Ennél fogva be kell bizonyítanunk ezen befolyást, mielőtt ama nyomósabb tétel vitatásába kezdenénk, hogy a föld éghajlati- s talajviszonyai csak úgy irányadólag folynak be az emberiség műveltségének s társadalmi viszonyainak alakítására, mint föntebb az édesanyáról láttuk, hogy gyermeke tehetségeinek fejlődésére irányadó hatást gyakorol.

A gyermek által szüleitől öröklött családi hasonlatot ki ne ismerné fel azonnal azon fajjellegekben, melyet a különböző éghajlatú s talajviszonyú földrészek nyomnak szülötteikre? Az afrikai szerecsen, az ázsiai mongol, az amerikai vörösbőrű, az ausztráliai malaj s az európai kaukázi faj mintegy életadó földjüknek természeti sajátságát tükrözik vissza. Sőt e családi hasonlóság az egyes földrészek határain belül is apróbb részletekre oszlik, s ezáltal az egyes országok talaj- s légtüneti viszonyainak megfelelő nemzetiségeket szüli. S hogy e dolog így van, a néhány évszázad alatt Észak-Amerikában majdnem teljes indus fajjellegűvé alakult, meghosszult nyakú s ujjú, európai angolszászból átváltozott yankee [jenki] tanúsítja.

A föld életében véghezmenő minden változás visszatükröződik az emberiség életén is. A tavaszi újraébredt természet kiben nem költötte fel már azt az utazási vágyat, mely a fecskékkel s darvakkal új vidékek keresésére ad ösztönt? A természet elpihentetése, a tél az embert is úgyszólván álomba ringatja, s nemcsak az állatok, hanem a vad népek s a művelt nemzetek műveletlen része is a telet majdnem teljesen úgy alussza által. Az éjszaka elközeledtével nemcsak a virágok kelyhe záródik be, nemcsak a madárka keresi fel fészkét, hanem a gyermek szeme is álomra záródik. Azonban főként a betegség az, midőn a természet befolyását leghatalmasabban érezzük, midőn szintegy újólag a természet hatalma alá esünk vissza. É[j]szakának idején rendesen súlyosbul a beteg állapota, mintegy érezve, hogy elfordult tőle az életadó nap. A halálozási esetek száma a lehulló falevelekkel nagyobbodik, s a tüdővészes beteget elköltözteti elődihez [elődjeihez] az őszi vagy tavaszi szellő, sőt kedélyünk is annyira a természet hatalmába van, hogy nemcsak a gyermek lesz félénkebbé az éjszaka sötétségében, hanem Bonaparte állítása szerint, csak két oly tábornokot ismert, ki a napfelkelte előtt két órával teljes bátorságát meg bírta őrizni.

A csecsemő megbetegszik, midőn édesanyja beteg. Vajon nem arra mutat-e, hogy édesanyánk a földbetegségbe esik néha, ama sajátságos körülmény, hogy az emberiség életének válságos fordulópontjainál terméketlen évek, döghalál s pusztító nyavalyák tünetkeznek? A történelem azt tanúsítja, hogy nemcsak a görög világ enyésztekor, hanem a római világbirodalom összeomlását is dögvész uralgása követte; a keresztes háborúkkal honosult meg nálunk a himlő; a középkori lovagvilág megsemmisülte, a reformáció létrejötte s Amerika felfedeztetése három addig ismeretlen iszonyú nyavalyát vont maga után. Sőt a nép kedélyállapotán is megrázó hatást gyakorol e mindeddig kimagyarázhatatlan tünemény, amennyiben, majdnem minden kolera alkalmával forradalomban, a kutak megmérgezői ellen való erőszakos rakoncátlankodásokban tör ki, mint ez nemcsak nálunk, de szent Pétervárott s Párizsban is ismétlődött.

