A magyar föld szellemi megművelése még elvégzendő föladat, és máris belegázolnak vetésünkbe jobbról mindazok, akiknek számára a mai magyar élet germán hősök kívánatos Walhallája. És máris letépik virágainkat balról azok, akiknek számára a magyarság léte legföljebb a megélhetésükhöz szükséges rossz, s akiknek számára a sóvárgott demokrácia csak automatabuffet. Úgy bíráskodnak fölöttünk, mintha néprajzi mozgalom volnánk, a tudományban meg romantikusok, tehát az értelem fogalmi formáit megbontó álmodozók. Teszik ezt pedig azok, akik a ténytudományi és értéktani osztályokat ellenünk való becsmérlő járatukban összevéteni nem röstellik. Teszik ezt azok, akik néhány tényből, amely még az indukció valószinűsége érvényéhez sem elegendő, teljesen tudománytalanul azt az egyetemes igényű és pirulni való tételt állitják, hogy „a nép (...) minden falatot az „urak” asztaláról kap”. [1] A „baloldal” szemünkre hányja, hogy reményeit hiába fűzte hozzánk, hogy a dobuccai hasznos fűszeresek bolthelyisége számunkra nem a magyar jövendő egyháza, hogy kultúrértéket számunkra nemcsak a pesti sajtó, és nemcsak Schnitzler Arthur meg Maurois jelentenek. Magyarul, svábul, gácsul és jiddischül átkoznak bennünket, hogy nem a mívelt nyugatot szemléljük álmélkodva, pedig mi éppen csak hogy szét akarunk nézni a saját tanyánkon is.

Ifjúságunk! Ezer esztendős európai létünk ha érdem, parasztságunk érdeme elsősorban. Ki tagadhatná, hogy a Duna s Tisza árterületein konyhalatin nemzet szaladgálna, ha Werbőczy politikai „nemzete” alatt a magyar paraszt elsorvadt volna? Ki hazudtolná meg, hogy derék iparosaink, püffedt polgáraink, nyugati tudományú tudósaink ma svábul esküdnének Pusztaszeren is, ha a magyar paraszt, káromkodva és köpködve bár, meg nem őrizte volna életünket? De parasztságunk mai jelentőségét is állítja az az egyetlen és cáfolhatatlan tétel, hogy végső elemezésben hazánkban ma minden társadalmi és gazdasági kérdés: parasztkérdés.

Szellemi műlovarok magasiskoláját csak az általános okulás teheti lehetővé, hát magas kultúránk kérdésére is csak a legnagyobb néprétegeken át válaszolhatunk. Ősi kultúrértékeinket a magyar paraszt s a paraszti eredetű nép őrizte meg, de az ő lelkében feküsznek hatékonyan az idegen kultúráknak mindama rétegei is, amelyek megmagyarosodtak, amelyek tehát alkalmasok voltak, hogy a magyar szellem megélje őket. Szálljatok alá, és lépjetek föl! A magyar észjárás formáit, amelyek nélkül pedig magyar bölcselet nem lehetséges, a paraszti okoskodásban találjátok. Ne csak Kanttól és Husserltől, ne csak Humetól és Russeltől, ne csak Descartestól és Bergsontól tanuljatok! Német szellem, gall szellem, angolszász lélek, – német, gall és angolszász módon jut és juthat el a közös, egyetemes igazsághoz. Nem giliszta a magyarság sem, hogy fölvagdalódván tovább éljen. Halljátok meg a nép hangjait és szólaljatok meg! Mezzofanti biboros mintegy hatvan nyelv közül a magyart tartotta a legjobbnak és a legtökéletesebbnek – tűnődjetek hát nyelvünk romlásán, szürkületén, s azon, hogy egyetlen idegen szó az árnyalati eltéréseket is jelző magyarok csapatját öldösi. De ti pirulás nélkül intelligenst mondotok értelmes, eszes, okos, jóeszű, talpraesett, stb. helyett. Az oszmán törökség műveltjei arabok, perzsák és – nyugatiak módján szólaltak –, látjátok-e, hogy nemcsak a birodalom, de az oszmán nemzet is milyen kicsinnyé zsugorodott? Vigyázzatok! Magyarnak lenni nem jog, nem kötelesség, hanem megmásithatatlan tény, amin az Isten sem segít, ha baj, amit a pokol sem éget föl, ha dicsőség. A nemzetiség nem puszta osztályozás, de örömkeltő és bajhozó valóság – nemcsak nemzetünk magyar, hanem egyénenként is magyarok vagyunk. De a magyarság szellemi forma is. És mégis, intézményeink, noha nemzeti lelkesedést nevelnek belénk, idegen formákban teszik ezt. Így a magyar ifjuság vagy nem bírja megélni, amit tanul, vagy ha megéli, lelkében a néptől, a magyarság egyetemétől idegenné válik – hazafias lelkesedése sehonnai lesz, amely csak a hatalom birtokosainak érdekeit szolgálja. A magyarság pedig romlik, pusztul és elhanyatlik.

