Ezen tényezők között a legfontosabbak: (1) az állam geopolitikai helyzete, (2) az állam területi nagysága, a lakosainak a száma és sűrűsége, (3) az állam földrajzi határainak milyensége és a szomszédos népek érzülete, (4) a saját állam népének kulturális foka, érzülete, szervezési képessége, ügyessége, (5) a talaj termékenysége, a talajkincsekben való minőségi és mennyiségi gazdagság, (6) az ipar technikai és gazdasági fejlettsége, (7) a kereskedelem és közlekedés fejlettsége és minősége, (8) az állam és a gazdasági élet pénzügyi ereje, (9) a gazdasági élet mozgékonysága és találékonysága, (10) a nép kitartása, szívóssága és alkalmazkodóképessége.

Az állam földrajzi határai egyrészt megszabják az ellenséges katonai támadási lehetőségeket, másrészt pedig azokat a nemzetvédelmi rendszabályokat, amelyek szükségesek mind a határokon, mind az ország belsejében. A geopolitikai helyzet egyben arra is rámutat, hogy az ország mely gazdasági területeit és berendezéseit érhetik ellenséges támadások, és milyen mértékben lehet veszélyeztetve a véderő, a gazdasági élet és a nép anyagi és élelmezési ellátása. A veszélyeztetettség foka azonban függ attól, hogy milyen az ország egyes területein a lakosságsűrűség, milyen fokú a határok és a belsőbb területek természetes védettsége, milyen ellenséges érzületű népekkel van körülvéve az állam, és milyen távolságra vannak ezek a határoktól, vannak-e a veszélyeztetett határ közelében fontosabb gazdasági területek, ipari, politikai és kulturális központok. Mindezek a tényezők határozzák meg a véderő és a gazdaság érdekében szükséges nemzetvédelmi rendszabályokat, valamint azok irányát és célját is.

Az ország geopolitikai helyzetének a megítélésénél szükséges tehát, hogy a szomszéd államok, de különösen a nem barátságos szomszédok geopolitikai helyzetét is tanulmányozzuk.

Az állam területének nagysága is erősen befolyásolja a nemzetvédelem gazdasági erejét, mivel elsősorban a rendelkezésre álló gazdasági tér, gazdasági erő és népességszámtól, illetőleg ezek egymáshoz való viszonyától függ a nemzetvédelmi gazdasági erő. Természetesen figyelembe veendő az állam iparosodásának és technikai kultúrájának a mértéke és állapota is. A kifejezetten agrárjellegű állam például külföldi segítség nélkül nem igen tud sikeresen háborút viselni egy ipari állam ellen, mert a gyenge iparával egyedül nem tudja előteremteni a modern háború hatalmas gépi, technikai és anyagszükségletét. Az állam területének nagysága mellett tehát a bőséges talajkincsek és kiviteli lehetőségek is fontos szerepet játszanak.

A nemzetvédelem gazdasági erejére befolyással van a népesség lélekszáma és a lakosság sűrűsége is. Minél nagyobb a lakosság száma és a népsűrűség, annál nagyobb lesz a véderő számbeli ereje és felszerelése (bár ugyanakkor a sűrűbben lakott területek érzékenyebbek is az ellenséges támadásokkal szemben). A városi és a falusi lakosság közötti arányos települési megoszlás tehát fontos tényező háború esetén a termelés folyamatosságának biztosítása terén. Mivel háború esetén azzal is számolni kell, hogy az ország egyes területei ellenséges megszállás alá kerülhetnek, ezért már békében gondoskodni kell arról, hogy a gazdasági központok elosztása az ország belsejében egyenletes legyen. Minél egyenletesebben elosztott a gazdaság és a népsűrűség, annál inkább biztosítani lehet háború esetére a nemzetvédelmi gazdasági erőt.

