A földrajzi területek beosztása sokkal inkább van változásnak kitéve, és a területek átmeneti feladása nem jelent lemondást, de nem jelenti azt sem, hogy a területet végleg elveszítettük. A magyar nyelv, a magyar vér és a magyar politikai akarat elpusztulása azonban végleges lehet.

„Magyar lelkű, magyar nyelvű, magyar célú eredmények csakis magyarok hatalmi erejével, magyarok irányítása alatt valósulhat meg.” (Szabó D[ezső])

Meggondolásainknál, tervezéseinknél tehát úgy kell alkalmazkodnunk a világon uralkodó jelenlegi politikai módszerekhez, hogy ez az alkalmazkodás elsősorban a magyar nyelv és magyar vér, s a magyar politikai akarat megmentését szolgálja.

Tisztán áll mindenki előtt, hogy a történések jelen pillanatában a népek politikai akarata milyen technikai eljárás során jut szóhoz és kifejezéshez. Ez pedig a népképviselet, amely a választópolgárok szavazati mennyiségéből jut hatalomhoz. Igaz az, hogy a mennyiségnél fontosabb a betöltött kulcspozíció erős helyzete, de tudjuk azt is, hogy éppen a kulcspozíciók betöltéséhez igen erős hatalmi eszközök szükségesek, mely erős kulcspozíciókat valamely kisebbség forradalmi úton, vagy külső hatalom támogatásával képes megszerezni, és csak hatalmi eszközeinek saját részére történő megszervezése után képes megtartani. Egyébként a hatalomhoz való jutás, demokratikus módszer szerint, a választópolgárok szavazati mennyiségétől függ.

Már csak és elsősorban ezért is, szükséges az erdélyi magyarság mennyiségi megerősítése.

A magyar állam történeti fejlődés eredménye. Ez a történeti fejlődés a honfoglalással, vagyis egy katonai művelettel kezdődött, amely a Kárpát-medencében, laza szerkezetben ritkán lakott néptöredékeket saját céljaira szervezte meg. Fejlődése folyamán az egész Kárpát-medencét kitöltötte, és minden politikai és katonai igyekezete azon volt, hogy ezt megtarthassa. Fejlődésébe többször is beavatkoztak külső hatalmi tényezők, amely beavatkozásoknak eredménye a Kárpát-medencére terjedt állami státusz átmeneti megbomlásában jelentkezett. Az állam eszméje, vagy gondolata azonban megmaradt, és soha egy pillanatra nem adta fel az egész Kárpát-medencére kiterjedő igényét. Az átmeneti területi megbomlások után végül is mindig sikerült helyreállítania a történelmi állam egységét.

A legutolsó hatalmi küzdelmek közül az első világháború ismét széttörte a történelmi magyar állam kereteit, és a Kárpát-medencén belül a néprajzi elv alapján, hatalmi szóval új államokat létesített. Ennek következménye elsősorban a magyarságra volt végzetes, mert teljesen védtelen állapotba került, de végzetes volt Közép- és Délkelet-Európa egyéb államaira is, mert az eddig történelme során összetartó erőt képviselő magyar államból a széttagolás tényezője lett, és így történt, hogy a nyugati agressziónak, a mennyiségileg jelentékeny, de különbőzű öncélú impériumok alatt álló katonai erők egyenként áldozatul estek. Ezek közt a katonai erők között a magyar állam katonai ereje quantité négligeable [figyelmen kívül hagyható tényező].

A második világháború következményei azt mutatják, hogy a Közép-Európa elrendezés [sic!] gondolata az első világháború utáni állapot rögzítése. Az első világháború összetörte a történelmi állam kereteit, a második világháború a történelmi állam gondolatát és eszméjét igyekszik megsemmisíteni, anélkül, hogy helyébe új és megnyugtató - a Közép-európai népek békéjét és fejlődését biztosító - gondolatot vagy eszmét felvetni képes lenne. Mit jelent ez a magyarság és a Kárpát-medence egyéb népei számára?

A különböző gazdasági és társadalmi eszmék küzdelméből kialakuló kísérletek társadalmi téren a jogoknak a nép tömegeibe való szétterjesztésére törekednek ugyan, de az államhatárokba zárt társadalmi egységek magatartása soviniszta (megtartó) vagy soviniszta (megszerző) alapelvekből táplálkozik.