Egyébiránt még talán legjobban tanúsítja a természet kimagyarázhatatlan, de azért okvetlen létező befolyását, a statisztika által felderített azon tény, hogy még ott is bizonyos törvény uralmától függünk, hol teljesen a szabad akarat erejét véljük érvényesülni. Mert bár a statisztika azon állítása is megdöbbenthetne már bennünket, hogy valamely nagyobb népmennyiséget, egy ország vagy egy ország lakosságával felérő város, teszem [azt] London, Párizs népességét véve, az ott évenként előforduló gyilkosságok száma ugyanaz, s csakis a népesség arányának változása szerint váltakozik. Hát ha még ehhez azt is hozzávesszük, miként nemcsak a gyilkosságok száma, hanem még azon eszközök is, amelyekkel a gyilkosság elkövettetett, ily szabályszerűséget tüntetnek fel. Sőt, amit leginkább az ember szabad elhatározásától vélünk függőnek, még az öngyilkosság is ily törvényszerűséget mutat évenként ismétlődő számaival. Mit szóljunk ahhoz, amit a statisztika bizonyít, hogy Londonban évről évre ugyanazon mennyiségű ember feledi el postára dobott levelére felírni a címet? Bizonyára elég e néhány felhordott tény is annak bebizonyítására, miként a természet csakugyan befoly cselekvéseink irányzására, s amik vagyunk, amikké lettünk, a természet erőinek köszönhetjük; átmehetünk tehát annak részletesebb földerítésére: mily befolyást gyakorol az éghajlat és föld minéműsége műveltségünkre s társadalmi állapotainkra?

Szerencsére maga a természet megkönnyíti ez irányú fáradságunkat, mivel nem egy, hanem számos polgári[a]sult állam virágzott már, s virágzik máig is a földszínén, ennélfogva ha azt akarjuk megtudni, [hogy] mi a műveltség, s polgári[a]sult állam létrejöhetésének első és legfőbb feltétele, csak azt kell megnéznünk, hol és mily körülmények közt keletkezett a legelső művelt állam. Ha ehhez hasonló körülményű más művelt államok is találtatnak, ebből kivonhatjuk azon törvényt, hogy az efféle művelt államoknak mivé kellett fejlődniük a természet behatása folytán. Viszont a másodsorban keletkezett művlit államok vizsgálata is becses összehasonlításra alkalmas adatokat szolgáltat, ha ugyan körülményeink a[z] előbbeniekétől eltérők.

A világtörténelem már arról győz meg bennünket, hogy a legelső művelt államok, egyenlően mind körös-körül az egész földön, a forró földöv egyes, a természettől gazdag termékenységgel megáldott vidékein keletkeztek. Tehát oly helyeken, hol a tenyészetre megkívántató vegyi összetételek a talajban bőségben lévén, még ehhez kellő mennyiségű, akár folyamok, akár a lég nedvessége által szolgáltatott víz, továbbá a tenyészet harmadik feltétele, bőséges melegség is járult. Ily vidékekül ismerjük az ó világban a Kínától délre eső Előindiát, tenger övezte partjai s a száraz közé benyúló öblei s gazdag folyamrendszerével; a Nílus által öntözött Egyiptomot, továbbá az új világnak az Egyenlítő két oldalán, a fordító körök közt eső részét. Itt mindenütt gazdag talaj, bő víz, kellő melegség hozta létre a tenyészetet, s vele a polgárosultság első, elengedhetetlen föltételét: a gazdagságot. Ugyanezen szélességű fokok alatt fekvő, terméketlen homokpuszták, viztelen vidékek, mint Arábia s a Szahara népei, szegénységük következtében, mindaddig vad, vándorló törzsek maradtak, míg csak a gazdag India, Egyiptom és Spanyolország vidékeit el nem foglalták, ahol azonnal ők is hatalmas királyságokat alapítottak, városokat építettek, tudományt virágoztattak, mint ezt Delhi, Bagdad és Spanyolország a mórok alatt, tanúsítják.

Másodsorban a mérsékelt földöv alatt látjuk, hogy műveltség s polgári[a]sult társadalom s államszerkezet keletkezett, mégpedig Görögország kezdte meg a sort, s utána következtek Európa mérsékelt földöv alatt elterülő összes vidékei, sőt Észak-Amerika vadon erdeiben is, a legújabb kutatások, hatalmas földművekben, földsáncokkal körülvett óriás kiterjedésű városok maradványaiban s rendezett tengeri termesztés nyomaiban, egykor virágzott félpolgári[a]sultság tanújeleit ismertették fel.