Az ország földrajzi határainak stratégiai helyzete tehát nemcsak a védő és támadó jellegű katonai nemzetvédelmi rendszabályokat határozzák meg, hanem azokat a gazdasági stb. adottságokat, lehetőségeket és módokat is, amelyekkel a nemzetvédelmi gazdaságnak és hadigazdálkodásnak számolni kell. A korszerű messzehordó nehéztüzérség és motorizált páncélos kötelékek gyors betörési lehetőségei miatt ma az országhatároktól számított 100 kilométeres övezet teljes értékű és zavartalan kihasználásával nem számolhat a hadigazdálkodás. Ebben az övezetben fekvő fontosabb ipari központokat stb. tehát lehetőleg az ország belsejébe kell áttelepíteni. Az ország belsejében fekvő ipari központok stb. ugyanis kellő felkészültséggel megvédhetők az ellenséges repülőtámadásokkal szemben, azonkívül a repülőtámadások időben és térben is nem oly kiterjedtek, hogy nagy területeket veszélyeztethessenek. A természetesen jól védett, jó geostratégiai határok tehát fontos szerepet játszanak a honvédelemben. A jó határok által nyújtott biztonságot pedig még inkább fokozni lehet sikeres külpolitikával. Növelik még az ország biztonságát a szövetségi szerződések és az, ha a szomszédos népek nagyobb része barátságos magatartású, vagy politikai és gazdasági szerződéssel sikerül őket semlegessé tenni háború esetére.

Rendkívül fontos a nemzetvédelmi gazdasági erő szempontjából az ország belpolitikai helyzete. A totális háborút, amelyben a nép minden rétege közvetve vagy közvetlenül részt vesz, a nép egységes akarata nélkül lehetetlen sikerrel megvívni. A szociális és gazdasági elégedetlenség, a nemzethűség szempontjából megbízhatatlan nagyobb számú kisebbség nemcsak, hogy jelentős politikai és katonai erőket köthet le, hanem gyengítheti az állam nemzetvédelmi gazdasági erejét is. Az ellenséges propaganda is a legteljesebb mértékben igyekszik kihasználni az ellenfél ilyen gyengéit.

A nép műveltségi foka emeli a nép nemzetvédelmi gazdasági erejét, mivel a műveltebb népek nagyobb számú szellemi tartalékokkal, találékonysággal, feltalálási képességgel rendelkeznek, mint a kevésbé műveltek. Hátránya azonban a magasabb műveltségű népnek, hogy sokkal érzékenyebb a háború kihatásaival szemben, nehezebben viseli el a testi, szellemi és erkölcsi fáradalmakat, nélkülözéseket. Ugyancsak sebezhetőbb a magasan fejlett ipar és technikai kultúra, közlekedés stb. is ellenséges támadásokkal szemben. Az alacsonyabb kultúrájú népek nehezebben tudják ellátni magukat a háború viteléhez szükséges anyagokkal, s jobban rá vannak utalva a külföldi szövetségre és barátságokra, de az erkölcsi és lelki ellenállóerejük nagyobb a propaganda eszközeinél, nehezebben támadhatók meg, és fizikailag nagyobb a teherbíróképességük.

A nép kulturális foka erősen befolyásolja a nép szervezési ügyességét is. A totális háborút ma már nemcsak egyedül a stratégiai és taktikai hadmozdulatok döntik el, hanem éppen olyan fontos szerepet játszik a végleges győzelem elérésében a lőszer, hadieszközök, élelmiszerek stb. pótlásának, utánszállításának a jó megszervezése és a hátsó összeköttetéseknek a kiépítése is. Nagy szervezési ügyességet kíván a békegazdaságnak háborús gazdaságra való átállítása is.

A talaj termékenysége, a talajkincsek minősége és mennyisége, a rendelkezésre álló munkaerő és a szervezés határozza meg azt, hogy milyen mértékben tudja ellátni az állam magát saját erejébőlm és mennyire tudja magát függetleníteni a külföldi behozataltól. Hátrányos, ha a veszélyeztetett határövezetben fontos nyersanyaglelőhelyek vannak, mert ezzel nem minden esetben számolhat a hadigazdálkodás. Minél jobban tudja függetleníteni az állam a mezőgazdasági termelését és nyersanyagellátását a külföldi segítségtől, annál erősebb a nemzetvédelem gazdasági ereje.

A mai totális háború, a technikai anyagcsatáiban különösen fontos a magasan fejlett ipari és gazdasági technika. Ma a technika és a fejlett gazdaság határozzák meg az egész háború tartamára a véderő súlyát és lökőerejét. A fejlett technika és gazdaság nemcsak a hadieszközök előállítása és utánpótlása miatt fontos, hanem azért is, hogy szükség esetén a megfelelő pótanyagokat is elő tudja állítani, s ezzel a külföldtől való gazdasági függőséget csökkenti.

