A nemzetcsalád fogalmát három irányban lehet meghatározni.

Jelenti az először a nemzetnek, a család szervezetének bensőségteljességén való nyugvását. Amint a család a szeretet, a bizalom és az önfeláldozás szervezete, úgy a nemzet a hazaszereteten nyugvó szervezet. A nemzetcsalád pedig mint a nemzet tagjainak egymás iránti és a haza iránti, szeretetén nyugvó szerkezet, az állami lét egyetlen biztos alapja.

Jelenti másodszor a nemzetcsalád a nemzet fogalmának azt a tágulását, hogy a nemzeti létet érvényesítő állami szervezetben a férfiak mellé odaállanak a nők is, hogy együtt legyenek az állam sorsának befolyásolói és irányítói, azaz együtt legyenek jelen az állami élet mind több mozzanatában, együtt, mint a családban. A nemzetcsalád jelenti a nőknek a férfiak mellett való részvételét az államerősítés minden vonalán.

A nemzetcsalád harmadik értelme tisztán politikai jelentőségű és a részekre tépett nemzeteket jellemző állapot. Az elszakadt részek állandó visszakívánkozása az anyatörzshöz, valamint az ő visszavárásuk az anyatörzs részéről jellemzik ezt az állapotot, mely vagy az irredenta, vagy a pán nemzeti mozgalom formájában jelentkezik.

Amely állam eljut alkotó tagjainak a nemzetcsalád követelményei szerint való szerveződéséhez, az az állam eljutott létének és fennmaradásának legbiztosabb bázisához.

Ha vizsgáljuk, hogy mit értettek a középkorban a nemzet alatt, úgy, miként a nyugat-európai államokban, akként hazánkban is a nemzet a nemességet és a főpapságot jelentette. Csak a francia forradalom törte keresztül ezt a fogalmat, amikor a harmadik rend, a polgárság, a középosztály, mely azelőtt nem volt semmi, minden akart lenni, és a forradalom legnagyobb eredményeképpen ezt el is érte. A francia forradalom nyomán a középosztály belekapcsolódásával tágult a nemzetfogalom. Hazánkban a jobbágyság felszabadításának a magyar nemesség bölcs önmérsékletével, forradalom nélkül keresztülvitt folyamata felel meg ennek a ténynek. A magyar nemzetfogalom e tágulását helyesen úgy jellemezték annak a kornak vezető férfiai, hogy mind több magyar kerüljön „az alkotmány sáncai közé“.

Kétségtelen, hogy a magyar nemzetfogalom további tágulása volt, amikor a magyar nő választójogot nyert. Választójogot nyert, de szervezetlen maradt. Betetőzése ennek a folyamatnak a magyar nők jelenlegi megmozdulása, amidőn a nemzetvédelemből is ki kívánják venni részüket, rendszeres munkával, szervezetten.

A magyar nők odaállása a nemzetvédelem tényezői közé nemcsak a nemzetvédelem tényleges munkával való szolgálatát jelenti, hanem ami ennél fontosabb és értékesebb, a nemzeti érzés megnemesülésére való hatását is. A nemzetcsalád fogalmának az a meghatározása tolul itt előtérbe, melyben nemzet alatt tömeglélektani értelemben a nemzet tagjait összetartó, összefoglaló érzést kell érteni. Azt az érzést, melyről Shaftesbury az angoloknak, Fichte a németeknek, Renan a franciáknak, Széchenyi, Kölcsey, Wesselényi, Eötvös nekünk, magyaroknak szólott.

Mily mély értelmű Kölcsey Parainezisében foglalt az a meghatározás, mely szerint „tekints szívedbe, s ott leled a természettől vett tudományt, mely szerelmedet egy ház népéhez, s ennek körén túl egy hazához láncolja“. „A nemzet nem egyéb, mint rokonok közti szeretet, barátság, s familiabeli becsület fenntartását eszközlő ébredtség“ — tartotta a legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf.

Eötvös József báró a nemzetet „azon összetartozásnak a tudatában látta, mely nagy számú emberek között - múltjuk emlékei, jelen helyzetük - s ami ezekből foly[ik] - érdekeik és érzelmeik közössége által támad...“

A nemzet nem más, mint érzelem, az a lelki ragaszték, mely a legkülönbözőbb nyelvű és fajtájú embereket is képes egységbe összefoglalni (Wesselényi). Én úgy szeretem mondani, hogy a magyar nemzet, nagy királyunk, Szent István által már jól felismert érzelem, melynek ápolásával a Kárpátok medencéjében magyar érzelmi egység keletkezett. Amíg a nemzetfogalmat így értelmeztük, sikeresen egybe is olvadt, magyarrá formálódott annyi nem törzsökös, nem magyar fajú, sőt nem magyar anyanyelvű is.

Ma, a nemzetfogalomnak a fajiságon való nyugvását oly nagy mértékben kiemelő, úgynevezett korszellem szemben áll a nemzetnek érzelemként való felfogásával. Pedig ha valami eltávolít Szent István Magyarországától, akkor az a fajiság előtérbe tolása. Ez az, ami megfosztja a nemzetet természetes földrajzi kiegészülésének, kormányzási egységének lehetőségétől.

A magyar nők nemzetvédelmi szervezkedésétől azt a hatást várom, mely elősegíti a megküzdést ezzel az irányzattal. Hiszen a nő nagy értéke mindig érzésvilágának magasabbrendűsége. Ennek szervezett értékesítése közelebb kell, hogy vigyen az egyetlen helyes nemzetfogalom érvényesüléséhez magyar szempontból.

A nemzetcsalád fogalmi körében a magyar nők megmozdulásának azonban további különös jelentősége is van: a családban megnyilvánuló szeretetnek általános szeretetté, helyesebben általános magyar szeretetté való fokozása. Valamikor a középkorban ezt a szerepet a papság, főként szerzetesrendjeivel töltötte be, szegényeket segítő, gyógyító, tanító pásztorkodásával. A szociálpolitikának az általános emberszeretet alapján a papság volt az első gyakorlati művelője. Az újkorban elhomályosult ez a szerepe, s tisztán lelkipásztorkodás maradt a feladata. Helyébe azonban nem lépett senki, mert a kialakult állami, illetve községi szociálpolitika nem a szeretet értelmén szerveződött. Éppen ebben a szeretet nélküli állami és községi szociálpolitikában kell a nemzetcsalád eszmeköre alapján a nőknek szerephez jutni, és az ő révükön érvényre juttatni abban a humanitást, az emberszeretetet.

Ha a magyar nőknek ez sikerül, akkor nagyon sokkal járulnak hozzá a nemzetcsalád kialakulásához. Óhajtandó, hogy a magyar nőknek a nemzetvédelem alapján való szerveződésével a honvédelmet, a jogbiztonságot és a szabadságot jelentő törvényeink mellé odakerüljön a magyar nőknek az emberszeretet és a hazaszeretetet a legkülönbözőbb módokon és arányokban érvényesítő íratlan törvénye.

A nemzetcsalád kialakítása a népközösség törhetetlen egységének elérése, az ún. belső front kiépítése a magyar nők feladatai közé is tartozik. Annak az elérése, hogy a magyar nemzet egy nagy boldog család képét tükrözze vissza, az, amiért érdemes szervezkedni, és kell is szervezkedni. Adja az Isten, hogy a magyar nő nemzetvédő nagy műve ez legyen!

*

In Dunántúl, 30. évf., 75. szám (1940. április 4.), 1.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.