Ha már most az európai művelt államok létrejöveteli körülményeit kutatjuk, azon meggyőződésre kell bukkannunk, miként itt a természet már mostohábban mutatkozó termőerejét, az emberi szorgalomnak kellett kipótolni, hogy a műveltség alapföltételéül felismert gazdaság előteremthető legyen. Itt már nem osztja önként s úgyszólván ezerszeresen a természet áldásait, mert míg a földművesnek számba sem igen vehető fáradsága után Indiában a rizs hatvan magot, Mexikóban pedig a kukorica 400, sőt jó körülmények közt 800 magot megad, míg Egyiptomban a datolya-szilva oly bőven terem, hogy még a tevék is azzal élnek, a vadontermő dudva és lótusi virágból szintén kenyér készül, addig nálunk nagy a bőség, midőn a búza tíz, húsz magot megad!

Mindazonáltal ne kárhoztassuk éghajlatunkat, mely örökös, szorgalmas munkára kényszerít bennünket, mert hiszen éppen ebben rejlik szellemi előrehaladásunk s politikai szabadságunk legbiztosb rugója, s ne irigyeljük a természet minden fáradság nélkül termő áldásainak bőségében úszó Keletet, mert éppen ez kárhoztatja szülötteit örökös tespedésbe, tétlenségre, s a rabszolga járomba való önkéntes megnyugvásra. Zord, kietlen a mi többször szürke, mint kék egünk, kisszerűek a hatvan mérföldnyi széles Amazonhoz mérve, folyamaink, erdőinket sem veri fel az átlábolhatatlan bozót, nem nő fa nagyságúvá füvünk, nem nyúlnak az égig örök hóval fedve hegyeink, a természet erőinek fenséges csatája a tropikus éghajlatokéhoz képest, majdnem csak egy pohár vízben való zivatar, de ennek köszönhetjük amaz önbizalmat, mely eltölti keblünket a természettel szemben, ennek, hogy mi úrnak érezzük magunkat annak nyers erői fölött, holott a Kelet népe a természet nagyszerűsége mellett parányiságát kétszeresen érezve, örökös kín, félelem aggodalom martaléka!

A forró földövön létrejött polgári[a]sultságnak a nép millióira kárhozatos befolyásúnak mondtam a föld önként bőségben termő erejét. Ez állításom tehát igazolni tartozom. Ennél azonban mi sem könnyebb. Minthogy egyrészről ez az oka annak, hogy a gazdagság, s vele együtt a politikai hatalom kevesek kezébe összpontosult, másrészről pedig annak, hogy a nép tömege fejletlen maradva, a gazdagság áldásaiban nem részesülhetve, a gazdagok zsarnokságának lett szomorú prédájává. - Midőn ugyanis a gazdagság akármi után módon létrejött, a népnek két osztálya támad: az egyik, mely tőkéje kamataiból él, ennek tehát nem kellvén önfentartásáért dolgozni, magát művelheti, s a másik, mely önfentarthatása végett a gazdagokhoz napszámba szegődik. Minden anyakönyvvezető lelkész tudja már azt, hogy bő termések alkalmával a házasságkötések s ezzel a népesség száma szaporodik, ahol pedig olcsó s bő termésű táplálékkal bír valamely ország, ott a népességnek okvetlen föl kell szaporodnia. E tényről tanúskodik minden, az ókori polgári[a]sultságban részt vett ország, azonban legjobban ismerjük, a Biblia előadása szerint Egyiptomot. Itt annyira szaporodott a nép, hogy utóbb midőn az iszonytató munkával való sanyargatás sem használt: a fiúgyermekek vízbe vettetése által kívántak a nép uralkodói segíteni e túlbőségen. Európában a burgonya meghonosulása óta Izland s Németország népessége oly túlságos mérvben nő, hogy a nagymérvű Amerikába vándorlás sem bírja a népesség számát megcsökkenteni.

S a munkakereső népség e túlságos felszaporodásának, a munkabérek alászállása, a munkás eladósodása, jogainak feladása s utóbb teljes rabszolgaság a következménye. Ettől kímélt meg bennünket a mi terméketlenebb, sőt a forró földövnél több és nehezebben megszerezhető táplálékot kívánó, zordonabb éghajlatunk.