Háború esetére az ipar egységes vezetéséről, a szabványosított sorozat (széria) gyártásról is gondoskodni kell, mert igen hátrányos, ha az ipar sok kicsi, erősen s[z]ocializált és kis teljesítményű üzemmel dolgozik. Fontos az is, hogy az ipar ne legyen összezsúfolva nagy központokba, mert ezzel növekszik a sebezhetősége.

A hadigazdálkodás szempontjából jelentős szerepet játszik az állam kereskedelme is, illetőleg annak fejlettsége és külföldi kapcsolatai. Minél nagyobb az állam belföldi és külföldi kereskedelmi forgalma, különösen közvetítő kereskedelme, annál nagyobb olyan nyersanyag, ipari készáru- és élelmiszerkészletekkel rendelkezik, amelyekkel a hadigazdálkodás már békében számolhat. Igen előnyös a hadigazdálkodásra, ha az állam háború esetén is rendelkezik olyan kiviteli cikkekkel és nyersanyagokkal, amelyeket szívesen keres a külföld. Különösen előnyös, ha valamely téren monopolhelyzettel bír.

A nemzetvédelmi gazdálkodás szempontjából a közlekedés, a közlekedési eszközök és közlekedési hálózat fejlettsége és teljesítőképessége is igen nagy fontosságú, valamint a nélkülözhetetlen kereskedelmi flotta, a jól kiépített kikötők és a termelési és fogyasztási központok közötti összeköttetések biztosítása. Fejlett vasúti és országúti hálózat nélkül sem a véderő, sem a gazdasági élet mozgékonyságát nem lehet biztosítani. A közlekedési hálózat kiépítésénél a katonai szempontokat is figyelembe kell venni. Ugyancsak fontos a jól kiépített és jól működő belföldi és külföldi hírszolgálat.

Igen jelentős tényező az állam pénzügyi ereje és gazdagsága. Ezek határozzák meg azt, hogy egyrészt milyen mértékben lehet keresztülvinni a nemzetvédelmi gazdasági rendszabályokat, másrészt, hogy milyen tartalékok állnak rendelkezésre háború esetén. Különösen fontos az állam és a gazdasági élet pénzügyi gazdálkodásának a likviditása és mozgékonysága, mert ezzel a békeszükséglet átállítása a háborús igényekre gyorsabb és zavartalanabbul vihető keresztül.

Kétségtelen, hogy a gazdasági élet átállításához egy bizonyos idő szükséges, de arra kell törekedni, hogy ez a lehető legrövidebb legyen, és hogy a háborús cselekményeket és intézkedéseket ne hátráltassa. A pénzügyi vezetésnek arra is fel kell készülni, hogy még az ország egyes területeinek ellenséges megszállása esetén is gyorsan lehessen kiegyenlíteni a beálló gazdasági zavarokat.

Szükséges, hogy a gazdasági élet rugalmas, mozgékony is legyen, és a legnehezebb helyzetekben is megtalálja a szükséges megoldásokat, hogy a hadigazdálkodásra való átálláskor bekövetkező zavarokat a lehető minimumra tudja csökkenteni.

A nemzetvédelmi gazdasági erőnek jelentős immateriális tényezőjét képezi a nép kitartása, szívóssága és alkalmazkodóképessége is. E tekintetben a kulturáltabb népek sokkal érzékenyebbek, mint a kevésbé műveltek. Éppen ezért fontos, hogy a nép lelki és szellemi előkészítését már békében előkészítsük a háborúra, a harc megvívásához szükséges egységes akarat és a végső kitartás megértésére. A dolgozó tömegek és azok családtagjainak érzésvilága és magatartása, háborús akarata jelentős mértékben befolyásolják a nép nemzetvédelmi gazdasági erejét és a véderő szellemét és ütőképességét. Az a nép, amelynek erős az erkölcsi ellenállóereje, az a totális háború minden nélkülözését könnyen viseli el. Az állam katonai és nemzetvédelmi gazdasági ütőereje tehát erősen függ attól, hogy az állam- és politikai vezetésnek mennyire sikerül megerősíteni a nép erkölcsi és szellemi erejét.

E sok különböző, de összefüggő materiális és immateriális tényező együttesen határozzák meg a nép nemzetvédelmi gazdasági erejét, amely elsősorban a nép békegazdasági erejében gyökerezik.