A trianoni magyar állam jellemzői: elsősorban a népsűrűség, az ipari nyersanyaghiány, a határok fenyegető hadászati jellege. Ezek a tényezők alkalmasak arra, hogy a magyarság politikai akaratát előbb, vagy utóbb olyan irányba tereljék, ami a történelmi állami állagából részesedett országok összefogását eredményezi, és a népek gazdasági, kultúr, stb. küzdelmében jelentkezik.

Ha megfontoljuk azt a történeti tényt, hogy ebben a medencében egyetlen politikai alakulás sem maradt meg tartósan addig, míg olyan nem keletkezett, mely a medencét teljes egészében ki nem töltötte, önkéntelenül felmerül az élni akaró magyarságban a „mit tegyünk?” gondolata.

A történelmi állam gondolata és eszméjének széttörése folyamatban van, és új állameszme, gondolat még nem született.

Miért kell erről beszélni?

A trianoni állam a magyarságnak több mint egyharmadát hagyja a határokon túl, és ezeknek egyéni jogait csak bonyolult, nehezen ellenőrizhető, kétes értékű nemzetközi szerződésekkel lehet biztosítani.

A fenyegető trianoni határok alkalmasak arra, hogy a körülötte elhelyezkedő államok gazdasági, politikai akaratukat ráerőszakolják a trianoni államra még akkor is, ha azok az állam és magyarság életérdekeit súlyosan érintik. A trianoni állam hadviselőképessége olyan csekély, hogy a védelem megkísérlésére sem alkalmas, de véderejét még a népi életszínvonal rovására sem tudja fenntartani olyan mértékben, hogy a Kárpát-medencében élő azonos régiójú országoknak hatalmi egyensúlya arányban álljon.

Amennyiben tehát a magyar kormány a történelmi magyar állam eszméjét és gondolatát széttöri és elveti, helyébe feltétlenül olyan gondolatot és eszmét kell ültetnie, mely a Kárpát-medence és azon túl élő magyarság államalkotó érdekeinek az emberiség békéjéért hozott áldozatok mellett még megfelelhet. Ez pedig a Kárpát-medence, vagy még inkább Közép- és Délkelet-Európa jobb elrendezése lehet.

Ha ilyen elrendezésre a világ jelenlegi hatalmi viszonyainál fogva nincsen mód és lehetőség, olyan megoldásra kell törekednünk, amely az előbb említett nehézségeket áthidalja.

A békeelőkészítés munkálatai mindeddig sajnálatosan nélkülözik azt az elképzelést, mely megoldás volna, és a problémák partikuláris kezelése módszerbélileg sem alkalmas eredmények elérésére.

Ha szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a békeszerződéseket hatalmi viszonyok determinálják, és a nemzetközi tárgyalásoknál soha nem voltak és nincsenek egyenjogú felek, tudni kell azt is, hogy éppen a nemzetközi tárgyalásoknál az ügyes és megnyugtató megoldások mindig hívekre találhatnak.

A trianoni béketárgyalásoknál a Beneš-féle térelrendező gondolat aratott diadalt, amelynek célja volt a német impérium keleti határán hatalmi ellensúlyt létesíteni. Tudjuk azt, hogy ez a térrendezés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és hihetőnek látszik, hogy jobb, egységesebb koncepció sikert érhet el. Ha a hatalmi viszonyok meghatározzák is a békeszerződésnél elérhető eredményeket, a magyar szakértők feladata nem lehet a legsivárabb lehetőségből származó végszükség és kényszermegoldások logikussá indokolása és felmentés a történelmi ítélet alól, hanem azoknak a határoknak megállapítása, amelyeken belül még olyan lehetőségek és feltételek vannak, amelyek a magyar nemzet életét biztosítani képesek, és olyan megoldások felkutatása, amelyek ezeket a feltételeket és lehetőségeket megjavíthatják.

Nem kívánom vitatni azt, hogy a történelmi állam gondolatát és eszméjét feladni és széttörni joga lehet-e egy nemzedéknek, de rögzíteni kívánom, hogy minden cselekvésünket csak olyan politikai okosság irányíthat, amellyel a magyarság számára a maximumot tudjuk biztosítani.