Kétféle eledelre van ugyanis az embernek szüksége: egyik, mely a test melegét fönntartsa, s ezt a széneny tartalmú állati zsíros eledelek szolgáltatják, melyeknek szénenye a levegővel beszívott élennyel egyesülve elégvén, hozza létre a test melegét. Ilyenre a meleg tartományokban lakóknak nincs szükségük. Ezért eszik a magyar ember is télen nagy okosan szalonnát és zsíros disznótoros káposztát. A másikféle eledel a test elkoptatott szerveinek visszapótlására szánt légenytartalmú táplálék, mely a levegő előnyével nem egyesülvén, az elégés ellen biztosíttatik. Ezt viszont a növényi eledelek szolgáltatják. Mily okosság népünktöl, hogy nyáron majdnem kizárólag tésztával él.

A mérsékelt földövön már kevesebb lévén a munkakereső népség s ennek is drágább az eledele, emiatt a munkabérek nem szállhattak le túlságosan, s ezzel a gazdagság egyenletesebben oszlott meg, ami viszont a hatalomnak egyes gazdagok kezében való túlságos központosítását tette lehetetlenné, sőt polgári[a]sultságunk egyenesen oda tör, hogy a tőkepénzesek s munkások közt levő vagyonaránytalanság s vele együtt a politikai jogok élvezete egyenlősíttessék. A szabadság, egyenlőség s testvériséget tehát nálunk előbb-utóbb valósítja a természet, míg ez a szegény keletiekre nézve valóságos lehetetlenség.

Azt talán meg se kell említeni, miként a végtelen sok és nagy veszélyek közt, óriás erejű állatok elejtése árán szerezhető, zsíros eledelt kívánó északi vidékeken, hol ki-ki alig bírja a létfenntartására megkívántató eledelt megszerezni, mivel gazdagság nem gyűjthető, a műveltség s társadalom szervezése elé a természet megdönthetetlen gátakat állított.

Bámulatba ejti az utazót Kelet-India, sziklába vágott, óriás kiterjedésű, művészi faragványokkal ékeskedő templomaival, világhírű Rhamajana s Mahabbarata hőskölteményeivel s drámáival, hol a versözönnek majd sohasem akar vége szakadni; drámái a mieinkkel bátran versenyezhetnek, sőt a bölcsészetben sem tudtunk új irányokat felfedezni, ami náluk már meg nem lett volna, de elszomorodunk midőn azt halljuk, hogy a néposztály, mely hangya szorgalmával s nélkülözésével mindennek létrejöhetését lehetővé téve, annyira le volt a másik két, papi, katonai kaszt által igázva, hogy ha valaki e szegény földművelők közül arra a helyre mert leülni, amelyen azelőtt feljebbvalója ült, a törvények értelme szerint vagy száműzetett, vagy igen érzékenyen megfenyíttetett; ha róluk gyalázólag nyilatkozott, nyelve felvágatott, ha bramint bántalmazott, halállal lakolt, ha vele egy gyékényre ült, örökre megbéníttatott, s ha leányát braminhoz merte feleségül adni, erre már nem bírtak kellő földi büntetést kigondolni, e megfertőztetésért a braminnak pokolra kelle jutnia. Sőt ha tud[ás]vágytól ösztönöztetve valamely szent könyvből olvastatott fel magának, ezért forró olajat öntöttek fülébe, ha pedig könyv nélkül is megtanulta a hallottakat, megöletett. Ellenben az ő gyilkosa nem lakott szigorúbban, mintha kutyát, macskát vagy hollót ölt volna meg.