A nép gazdasági ereje általában hármas befolyást gyakorol a nemzetvédelmi gazdaságra, mégpedig: (1) békeidő áruszükséglete révén, (2) a békegazdaság termelőereje, és teljesítőképessége, valamint meglévő üzemei révén, (3) az állam és a gazdasági élet pénzügyi ereje révén. Az államok békében áruszükségletüket nagyobbrészt belföldi termelésből fedezik, azonban több-kevesebb mértékben szükség van a külföldi behozatalra is. A belföldi termelés és a külföldi behozatal mértékének a viszonyától erősen függ a nemzetvédelem gazdasági ereje. Ezért rendkívül fontos, hogy pontos statisztikai adatok alapján meg tudjuk határozni azt, hogy az egyes árucsoportok tekintetében milyen mértékben tudjuk fedezni belföldről vagy külföldről a háborús szükségletet. Ezen adatok birtokában azután helyes és céltudatos intézkedésekkel nagymértékben tudja magát függetleníteni az állam a külföldi behozataltól. Bár az áruszükséglet maga növeli a nemzetvédelem gazdasági erejének teljesítőképességét, mégis ha túlnagy az áruszükséglet, vagy annak jelentékeny részét külföldről kell behozni, az megnehezíti az önellátást. Éppen ezért a nemzetvédelem gazdasági előkészületeinél ügyelni kell arra is, hogy a szükség szerint csökkentsük a nép igényeit, illetőleg szerénységre neveljük. Az ily módon elért megtakarításokkal jelentékenyen tudjuk növelni a nemzetvédelem gazdasági erejét.

A nemzetgazdaság termelő ereje és teljesítőképessége szorosan összefügg a mezőgazdaság és az ipar jövedelmezőségével. A mezőgazdaság teljesítménye a talaj termékenységétől és a mezőgazdálkodás módjától és formájától függ. Az ipari erő pedig a kis- és nagyipari üzemek méreteitől és számától, a gépi és technikai berendezések mértékétől, a bevezetett módszerektől és a munkások ügyességétől függ. Figyelembe kell venni az ipari berendezések kihasználásának lehetőségeit, illetőleg azt, hogy melyik az üzemoptimum és az üzemmaximum között a leghasznosabb színvonal. Üzemmaximum alatt értve az üzemi berendezés, a gépi felszerelés és a munkaerők által elérhető legnagyobb teljesítményt, üzemoptimum alatt pedig a leggazdaságosabb kihasználási határt. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az üzem túlterhelése végül is az üzem kifáradásához vezethet. Minél nagyobb az üzemmaximum és az üzemoptimum között a különbség, annál nagyobb lesz a hadigazdálkodás részére beállítható kihasználási lehetőség. A teljesítmény szempontjából az is fontos, hogy a gazdasági élet milyen technikai berendezésekkel, tartalékerőkkel és pénzügyi ellátással rendelkezik, és hogy az országban területileg miként van elosztva az ipar.

Az állam és gazdasági élet pénzügyi ereje attól függ, hogy milyen gazdag az állam és a nép, milyen nagy a takarékbetét-állomány és a vagyoni tartalék. A betétek és pénzügyi tartalékok likviditásától függ viszont az, hogy milyen gyorsan és könnyen lehet a tőkéket felhasználni a hadigazdaság céljaira. A nemesfém- és devizakészletektől és ezeknek folytatólagos pótlásától függ az, hogy az állam háború esetén milyen mértékben támaszkodhat a külföldi behozatalra. Az állam pénzügyi erejének jelentős tényezőjét képezik tehát a rendelkezésre álló kiviteli feleslegek. Függ végül az állam és a gazdasági élet pénzügyi ereje attól is, hogy milyen külföldön a hitelképessége. Minél gazdagabb egy állam és a gazdasági élete, annál jobban van biztosítva a háborús pénzügyi ellátása, és annál könnyebben kap külföldi kölcsönt is vagy felszerelési hitelt. Viszont ugyanakkor a gazdag állam kölcsönökkel és felszerelési hitelekkel szövetségeseket is biztosíthat magának háború esetére. Fontos nemzetvédelmi és belpolitikai szükségesség tehát, hogy az állam pénzügyei egységesen vezetettek, rendezettek és szilárdak legyenek.