Ismétlem, hogy a trianoni magyar államot, ha csak lehetőségeiben is, a körülötte lévő államok katonai szövetsége a legsúlyosabban fenyegeti, már csak azért is, mert ismétlem, a trianoni magyar állam véderő fenntartására, még ha annak jogát számára engedélyeznék is a nagyhatalmak, képtelen. A trianoni magyar állam hadviselő képessége földrajzi környezetéhez viszonyítva elenyészően csekély.

Itt kapcsolódhatik be a magyar elképzelésekbe az önálló és független Erdély létesítésének gondolata, amely önálló Erdélyt a magyar történelem során a honvédelmi szükség kellette életre. Ma ugyanaz a helyzet, csak az államterületnek nem a központi területe, hanem peremvidéke jutott idegen birtokba.

Az önálló és független Erdélynek létesítését tehát honvédelmi szempontok indokolják, de csak akkor, ha az önálló és független Erdélyben nem egy nemzetközileg örök semlegességre herélt [sic!] területet létesítünk, hanem egy hatalmi tényezőt, mely a csökkent erejű és állagú magyar államot is segíteni képes. Az önálló Erdély pedig erre csak akkor képes, ha az ottan élő magyarság kisebbség jellegét valamiképp feloldjuk, és az erdélyi politikában súlyát elérni képesek leszünk.

Mit jelenthet az önálló Erdély a magyar állam szármára?

1. Biztos keleti határokat,
2. Barátságos, ésszerű gazdaági összeköttetést,
3. Kiépíthető együttműködést Romániával,
4. Biztosan semleges hadsereget, de esetleges szövetségest,
5. Ellensúlyt katasztrofális politika esetén,
6. Jobb hatalmi egyensúlyt a Kárpát-medencében a magyar állam részére Észak, Nyugat és Dél felé,
7. Haladást új elrendezések felé.

Ismétlem és hangsúlyozom, hogy mindezt csak akkor tartom lehetségesnek, ha a magyarságnak kisebbségi jellegét az önálló Erdélyen belül meg tudjuk szüntetni, s Erdélyt, mint új hatalmi tényezőt kívánjuk az európai porondon.

Erdély belső szerkezete kiépítésének javaslatához hozzászólni nem tartom magam illetékesnek. Csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a kantonizálás helyébe, ha az ottani magyarságot meg tudjuk erősíteni, a népek szabad biológiai küzdelmét tartom helyesnek. Én hiszem, hogy az erdélyi magyarság vezetői helyesen és okosan fogják szervezni a kezük alá adott magyar tömeget, mert ha nem hinnék ebben, akkor népem és nemzetem halálos ítéletében hinnék. Úgy fogom fel a dolgot, ahogy az előttem jelentkezik: a keleti vég magyarsága megfogyatkozott és segítségre szorul, és ezt a segítséget a központi magyarságnak meg kell adnia. Természetesen átengedem ezt a kérdést a szakértőknek.

Ha mégis ilyen kantonizálás szüksége felmerülne, akkor követelménynek látom az erdélyiek véleményének figyelembe vételét. Rónai professzor úr elképzeléseit reálisnak és a magyar célokat szolgálóknak látom, és azt is hiszem, hogy azok az erdélyi magyarság véleményéhez is igen közel járnak. Én őt csak arra kérném, hogy mérlegelje az általam felhozott szempontokat és indokokat a megvalósíthatóság szempontjából.

Természetes, hogy nem ilyen formában létrejövő önálló és független Erdély is jobb, mint Erdély Románia keretén belül, de a kisebbségi magyarok csekély súlya azt a veszélyt rejti magában, hogy mindazokat az előnyöket, amelyeket egy magyarságában megerősített önálló Erdély számunkra jelenthet, Románia számára jelenti.

Az autonóm Erdély előnyei katona-politikai szerpontból is megvannak, de csökkentek.

Erdélyt nem Románia, nem Magyarország kebelén belül, vagy nem önállóan, hanem egy harmadik állam kebelén belül, rendkívül veszélyesnek tartom.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.