Az emberiségnek éppen magyar mivoltunkkal tartozunk.

A kuvasz nem ölbe való, a japán pincsi nem alkalmas a kondaterelésre. Nem is azért úri huncutság a politika, mintha népünk bárgyú vagy ostoba volna. Hanem mert nem az övé. Nincsen szocializmusunk, nincsen konzervatizmusunk. Forradalmaink véletlenek – nem a múltból nőnek, hanem a pillanatból. Ellenforradalmainkat nem hagyományok szerelme hajtja, hanem a kiváltságok visszasóvárgása. Újkori politikai történelmünk Holubárok új-udvara. A magyarországi szocializmus és fasizmus, demokratizmus és arisztokratizmus, liberalizmus és imperializmus mind-mind melegházi növények, nem a magyar lelki forma tartalmai, hanem maguk is formák, valóságtalan formai levezetések, puszta dedukciók, nem a magyar nép tapasztalatainak összefoglalásai. A leninizmus orosz – ott meg is csinálták. A fasizmus olasz – ott meg is csinálták. Az angol munkásdemokrácia angol – ott meg is csinálták. Marx, Engels, Bebel szociáldemokráciája német, ott meg is csinálták. A társadalmi racionalizmus francia – ott meg is csinálták.

Nem kérdjük most, hogy ki milyen módszerekkel kívánja megmenteni nemzetünket. Akár szocialisták vagytok, akár fasiszták, akár liberalisták, akár imperialisták – első teendőtök nem az, hogy a népet tanítsátok, hanem hogy a néptől tanuljatok. Ne „tűrni”, „szenvedni”, hanem őt tanuljátok tőle!

Tanuljatok népet a néptől!

Hogy aztán valóban taníthassátok a népet a népnek.

Jönnek a hamisak német maszlaggal és török áfiummal, kelettel, nyugattal. De tudjátok meg, hogy ami tőlünk keletre van, az kelet, ami tőlünk nyugatra van, az nyugat; hogy tehát sem nyugat, sem kelet, hanem magyarság vagyunk! Népünkben egy a keleti hagyomány, s az alpesi vérkeveredés, a kámai véreredet, s a szerzett nyugati kultúra. Nincs külön test és külön lélek: nemcsak a véralkat adja a kultúra formáját, hanem a kultúra formája is idomitja a vérséget. A lélek s a test egységét nézve nem vagyunk alpesi fajta, nem vagyunk kaukázusi fajta, hanem igenis magyar fajról kell szólanunk, amikor népünkről beszélünk.

Meg kell ösmernünk fajunkat, meg kell ösmernünk elevenen azt a magyar kultúrát, amely előtt a múzeumok halottasházában bámészkodunk. Hogyan? Hol?

A FALUBAN!