Az egyes államok nemzetvédelmi gazdasági erejét igen nehéz összehasonlítani, mert a nemzetvédelem gazdasági erejét befolyásoló különböző tényezők megnehezítik az összehasonlítást. A nemzetvédelem gazdasági ereje még ugyanazon államon belül is erősen változhat úgy időben, mint térben. Éppen ezért a nemzetvédelem gazdasági erejét, amely állandóan változik, időnként újra kell meghatározni, és az új kiértékelések alapján kell beállítani a háború céljaira. Noha a nemzetvédelem gazdasági ereje időben és térben változik, mégis tervszerűen és célirányosan kell kiépíteni. Ezt azonban csak akkor lehet megvalósítani, ha a gazdasági élet elsősorban a nemzeti szempontokat veszi figyelembe, ha az állam lehetőleg önellátásra rendezkedik be. A nemzetgazdaságnak abban a helyzetben kell lennie, hogy a háborús szükségleteket, ha mindjárt csak korlátozó szükségrendszabályokkal is, de biztosítani tudja. Ilyen szükségszerűségek felismerése hozta magával azt, hogy még a legliberálisabb, legdemokratikusabb államok is, mint például Anglia, az 1914-[19]18. évi világháború óta fokozottan tértek át a nemzetvédelmi gazdálkodásra.

A nemzetvédelem gazdasági erejét azonban az állam csak tervszerű irányítással tudja tudatosan és célirányosan befolyásolni.

Az ellenséges légitámadások is, amelyek a fontos ipari és gazdasági központok, közlekedési csomópontok, műtárgyak, kikötőberendezések, hidak, pályaudvarok, erőművek, gáztartályok, malmok, silók stb. ellen irányulnak, elsősorban az ellenfél gazdasági életét akarják megbénítani. Az államnak tehát tervszerűen kell befolyásolni a gazdasági életet abban a tekintetben is, hogy a fontos gazdasági központok a nemzetvédelmi szempontok figyelembevételével telepíttessenek széjjel. A nagyobb gazdasági központokat, különösen, amelyek a veszélyeztetett határokon vannak, át kell telepíteni, s az új ipartelepeket már olyan helyen és úgy kell megépíteni, hogy az ellenséges repülők elől rejtsék. Az áttelepítés lehetősége erősen függ a talajkincs, a közlekedés, a felepülések stb. adottságaitól, mégis a gazdasági szempontok igen gyakran háttérbe szorítják a nemzetvédelmi meggondolásokat. Az igen fontos ipartelepeket már békében kell áttelepíteni a veszélyeztetett zónákból, míg a többiek áttelepítésére is már békében kell előkészíteni az áttelepítési munkálatokat. A veszélyeztetett határvidéken fekvő bányák ugyan nem helyezhetők át, de ha gondoskodnak róla, hogy e bányák termékeiből már békében megfelelő készleteket tároljunk a hátországban, akkor még e területek elvesztése esetén is átmenetileg biztosítani lehet, hogy a háború alatt ne álljon be zavar a termelésben.

A nemzetvédelmi gazdasági szempontokból szükséges ipari áttelepítések megoldását megkönnyíti az a tény, hogy a népességpolitikai szempontok is kívánatossá teszik a városi és falusi lakosság arányos megoszlását. Ennek azonban előfeltétele az elektromos energiák hatalmas fejlesztése. Minél egyenletesebben oszlik meg az országban az ipar, és minél arányosabb a városi és falusi lakosság megoszlása, annál kisebb zavart okoz az ország gazdasági életében még egyes területeinek ideiglenes elvesztése is, illetőleg ellenséges megszállása.

Az ország egyes területeinek ellenséges megszállása elsősorban azokra az államokra lehet végzetes, amelyek nem önellátók. A nemzetvédelemnek és a háborús vezetésnek az élelmezési ellátás és a nyersanyagellátás a legsebezhetőbb pontja.

A nemzetvédelmi előkészületeknél azonban nemcsak az ipari áttelepítések és a készlettárolások fontos feladatát kell figyelembe venni, hanem a termelésnek azokat a zavarait is, amelyeket egyrészt a mozgósítás, másrészt az ellenséges légi- és szárazföldi támadások okozhatnak.