Bámuljuk Egyiptom óriási, egyetlen kőből kivágott obeliszkjeit, királyainak sírjaiul szánt hatalmas piramisait, száz kapuja Thébejét, nagyszerű templomait, 20 ezer városát, a Vörös-tengert a Nílussal öszszekötő csatornáját, művészetét, papjainak titokteljes tudományát, melyből az ó világ legnagyobb bölcsésze, Platón, legnagyobb törvényhozója, Mózes, a maguk tanait meríték: de midőn halljuk, hogy a lobrokhoz való egyetlen egy darab kőnek Elefantineből Saisba cipelésével 2000 ember 3 évig vesződött, egyetlen egy piramis építése 300.000 embernek húsz évi munkájába s a tengeri csatorna 120.000 embernek életébe került: ekkor, ha nem bámuljuk is meg Mexikó hasonló áldozatokat követelt királyi palotáit, templomait, örömtől dagad keblünk európai polgári[a]sultságunkra gondolva, mely képessé tett bennünket a természet erőinek felismerése és saját szellemi képességeinknek olyatén kifejtése által, hogy gépeket találjunk ki s dolgoztassunk magunk helyett, mind polgársultságunk, mind műveltségünk kifejleszthetésére. Nagyszerűek az ókor művei, de a mi tenger alatti távirdáink, melyek a régiek által nem is sejtett, a föld túlsó oldalán levő világrészekből két óra alatt nekünk hírt hoznak, a Mont-Cenist átfúró tuneljeink, hol minden emberi közreműködés nélkül, holt gép végré a rettentő, a világi ember által elképzelni sem mert munkát, 3 millió népességű városaink, gyáraink bizonyára a mi szellemi előbbre haladottságunkat hatalmasan tanúsítják.

Szellemi fölényünk kétszeresen érezhetővé válik, ha műveltségünk alkatelemeit, vallásunkat, művészetünket, tudományunkat az övékével összemérjük. Ebből tűnik ki, hogy őket földjüknek természeti túlbujasága, éghajlatuknak mindenféle égtünetet óriás mérvben létrehozó vad ereje örökös szellemi kiskorúságra, gyáva félelemre s meghunyászkodásra, mindenek fölött pedig csakis a képzelmet foglalkoztatva, az észnek pedig fejlődését lehetetlenné téve örökös tespedésre kárhoztatta. Örüljünk rajta, hogy a mi éghajlatunknak mindezt kisszerűbb alakban nyújtó természete miatt, képzeletünk lenyűgző erejéből kibontakozhatott eszünk s a folytonos előrehaladás ösvényére léphetve, a mi műveltségünknek s társadalmi rendszereinknek folytonos fejlődését s örökös fennmaradását lehető[vé] tevé.

Az emberi ész ugyanis két ellentétes alaperőre: az érzelemre és értelemre különül, melyeknek az a természete, hogy együttesen nem működhetnek, hanem ha az egyik dolgozik, a másiknak tétlenségbe kell vesztegelnie. Mindaz a mi érzelmeinket izgatja, a nyugodt ítéletet lehetetlenné teszi. Ijedtségében az embernek a legegyszerűbb mentőeszköz sem jut eszébe, a megvert s bátorságát vesztett hadsereg képzeletében százszorosan túlozza az őt környező veszélyeket.

A forró földöv óriási s mindenféle iszonyokkal teljes légtünetei s éghajlati viszonyai annyira igénybe veszik lakosainak érzelmi oldalát, annyira foglalkoztatják képzeletét, hogy a nyugodt megfontolásra, s ezáltal esze, értelme kifejtése s művelésére nem marad ideje. Ehhez járul, hogy sehol sincs az ember élete annyi veszélynek kitétetve, mint éppen a forró földöv alatt. A betegség különféle nemei itt sokkal számosabbak mint a többi égövek alatt. - A pusztító viharok, egész országokat rombadöntő földrengések, iszonytató dögvészek - itt úgyszólván otthonosak. A kolerának eredeti hazája a Gangesz torkolata, a sárgalázé a dániai földszoros. Vegyük még ehhez azt a sok fenevadat, mérges rovarokat, csúszómászókat, melyek az embert akármelyik percben életétől megfoszthatják, s bizonyára meg fogjuk vallani, hogy a forró földövi lakosság élete korántsem nyugodt, a haláltól való félelem s a sírontúli állapot bizonytalansága örökös ködként nehezedhetik kedélyekre. Ez aggodalom mindenféle babonának lesz szülőjévé, amit a természet szörnyű erőit imádat tárgyaivá tevő vallás még inkább fokoz, úgy, hogy nem csoda, ha szegény indus épp úgy, mint a mérges kígyó által megigézett madárka ennek torkába repül: önként veti magát a szörnyű alakra festett Siva szekere elé, hogy az széttiporja. Vagy pedig mint a Buddha vallás követője a halál után bekövetkező örökös megsemmisülésben keresse azon nyugodalmat, melyet e földi élet számára nem nyújt. E csodálatos föld szülte azon vallásfelekezetet is, melynek kiirtása az angol kormánynak oly sok aggodalmat okoz, aminek hitcikkelye embertársainak és végre önmagának is meggyilkolása.