Ti mindannyian szellemi vezetők akartok lenni. És nem tudjátok, hogy mit is vezettek majd. Mint jegyző, vagy orvos, hiába vacsoráztok majdan módosabb gazdáknál, hiába mentek majd „készen” disznótorokra és lakodalmakra, oly külön lógtok az élet fogasán, mint a frakk, meg a báránybekecs. Tán tudjátok majd, hogy kinek mi az adóssága, ki kit vesz el, hány a tüdővészes, a vérbajos, milyen ocsmányak az utak s a nyomor – ami adat, azt tudjátok majd –, csak belsőit nem ismeritek, a jogait, a javait. Kell majd a szavazata, a pénze, az eszem-iszom, meg is kapjátok tán. Csak a magyarság jövőjét nem tudjátok majd összetenni, mert csak afféle melléknemzet maradtok egymásnak. Lélekhez közel férkőzni pedig csak a formáján, a kultúráján keresztül lehet. Nemcsak gazdag népiséget, etnikumot ismertek meg így, nemcsak magában érdekes „egzotikumot”, hanem megösmeritek saját fajtátokat, hogy miből vagytok – így lesztek magyar és ember, és nem puszta természeti tünemény. Az öregasszonyok nemcsak sosevolt boszorkányokról meg királyfiakról mesélnek fogatlanul, hanem arról is, ami lelketekben naponta végbemegy. Azt mondják majd, hogy ettől hallották, az meg attól – végül is nincs gazdája, mert mindenki csinosít rajta, mindenki meséje lesz, a tiétek is. Bementek a házba, megnézitek a bútorokat, a fehérneműt, a hímzést, a varrottast, az edényeket – alig van falu, ahol ne volna valamiféle népművészeti forma, érdekesség. Érdeklődtök a pásztorok és faragásaik, meg a gölöncsérek után – minden faluban ugyanannak a léleknek más és más leleményes fordulatát találjátok. Leltek falvakra, amelyek mint a néprajzi gyűjtemények és falvakra, amelyek mint a városok, természetesen mint a városok nyomornegyedei. Rongyokat viselnek, daluk sincs, embertelenül élnek. Dolgozni városokba vagy messze vidékre járnak. De a nyomortanyák községe épp úgy érdekeljen, éppen oly fontos, mint a módosabb vidék. Megtudjátok, hogy hányfele jár a család a kenyere után. Megtudjátok, hogy mit esznek, hogy miféle a falvak „ősegészsége”, mekkora a gyermekhalandóság, hogy olvasnak-e, mennyire műveltek – hogy napjaink tőkés rendje milyen gyarmati szintre szorítja életüket. Hogy a feudalizmus hogyan fokozza ennek hatását. Kitárul előttetek a nagy magyar társadalmi kérdés, sorsunk kérdése. A derű és a szivesség, amellyel lelketek e regösjáratban, falunézőben gazdagodott, keserű tapasztalatokkal mélyül és nehezedik. De közben ti is megváltoztok: nem játszotok már megváltósdit, elkomolyodtok, és több felelősséggel tanulmányozzátok tovább a magyar társadalmi föladatokat. És megdöbbentek, hogy valóban a lét s a nemlét, a magyar faji közösség forog itt szóban.

Kétségtelen, hogy az európai mezőgazdasági válság csak tünete a világgazdaság belső ellentmondásainak. Nemcsak Közép-Európa, hanem a világgazdaság is átalakulás előtt áll, nagy fordulatok közeledése hallatszik, mint a Római Birodalom bomlása idejében. Az is világos, hogy a társadalmi élet, a termelés, a fogyasztás, az államiság mindinkább a népre alapozódik, soha nem tapasztalt méretekben demokratizálódik. Így a magyar jövendő sorsa szorosan összefügg a valóságos nép s a növekvő értelmiség együttmunkálkodásával. Soha a közös élet s a nemzeti lét felelőssége egy nép ifjúságára ennyire nem nehezedett. Nincs más út, mint közvetlenül páratlan szorgalommal és törekvéssel tanulmányoznunk sorsunknak föladatait: népünk valóságos életét épp úgy, mint a közép-európai adottságokat, a nemzetiségi kérdést. Az új Magyarország csak teljesen új társadalmi és állami életelveken épülhet föl. Szomorú tapasztalataink mutatják, hogy a jövendő értelmiségnek, a mai ifjúságnak csupán csekély töredéke foglalkozik a magyar társadalmi kérdésekkel, s az is nagy sűrűn megelégszik az elméletivel. A többség a napilapok kürtölte tájékozódással és tömegmeggyőződéssel beéri. Mindenképpen végzetes ez! Hiszen a társadalmi kérdésekkel való foglalkozás nem jobb-, vagy baloldali érdek, hanem a magyarság egyetemes, történelmi érdeke. És ennek gyújtópontjában áll a magyar parasztság.

De a regösjárat, a falunéző, nem szabad, hogy regényes vágyakat tápláljon! Legyen politika nélkül való tudományos és erkölcsi gyarapodás! Majd azután politizáljunk, ha tudjuk már, hogy miről van szó, ha lelkünk ismét a népből való lesz, ha megtanultuk a néptől a népet!

Felszólítunk minden magyar egyetemi főiskolai hallgatót épp úgy, mint a középiskolák érettebb tanulóit, hogy teljesítse a magyar közösséggel szemben való kötelességét: menjünk a faluba!

