Még a napóleoni háborúkat sem értelmezték a kor legkiválóbbjai másként, mint vallási küzdelmekként. Például Freiherr vom Stein legújabb életrajzírója minden bizonnyal helyesen ítéli meg a bécsi kongresszusról alkotott verdiktjét, amikor azt mondja, hogy vom Stein báró az egész eseményt nem a hatalomért zajló harcnak, hanem a gonosz és a jó küzdelmének tekintette.

A nemzetállamok és a kapitalizmus, a nagy [háborúk], a világháborúk korában napvilágra kerülő mélyebb ellentétek [már] nem annyira szembeötlőek. Inkább a tisztán hatalmi törekvések vagy a gazdasági érdekek tűnnek a harcok egyetlen okának. S lehet, hogy ezek a hajtóerők. De felszínesnek bizonyulnánk, ha nem ismernénk fel a jelen kor háborúinak ezen, a legegyszerűbb elme számára is látható okai mögött - mindenekelőtt [pedig] a Németország által az ellenségek világa ellen jelenleg is vívott szent háború okai mögött - a harcokban rejlő mélyebb ellentmondásokat, amelyek viszont nem mások, mint hitbéli, vagy ahogyan mostanában mondani szoktuk: világnézeti ellentmondások.

Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi világháborúban számos különböző egyéni konfliktus kerül felszínre. Ezek olyan másodlagos háborúk, mint például Oroszország és Törökország között a Dardanellák birtoklásáért, Franciaország és Németország között Elzász-Lotaringiáért, vagy Ausztria-Magyarország és Oroszország között a balkáni fennhatóságért vívott harcok. A fő háború azonban másféle. Ellenfeleink ezt a legvilágosabban akkor ismerték fel, amikor kihirdették a világnak, hogy a „nyugat-európai civilizáció”, „az 1789-es eszmék”, valamint a német »militarizmus«, a német „barbarizmus” állnak hadban egymással. Valójában a legmélyebb ellentétet itt ösztönösen helyesen fejezték ki. Jómagam csak egy kicsit szeretném másként megragadni a lényeget, amikor úgy fogalmazok, hogy e csatában a kereskedő és a hős, a kalmár- és a hősi világnézet, valamint a hozzájuk tartozó kultúra forog kockán. A következő írásból kiderül, hogy miért éppen ezekkel a kifejezésekkel próbálom lefesteni a világról alkotott szemléletünk és tapasztalásunk e nagyon mély, mindent átfogó kontrasztját.

E ponton csak az azzal kapcsolatos tévhitet szeretném eloszlatni, hogy szakmai értelemben használnám a kereskedő és a hős terminusait. Természetesen nem erről van szó, és nem is lehet, amennyiben e kifejezéseket a világnézet ellentéteinek leírására használom. Ugyanis e terminusok nem feltétlenül kötődnek bizonyos természetes szükségszerűséggel rendelkező szakmákhoz. Kereskedői vagy hősies érzületről van tehát szó, és nagyon is lehetséges, hogy akit a sors arra rendelt, hogy a bors és a mazsola kereskedelmével foglalkozzon, az (a hajlamát tekintve) hős, míg nap mint nap látjuk, hogy egy hadügyminiszter [is lehet] „kereskedő”, mert a fűszeres, és nem a harcos lelkületét hordozza.

Elsősorban az egyén rendelkezik világnézettel, ekként a kereskedő és hősies lelkek egymás mellett élnek ugyanazon emberekben, ugyanabban a városban. De jómagam azt állítom, hogy a nemzetek között a világnézetek körüli háború folyik, s ebből következőleg azt is állítom, hogy a kereskedők és a hősök háborúban állnak egymással. Ennek megfelelően képesnek kell lennünk arra, hogy egész népeket is jellemezni tudjunk az egyik vagy másik értelemben. Ez úgy történik, hogy igyekszünk megragadni egy nép lelkét, szellemét, lényegét. Ez a „néplélek”, a „népszellem” - akár metafizikai, akár tisztán empirikus értelemben fogjuk fel - mindenesetre olyasvalami, aminek a létezését nem lehet tagadni, [egy olyan entitás,] ami egy nép minden tagja mellett és felett önállóan létezik, valami, ami akkor is megmaradna, ha az egész nép meghalna, s ami bizonyos mértékig önállóan is érvényesítheti magát az élő egyénekkel szemben. Ez a nemzeti lélek egy nép ezer sajátosságából fakad (és minden népnél másként kell majd felismerni): filozófiából és művészetből, államból és politikából, erkölcsökből és szokásokból.

Ebben az értelemben a népeket is megkülönböztethetjük kereskedő és hősi népekként, s ily módon a kereskedő és a hősi világnézetek az egyeduralom eléréséért küzdenek ebben a nagy háborúban. De hordozóik, akik ezeket az ellentéteket reprezentálják, két nép: az angolok és a németek. S az 1914-es világháború csak angol-német háborúként nyeri el a mélyebb világtörténelmi jelentőségét. Ám az emberiség számára most nem az a fontos [és] eldöntendő kérdés, hogy ki fogja uralni a tengereket; sokkal fontosabb és az egész emberi sorsot átfogó kérdésnek számít, hogy melyik szellem bizonyul erősebbnek: a kereskedő [zsoldos] vagy a hősies.

Ezért ezt az ellentétet, amely a világ minden mélységére és szélességére kiterjed, teljes mértékben tudatosítanunk szükséges. Ebben kíván segíteni az alábbi dolgozat, amelyben először az angol, majd a német szellemet kívánom egyszerű fogalmakkal leírni, hogy aztán mérlegeljem őket egymással szemben, és a német olvasó - hiszen nem másnak írok - lelke elé tárjam a német szellem összehasonlíthatatlan fölényét, hogy az ismételten  örülni tudjon a németségének.

Pongrácz Alex fordítása

In Sombart, Werner: Händler und Helden. Patriotische Besinnungen. Duncker und Humblot, München-Leipzig, 1915, 3-6.

*

Illusztráció: Giammusso Mancioli: Triennale d'Oltremare (1940)

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.