Legelőször is azokat a zavarokat kell számításba venni, amelyek a békegazdaságnak hadigazdaságra való átállításából adódnak. Zökkenők sajnos nem küszöbölhetők ki teljesen, mert az átállításnak gyorsan kell megtörténnie. A legjobban kidolgozott mozgósítási terv sem tudja tekintetbe venni mindazokat a feladatokat, amelyek a békegazdaság átállításánál felléphetnek. Az általános mozgósítás biztosítása szükségessé teszi, hogy a részletes mozgósítási terveket is pontosan hajtsák végre, de mindig éppen ebből adódik a sok súrlódási felület, ami miatt azután a hadigazdaságra való átálláskor egy bizonyos csökkenés áll be a termelésben. A háborús szükségletek fedezésének a biztosítására tehát figyelembe kell venni azt is, hogy a termelés átmenetileg csökkenni fog. További csökkenést okoz a termelésben az a körülmény is, hogy a mozgósításkor a munkaerők nagyobb részét behívják. Miután pedig a pótmunkaerők beállítása és betanulása bizonyos időbe telik, az idevonatkozó szervezési munkálatokat is már elő kell készíteni, hogy a termelés csökkenése minél rövidebb ideig tartson.

A termelésben beálló átmeneti csökkenés igen kellemetlen lehet, különösen a hadigazdaságra való átállás idején, mert egyrészt a hásborús cselekmények első időszakában igen nagyok a véderő szükségletei, másrészt a véderő felállítandó tartalék alakulatai is hatalmas anyagigényeket támasztanak. Ennek a termeléscsökkenésnek az elkerülésére meg lehet kísérelni, hogy a kellően előkészített üzemekben a termelést, illetőleg a teljesítményt átmenetileg a maximumra fokozzuk úgy az emberi, mint a gépi erő tekintetében. Ha elegendő munkaerő áll rendelkezésre, akkor hármas váltású csoportokban állandóan lehet dolgoztatni az üzemet, ha pedig kevés a rendelkezésre álló munkaerő, akkor átmenetileg a munkaidőt kell meghoszszabbítani. Igen nagy ügyesség kell ahhoz, hogy a mozgósítással kapcsolatos ipari, mezőgazdasági stb. termelési zavarokat megfelelő szervezési rendszabályokkal a lehető legkisebbre lehessen csökkenteni. Számításba kell azonban venni, hogy a termelésben nem lehet fenntartani sokáig a maximális teljesítményt, mert a túlterhelés miatt nemcsak a dolgozók munkaképessége, hanem a technikai és üzemi berendezés is súlyos kárt szenvedhet, amely végül is a hadigazdálkodás menetében okoz kiesést.

A háborús szükséglet változásai is befolyásolják a nemzetvédelem gazdasági erejét. A háborús gazdaságra való átálláskor a hadigazdálkodás szempontjából nem fontos üzemeket, iparokat általában leállítják, s az előbbi külkereskedelmi kapcsolatok is változnak a háború következtében. Az esetleges blokád és az üzemi és termelési leállítások miatt bevitelben és kivitelben kiesések állanak elő, s a lehetőség és a szükség szerint esetleg a külkereskedelemben egészen új kapcsolatok keletkeznek úgy volumen, mint terület tekintetében. Ugyancsak jelentékenyen megváltozik a háború miatt a belföldi szükséglet mennyiség és minőség tekintetében is. Mindezeknek a problémáknak és zavaroknak a megoldása és elhárítása a nemzetvédelmi gazdasági előmunkálatoknak a feladata.

Egy ország nemzetvédelmi gazdasági erejét csak akkor lehet helyesen kiértékelni és tervszerűen kimunkálni, ha ismerjük mindazokat a tényezőket, amelyek befolyást gyakorolnak a nemzetvédelem gazdasági erejére, és ha helyesen tudjuk felmérni a nemzetvédelem gazdasági szükségleteit.

A nemzetvédelem gazdasági szükséglete a véderő és a hátország vélelmezési, ruházkodási stb. szükségleteiből és a véderő és a gazdaság nyersanyag, pótanyag és készgyártmány szükségleteiből adódik. A nemzetvédelmi gazdaság két legfontosabb tényezője tehát a közellátás és a nyersanyagellátás. A háború folytán beálló hatalmas szükségletek miatt azonban osztályoznunk kell az egyes közellátási cikkeket és nyersanyagokat mind minőség, mind fontosság szempontjából is, mert a rendelkezésre álló készletek és a termelés lehetőségei szabják meg, hogy mennyire tudjuk fedezni a szükségleteket. A racionalizálást tehát idejekorán kell keresztül vinni, mielőtt bármiféle zavar, vagy hiány áll be a termelésben vagy a mindennapi életben. Az ide vonatkozó nemzetvédelmi rendszabályokat a legnagyobb gondossággal kell végrehajtani. A totális háború következtében ma már nemcsak az arcvonal és a hátország szükségleteit kell megkülönböztetnünk, hanem számításba kell vennünk a hadiszolgálatra alkalmatlanok és a hadigazdálkodásban nem alkalmazhatók szükségleteit is, és a hármas osztályozás szerint kell csoportosítanunk a háborús szükségletet.