Fel ne nőjjön többé olyan nemzedék, amelyre Kodály Zoltán újfent elmondhassa: „A magyar intelligencia előbb eljutott Párizsba, mint a magyar faluba.” Mindannyiótok képzeletében ott van néhány külföldi tanulmányút terve – a magyar falu, a magyar faj is megköveteli tőletek, hogy hajoljatok hozzá. Az „Örök Város” szépsége, a dörgő tenger, a svájci hegyek, a német gótika, az amerikai ipar – mind csak annyira van a mi számunkra, amennyire a falu belsejéből látjuk őket. A magyar faluban nincsenek Collegium Hungaricumok – tegyétek azzá mindegyiket! Hiszen a ti költséges külföldi tanulmányaitokat is ez a nép fizeti. Sürögjetek itthon is, mert a történelem kérlelhetetlen. Ha ti elfordultok e néptől most, amikor a legnagyobb szüksége volna rátok, majd ő is elfordul tőletek, amikor nektek volna rá a legnagyobb szükségetek. A magyar értelmiség sok bűnt követett már el népe és önmaga ellen – ideje, hogy erényein is megcsillanjon a napvilág. Új nemzedék vagytok-e valóban? Az új nemzedék megforgatja a föld húsát, hogy emberibb és magyarabb jövőnek készítsen ágyást. Jaj, ha rátok is áll, amit Dosztojevszkij a századvégi orosz értelmiségre mondott, amely olyan méltóan meglakolt: „Kozmopolita neveléstek elszakított titeket a néptől. Egy külön kis kasztot alkottok a széles, nagy hazában, amely kaszt idegen és gyűlöletes a nép előtt. Megvetitek a népet tudatlansága miatt, s elfeleditek, hogy ez a nép fizette meg a ti európai nevelésteknek az árát, ez a nép tartja fönn verejtékes munkával egyetemeiteket és főiskoláitokat. Ne vessétek meg, hanem sajátítsátok el szent ideáljait, alázzátok meg magatokat előtte, s vele vállvetve dolgozzatok a nagy művön, mert ez a tudattalan nép, amelytől utálattal elfordultok, Isten szikráját, Krisztus igéjét hordja kebelében, amelyet majd az Óvilág előtt hirdetni fog, amikor az vérözönben fog fürdeni.”

Magyar Ifjúság! A jövő hóban bezárulnak iskoláitok kapui. Két-három hónapig a közvetlen életé vagytok. Szervezzetek regösjáratokat, cserkészcsapatokat, vagy ha úgy tetszik, turistatársaságokat, és járjátok be együtt szerte a falvakat. Minden tapasztalatot jegyezzetek fel, gondos, lelkiismeretes gyűjtéshez fogjatok. Minden ismeret, minden tapasztalat, amelyhez falunézőben juttok, közkinccsé kell váljék, hogy a magyar társadalomnak a faluval szemben való érdeklődése fokozottabb mértékben fölhívassék. Így, noha e feladat egyrétű csupán, eredményünk értéke kettős: (1) testmelegnyire közeledvén egymáshoz a falu meg az ifjuság, lelkük rokonodik; (2) a népművészeti értékek dandárját sikerül megmentenünk a magyar közösség jövendője számára a kallódástól, és helyszíni szemle alapján csinálhat az ifjúság társadalomtudományt. Ha új nemzedékünk legjobbjai hallgatnak szavunkra, elsősorban pedig a lelkiismeret szavára, akkor minden szólam nélkül szebb és emberibb jövő felé fordul történelmünk rúdja.

A továbbiakban vázlatszerű tájékoztatót közlünk – így látjuk jónak a gyűjtést. Mindenki lehetőleg azt az anyagot gyűjtse, amelyhez a legjobban ért. Muzsikusok dalokat, iparművészek háziipari tárgyakat, közgazdászok gazdasági statisztikát, stb. A gyűjtés három fő szempont szerint bontakozzék: (1) A faji (rassz) és nemzetiségi kérdés. (2) Néptani, néprajzi gyűjtés. (3) Művelődési és társadalmi tanulmányok.

Megvizsgálandó és lehetőleg szakszerűen földolgozandó:

(1) A szóban forgó falu színmagyar-e, vagy milyen nemzetiségű? Történt-e, mikor és mily mértékben idegen beolvadás? Az egyes nemzetiségek és társadalmi rétegek (osztályok) viszonylagos szaporodása (egyke, semmike). Népesedési mozgalmak nemzetiségek szerint (kivándorlás, városba költözés, stb). Milyen az egyes fajták életereje, művelődési, szaporodási készsége, stb. hasonló gazdasági és társadalmi feltételek között. A letelepülés óta, hogyan változott a fajták gazdasági és népesedési viszonya? A zsidóság szerepe és elhelyezkedése. Melyek a fajták közti érintkezés esetleges vagy kialakult formái?

