabályozó bizottságok szervezete Spanyolországban. Szociális Szemle, 1940., 357. 

[26] Ld. Pettinato: id. m., 134-138. 

[27] Sindacato e Corporazione- Roma, 1940., 605. Magyarul lásd: Az érdekképviseleti egység törvénye Spanyolországban. Szociális Szemle. 1940, 295. 

[28] A nemzeti szindikalizmusnak erről a legújabb irányú fejlődéséről ld. Mazzoni, Giuliano: Nuovi orientamenti del nazionalsindacalismo spagnolo Critica Fascista, 1942., 174-175. és Szabó Péter: A spanyol nemzeti szindikalizmus fejlődése, Forum, 1942, 172-174. A törvény szövegét a Sindacato e Corporazioni című olasz hivatalos lap 1940. évi 6. száma közli. 

[29] Ld. Franco, Guidotti egyes vonatkozásaiban már elavult, de egyébként nagyon használható tanulmányát: L'organizzazione nazional-sindacalista spagnola. Rivista del Lavoro, 1939., n. 2.

[30] Sindacato e Corporazione. Roma. 1941, 309-310. 

[31] Archiv der Gegenwart, 1939., 4168.

[32] Sindacato e Corporazione. Roma, 1940, 829-830. Ezt a feladatkört a szervezkedés korábbi folyamán a Junta Central Sindical de Coordinación látt a el, amelynek alsóbb tagozatai is voltak. L.d még A spanyol szindikális szervezet fejlődése. Szociális Szemle, 1942, 45

[33] A fasiszta szindikális-korporációs rendszerről Karay Kálmán könyve kimerítően tájékoztat: Olasz testületi önkormányzati jog. Magyar Közigazgatástudományi Intézet 37. sz. kiadványa, Budapest, 1942.

[34] A nemzeti kormány eredményes működéséről Johannes Stoye tájékoztat: Spanien in Umbruch, Leistungen und Ziele der Franco-Regierung. Leipzig, 1940., 98-99.

[35] Ez idő szerint Esteban Bilbao igazságügyminiszter. Érdekes, hogy a kamara elnöki tisztét Olaszországban is az igazságügyminiszter - Dino Grandi - töltötte be.

[36] A spanyol nemzeti szindikalista állammal a már idézetteken kívül még a következő - tanulmányunkban is felhasznált - munkák foglalkoznak:

• Billi, Giulio: Problemi e aspetti della ricostruzione spagnola, Pistoia 1940.
• Caballero, Gimenez: La Spagna del generale Franco. Critica Fascista, 1940., n. 6.
• Calza, Gianni: La Spagna e l'Europa, Gerarchia, 1939., n. 9.
• Costamagna, Carlo: Dottrina spagnola dello Stato totalitario. Lo Stato, 1939., n. III.
• Incisa, Luigi: Spagna nazionalsindacalista.  Bologna, 1941.
• Karay Kálmán: Európai latin államszervezetek. Új Európa, 1942. évi ll. szám
• Panunzio, Sergio: Spagna nazionalsindacalista. Milano, 1942.
• Pergolesi, Feruccio: Orientamenti sociali delle costituzioni contemporanee, Milano, 1942.
• Sacco, Italo Mario: Orientamenti corporativi nel mondo. Torino, 1939.
• Storia del sindacalismo. Milano, 1942.
• Solmi, Arrigo: Lo Stato nuovo nella Spagna di Franco. Milano, 1940.
• Zanussi, Giacomo: Spagna di domani. Gerarchia, 1939. n. 3.

*

In Közigazgatástudomány, 4. évf., 6. szám (1943). 177-190.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.