A totális háborúban tehát a háborús szükséglet az alábbiak szerint csoportosítható.

(1) A küzdő csapatok, illetőleg a véderő szükséglete. Itt számításba veendő a véderő békeszükséglete, a békében tárolandó háborús szükséglet, illetőleg az egész mozgósítandó hadsereg háborús szükséglete, függetlenül attól, hogy az egyes alakulatok arcvonalalakulatok vagy hátországiak.

(2) Mindazoknak a háborús gazdasági szükséglete, akik a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a közlekedés stb. területén nyernek alkalmazást és közreműködnek a honvédelem érdekében. E csoportba számítandó a személyi szükségleteken kívül a háborús gazdaság hatalmas anyagi szükséglete is.

(3) A hadiszolgálatra alkalmatlanok és a hadigazdaságban nem alkalmazhatók szükségletei.

A véderő szükségleteit statisztikailag már békében ki lehet számolni, de az eredmény nem azonos a valóságos háborús szükséglettel. Sok olyan változó tényezőtől függ ugyanis a háborús szükséglet, amelyet előre nem láthatunk. Éppen ezért e tényezőkre való tekintettel a háborús hadieszköz, fegyver, ruházat, élelmiszer stb. szükségletet biztonság okából jó néhány százalékkal magasabbra kell számítanunk. Ennek a háborús többletszükségletnek a kiszámítása igen nehéz, mert az elmúlt 1914-1918. évi világháború is csak kevés tapasztalattal szolgált e tekintetben, s különben is a mai totális háborúban a hadseregek stb. korszerűsítése miatt egészen megváltoztak a háborús szükségletek még az 1914-[19]18. évi háborúhoz viszonyítva is. Megnehezíti a háborús szükséglet pontos kiszámítását az is, hogy a békegazdaságnak háborús gazdaságra való átállításából beálló termelési fennakadások és az esetleges ellenséges légi és szárazföldi behatások folytán beálló termelési stb. zavarokat nagyon nehéz előre meghatározni. Mindenesetre az ilyen okokból történhető termelési kieséseket csökkenthetjük azzal, ha megfelelő hadieszköz, lőszer, ruházat, élelmiszer stb. készletek tárolásáról gondoskodunk már békében. A készletek tárolása természetesen nem lehet olyan méretű, hogy az egész háború tartamára fedezze a szükségleteket, mert egyrészt nem lehet, sem előre meghatározni, hogy meddig tart egy háború, másrészt nagyobb készletek tárolása, különösen technikai hadieszközökből, nem gazdaságos és katonai szempontból sem kívánatos az elévülés veszélye miatt. Az egybehangzó szakvélemények szerint a véderő részére legalább akkora készleteket kell tárolni, hogy a véderő tartalék alakulatai zavartalanul felállíthatók legyenek, s a háború első időszakára fedezve legyenek a véderő szükségletei.

Az egyes gazdasági ágazatok átállása a hadigazdaságra nem egy időben történik s ezt az időt általában „megindulási időnek“ nevezik. A véderő részére tehát minden gazdasági ágazatnak akkora készleteket kell tárolni előre, hogy a véderő az átmeneti időben ne szenvedjen szükséget.

Amint a totális háborúban nem lehet többé lényeges különbséget tenni a harctéren fegyveresen küzdők és a munkapadnál dolgozók között, úgy a küzdőcsapatok és a hadigazdaság szükségleteinek a fedezésénél sem lehet elsőbbségi különbséget tenni. A hadigazdaságban dolgozó minden férfi, nő, szakmunkás, segédmunkás és tanonc részére éppen úgy kell biztosítani a szükséges ellátást, ruházkodást és más személyi szükségletet, mint a véderő tagjai részére. Az ellátásban csak a foglalkozás neme szerint lehet különbséget tenni aszerint, hogy nehéz vagy könnyű testi munkát végez e az illető. A haditermelésbe beállított üzemek, gyárak, vállalatok részére is éppen úgy biztosítani kell a nyersanyagot és üzemanyagot, mint a harcoló csapatok részére.