(2) Megfigyelendő a népélet: a parasztság mindennapi élete, módja és formái. Összegyűjtendők a dalok, mesék, szólások, szállóigék, közmondások, s a közbeszéd érdekesebb fordulatai, tájékoztató adatok, s a kiejtés föltüntetésével (ki, hol, hány éves mondta a mesét, stb.) Külön meg kell figyelni a városból hozott dalok elváltozásait és elnépiesedését. (Eltérő szövegek följegyzése.) Népművészeti műhelyek (fazekasok, fafaragók, bőrösök, stb.) fölkeresése, a munkafolyamat, s a szerszámok, mozzanatok (motívumok) leírása, rajza. Az öltözködés módja, társadalmi rétegek, esetleg foglalkozás szerint. Általában a népélet minden mozzanatának leirása.

(3) a) A falu művelődési rajza. Hány iskola van a faluban, és milyen? Mekkora a tanulók s az iskolakerülők száma? Van-e irástudatlan? Az írástudatlanság hogy oszlik meg kor és társadalmi helyzet szerint? Tartanak-e továbbképző előadásokat? Évente hányat, miről, hol, hogyan? Kik vettek részt az iskolán kívüli oktatásban? Milyen rétegek és hány százalék hallgatja? Ismétlőiskolák. Van-e levente? Milyen hatást tesz az ifjúság s a falu életére? Leírandók a mívelődési szervek és munkájuk: egyletek, olvasókörök, gazdakörök, stb. A népkönyvtárak könyvjegyzéke. Van-e elég gazdasági szakkönyv? Járatnak-e újságot, szaklapokat? Milyen a vallásos élet, felekezetek szerint. Szektamozgalmak. Mik a helyi babonák? Általában kik olvasnak, és mit? Ezek társadalmi helyzete. Megfigyelendő a falu különböző rétegeinek viszonylagos műveltsége. A pap, a tanitó, az orvos munkája, stb.

b) A falu társadalmi, gazdasági rajza. A lakosság birtokviszonyai. Az egyes osztályok pontos felvétele. A vidék földrajza. Gazdasági élete, kereskedelme. Van-e nagybirtok, középbirtok? Milyen messze esnek a falutól? Leírandó a falu gazdasági története, az úrbérváltság módja. Volt-e a háború előtt parcellázás, utána földosztás? Milyen hatásai észlelhetők? Hányan tudtak fejlődni, a földet kik és miért adták vissza? Akik házhelyet kaptak, építettek-e házat? Milyenek a falu régebbi részének s az újonnan épültnek lakásviszonyai? Leírandók az utak, munkaviszonyok, munkabérek, vándormunkások száma, gyermekmunka. Orvosellátás. Közös legelő és erdő. Élelmiszerek ára. Mennyit termel a kisgazda piacra, és mit fogyaszt. A munkásság élelmezési viszonyai. Munkaidő. Földbérletrendszerek, földbér. Szövetkezeti mozgalom és szabadkereskedelem. Hitelviszonyok, takarékpénztár, bank, hitelszövetkezet, uzsora. A falu gazdasági romlása a mezőgazdasági válság folytán. Eladósodás. Jelzálog – és egyéb kölcsönök, kamatok nagysága. Adók és közmunkák. Pontos üzemi statisztika. Állattenyésztés fejlődése, gazdasági gépek terjedése. Tejgazdaságok, kertgazdaságok, s a belterjes mezőgazdasági üzemek. A termelés változásai. Új gazdasági ágakra való áttérés. Szőlő és gyümölcs. Értékesítési viszonyok, vásárok, piac. A nagy – s a középbirtokok termelési és üzemi technikája. Viszonyuk a falu népéhez. Munkapiac, a munkavállalás módjainak és feltételeinek pontos felvétele: konvenció, aratási szerződések, stb.

*

Kérünk benneteket, hogy munkátok eredményét tudassátok a Bartha Miklós Társasággal (Budapest, VIII. Múzeum körút 10, II. lépcső, II. em.) Azok közt, akik eredményeiket falutanulmánnyá önmaguk földolgozzák, a B. M. T. a három legjobb munkát jutalmazza; szemléjében, az Új Magyar Földben, közli és különlenyomatban kiadja.

Hódmezővásárhely, 1930. május 20.

*

[1] Magyar Szemle, 1930 jan. Győry J.: Elképzelt parasztklasszicizmus. V. Ö. Új Magyar Föld, III. József Attila: Magyar Mű és Labanc Szemle.

Törekvés Könyvnyomdavállalat, Hódmezővásárhely, 1930.  (A Bartha Miklós Társaság füzetei, 1. füzet) 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.