Mennyivel más befolyást gyakorlott a szelíd görögországi éghajlat lakosainak kedélyére, a természet erőinek oly mérsékelt módon való nyilatkozása, mint ezt Európában megszoktuk, az ember értelmét nem adta az érzelem rabszolgaságába, s ezáltal ez felbátorodott a természet vizsgálata, megismerése, sőt egyenes vallatására, mint ezt az ég villanyosságával kísérletet tevő Franklin példájából tudjuk. Ennek következménye lett azután az emberi szellem azon csakis Európában jelentkezett önbizalma, melynél fogva nem hogy magát tudta volna a természet alárendeltjéül, hanem egyenesen úrnak érzé magát a természet fölött. Ennek kifolyása azon máskülönben érthetetlen esemény, hogy a görög klasszikus nép isteneit az indus négykezű, háromfejű s mindenféle szörnytoldalékkal felcifrázott bálványai helyett, eszményi emberalakra faragta. Hitregészetében is nem a félelemtől kificamított vad képzelet szüleményeit adja elő az istenek tettei gyanánt, hanem általában emberi foglalkozást, emberi cselekvésmódot beszél el az Olympuson székelő istenek felől. De sőt még annyira megy önbizalma, hogy nemének kiváló jelesbjeit is az istenek közé ülteti, a hősök, félistenek személyében.

Nem mondhatjuk ugyan, hogy mi, európaiak a képzelet uralma alól, eszünk javára, teljesen fel volnánk mentve: mert hiszen ennek kifolyása azon szép szokásunk, hogy nemcsak költészetünk, de vallásos nézetünk is az aranykort, az emberiség ártatlan állapotát, a kikutathatatlannak vélt múltba helyezi vissza, midőn az emberek nemcsak erkölcsileg valának jobbak elkorcsosult utódjaiknál, hanem még testileg is épebbek voltak, ennél fogva életidejükre nézve is jelentékenyen túlhaladtak minket, akik örülünk, ha hatvan vagy hetven esztendeig el tudjuk tengetni napjainkat De mi a mi kegyes embereinknek ezer évet el nem ért életideje az ind szentekéhez képest, akik az éveket milliók számra számlálják. Szerintük a közönséges ember életideje, abban a boldog korban, százezer év volt, egy szentjük pedig két millió éves korában lett királlyá, 6.300.000 évig uralkodott, s ekkor leköszönvén, még 100.000 év múlva költözött csak elődjeihez. - Azonban nem folytatom tovább. Az elmondottakból kitetszik, hogy a forró földövi polgári[a]sultság a hatalommal, a tudománynak egyenetlen megosztása, s főként pedig az észnek a képzelet és érzelem rovására való lenyűgzése által az elhaladásnak útját szegvén, saját pusztulásának csíráját rejti magában. Örüljünk azon, hogy mi szerencsésebb éghajlat alatt élve, a természet erőit elfogulatlanul tanulmányozhatjuk, s ezáltal azokat nemcsak saját céljainkra használhatjuk fel, hanem egyúttal általa eszünket is művelve, előbbre haladásunkat s vele együtt polgári[a]sultságunknak is, öröklétét biztosíthatjuk.

*

In Székesfejérvár [Székesfehérvár], 6. évf., 11. szám (1876. február 5.), 44.; 12. szám (1876. február 9.), 47-48., 13. szám (1876. február 12.), 52.

[A tanulmány Az éghajlat és talaj befolyása a közműveltség és államszerkezetre címen is ismert.]

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.