A hadigazdaságban az iparokat általában négy csoportba sorolják: (1) hadfelszerelési ipar, (2) hadifontosságú ipar, (3) életfontosságú ipar és (4) háború esetén nem alkalmazható ipar. A hadfelszerelési iparhoz nemcsak azokat az üzemeket számítják, amelyek már békében is hadfelszerelési feladatokkal vannak megbízva, hanem azokat is, amelyek a mozgósításkor rövid idő alatt átállíthatók haditermelésre. Hadifontosságú üzemeknek azokat nevezik, amelyek a hadfelszerelési ipar fenntartásához szükségesek, mint például a bányák, kohók, vagy a hadfelszerelési cikkek egyes részletmunkáit stb. végzik. Életfontosságú üzemek a gáz, víz és elektromos művek. Olyan üzem vagy iparág, amely a totális háborúban ne volna felhasználható a hadigazdaság céljaira, ma már alig akad.

Az egyes ipari ágazatok között a nyersanyag és anyagellátás tekintetében is megkülönböztetést kell tenni a fontosság, a sürgősség és a szükség szerint.

A hadiszolgálatra alkalmatlanok és a hadigazdaságban nem alkalmazhatók szükségleteinek a kielégítését már a háború kezdetén háttérbe kell szorítani a harctéren küzdők és a hadiiparban dolgozók szükségleteivel szemben. Igaz, hogy jó szervezés esetén ma már csak a gyermekek, az öregek és a betegek számíthatók hadiszolgálatra alkalmatlannak.

Azokat az üzemeket, amelyek közvetlenül nem állíthatók be a hadigazdaságba, a szükség szerint kell átállítani úgy, amint azt az egyes hadigazdálkodási ágazatok szükségessé teszik. Ez az átállítás vagy azért történhet, hogy az ilyen üzemekből felszabaduló munkaerőket máshol értékesebben alkalmazzuk, vagy azért, hogy üzemi berendezéseiket máshol értékesebben használjuk fel. Minthogy a legtöbb békeüzem átállítható valamilyen hadi célra, ezért a valóságban ritkán adódik ilyen üzemátállítás. A szükségtelen béketermelést néha azért is le lehet állítani, hogy az itt felszabaduló nyersanyagot a hadigazdaság céljaira máshol használhassuk fel.

A mennyiségi és minőségi nemzetvédelmi gazdasági szükségletet is meg lehet határozni éppen úgy, mint a nemzetvédelem gazdasági erejét. Ehhez azonban mindenekelőtt az szükséges, hogy a nemzetvédelmi gazdasági statisztika részére pontos fogyasztási statisztikát vezessünk már békében is. A sok és előre nehezen meghatározható tényezőtől függő megnövekedett háborús szükségletet csak úgy tudjuk helyesen megbecsülni, ha a békebeli gazdasági élet jelenségeiről pontos és megbízható egységes szempontok szerint vezetett és feldolgozott statisztikai nyilvántartást vezetünk. A háborús ellátás és közigazgatás minden fennakadása és zökkenése éppen abból adódik, hogy a nemzetvédelem gazdasági erejére és a nemzetvédelem gazdasági szükségleteire vonatkozó előkészületek rendkívüli fontosságát nem veszik kellően figyelembe. Ezeknek a kérdéseknek az elhanyagolása azután a közellátásban olyan súlyos zavarokat okozhat, amelyek végül is a nép háborús erkölcsi és lelki ellenálló erejének a megrendüléséhez vezethetnek.

Ha rendelkezésre állanak az idevonatkozó pontos és jól feldolgozott statisztikai adatok, akkor már békében is módunkban áll a nemzetvédelem érdekében tervszerűen befolyásolni úgy a nemzetgazdaság termelését, mint a fogyasztást. Módunkban áll azonkívül azokat a rendszabályokat is idejében előkészíteni, amelyek révén a lehetőség szerint biztosítani tudjuk egyrészt a háborús önellátást, illetőleg a háborús szükségletben esetleg beálló hiányok pótlását, másrészt a külföldről való nagymértékű gazdasági függetlenséget.

Forrásmunkák: Prof. Dr. Adolf Lampe: Allgemeine Wehrwirtschaftslehre. Hans Bolza: Grundriss einer systematischen Wirtschaftslehre.

*

[1] A magyar irodalomban többen „honvédelmi gazdálkodás“ szóval fejezik ki azt, amit a németek „Wehrwirtschaft“-nak neveznek.

*

In Magyar Katonai Szemle, 12. évf., III. negyedév (1942), 299-309.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.