A geopolitika fogalmát egy svéd tudós, Rudolf Kjellén (1864-1922) formulázta meg, ő alkotta meg magát a szót is. Követői közül kimagaslik a német Haushofer Károly tábornok, egyetemi tanár, s köréje csoportosulnak a német geopolitikusok. Az ő meghatározásuk szerint »a geopolitika a politikai történések földhözkötöttségének tudománya«. Az új németek különben a politikai földrajzból kiindulva, meglehetősen elvonttá, sőt misztikussá légiesítik a nagyon is reális alaptémát. Ami a geosztratégiát [geostratégiát] illeti, az ugyancsak szoros kapcsolatban áll a katonai földrajzzal, s általában a katonai tudományok nagy részével. Röviden azonban a hadászati kérdéseknek a földrajzi, s általában a természeti adottságokkal való összefüggését nevezhetjük geosztratégiának [geostratégiának]. Minthogy az észszerű államvezetést a katonai tényezők minden társadalmi és gazdasági rendszerben - beleértve a mai orosz rendszert is - döntően befolyásolták, kétségtelen, hogy a geosztratégia [geostratégia] elsőrangú, sőt domináló szerepet játszik a világ nagy problémáinak megítélésénél.

Vízparti gócpontok és a Földközi-tenger túlsúlya

A földrajzi fekvésnek óriási fontossága van az emberiség történetében. A fajok és népek elkülönböződéséhez is a talaj, a lakható és megművelhető tér nagysága, az éghajlat, a flóra és fauna, a táplálkozás és az embersűrűség járultak hozzá, s általában döntő hatással voltak az egyén és az állam kialakulására. A civilizáció gócai nem véletlenül alakultak ki a folyamkörökben, tengerpartokon s általában a vizek mellett. Mezopotámiában, a Nílus, a Jangce és a Gangesz völgyében. A sumér-akkád, egyiptomi, őskínai, ninivei és babilóniai, valamint a föníciai s a görög államok leginkább mint gyorsan fejlődő városállamok jelennek meg a történelem színpadán.

Elég Európa térképére tekinteni, hogy megértsük, miért vált a Földközi-tenger és vidéke a kezdeményező erőben leggazdagabb civilizációs gócok területévé. A szaggatott tengerpart fejlesztette a vállalkozó kedvet, s az egymástól nem nagyon távol fekvő szigeteket és parti országokat könnyen elérhették a törékeny járműveken közlekedő hajósok. Miután kialakult a kereskedelem, s a csereberére alkalmas tömegipar, megteremtődtek bizonyos állandóibb jellegű, geopolitikai összefüggések, s először a szomszédos, majd pedig távolabbi népek is felfedezték egymásrautaltságukat. Megindult a külkereskedelem, az export és import.

Háborús övek

A vonzó kölcsönhatásokkal együtt persze összeütközési komplexusok is keletkeztek, s már régen kialakultak olyan geosztratégiai [geostratégiai] övek, amelyek mintegy predesztinálva voltak a harcok lebonyolítására. Az egyiptomi-hettita-babilóniai hadjáratok hadszínterei főleg a Szuezi-csatorna környéke, illetőleg Palesztina voltak, a perzsák szintén erre vonultak Egyiptomba, s Xerxész már az ókorban nagyon fontossá vált Hellészpontoszon kelt át seregével, s ugyancsak a Dardanellák mellett - Trójánál - vívták nemzeti harcaik egy részét az ősgörögök is. Al- Itálában nagy jelentősége volt mindenkor a tengerszorosoknak, folyóknak, mocsaraknak, erdőknek, átjáróknak és hegyszorosoknak, egyszóval, minden természeti akadálynak, mely az ellenség támadását gátolta és a védelmet erősítette. Ilyen tendenciával épültek már a cölöplakók telepei, s mesterséges akadályokat már az ókor népei is teremtettek országaik határán, mint később a magyarok is az úgynevezett »gyepű« - elpusztított és eltorlaszolt részek, s mögöttük záróerődök - »kapuk« létesítése által.

Róma, az első világközpont

A hajózási technika tökéletesedésével messze vidékeken támadt újabb ókori települések mindenütt a kedvező geopolitikai és geosztratégiai [geostratégiai] pontokon keletkeztek, mert hiszen a kereskedelem egyben felderítés és harc is volt. A hadak útja a kereskedőké is volt. Karthágó tipikus kereskedőállamának hatalma elsősorban a tengerek uralmán nyugodott, ezért kellett Rómának nem csupán a szárazföldön, hanem a vízen is megverekedni vele. A stabilizált római világimpérium kialakulása, a Pax Romana idejében aztán megvalósult - most először - a világgazdaság és kereskedelem egysége. Róma volt a világ közepe, ahová a földkerekség ismert részeinek, sőt közvetve még a kevésbé vagy egyáltalán nem ismert országoknak a termékei is eljutottak (kínai selyem, a Távol-Kelet fűszerei). Így maradt ez mindaddig, míg a római impériumban idők folytán a központi hatalom meggyengülése következtében hatalmi eltolódások és egyensúlyi zavarok keletkeztek, mind nyíltabban elárulva a bomlási tüneteket. Az egyes tartományok régi függetlenségük visszanyerésére törekedtek, s a geopolitikailag és geosztratégiailag [geostratégiailag] kedvező helyzetű nagy kikötővárosok kezdték visszanyerni jelentőségüket a világkereskedelemben is.

Feltámadások és elbukások

Így tűntek fel egyre növekvő fénnyel a horizonton Alexandria, Marseille, Bizánc, egyes régi görög városok, Odessza - a barbár Sarmatia kikötője -, s más Földközi- és Fekete-tenger-parti városok is. Közülük néhány rombadőlt, s részben vagy egészben elpusztult, de nem örökre, mert éppen geopolitikai jelentőségüknél fogva sohasem veszíthették el a feltámadás reményét, ami be is következett.

Egészen másképpen állott a helyzet az úgynevezett kontinentális (szárazföldi, belföldi) birodalmakkal, amelyeknek egyáltalán nem, vagy csak igen kevés tengerpartjuk és nagy folyójuk volt. Többnyire csak múló jellegű, inkább nomád államalakulatok lehettek, s gazdálkodási formájuk némi gabonatermesztés mellett a külterjes állattenyésztés volt, s kereskedelmük csupán a közeli területek és népek szükségleteit bonyolította le.

Amikor egy ilyen nép állataival együtt elszaporodott, s elegendő legelőt már nem talált, más termelési formára, belterjes gazdálkodásra kellett áttérni, vagy pedig - ami gyakrabban történt - el kellett vándorolni, s új legelőket keresni, illetőleg foglalni. Ez természetesen ütemszerűen visszatérő élénk küzdelmeket szült - igazi harcokat a létért -, s okozója volt a nomád birodalmak gyors keletkezésének és elmúlásának. A letelepült s jómódban élő nép elpuhulásnak indult, míg a természet mostohaságával küzdők erősek, s harc esetén rendszerint győzedelmesek maradtak.

A kard és a geopolitika erői

A római hatalom lehanyatlása után darabokra tört a világgazdaság már amúgy is régen lazuló egysége. A geopolitikai összefüggések fontossága egyelőre csökkent, s egy Attila végigszáguldhatott fegyvereseivel az ismert világ arculatán, mert a hatalmi faktorok döntő jelentőségűekké váltak. De a nagy nomád fejedelmeknek a kard erején nyugvó uralma haláluk után azonnal szétfoszlott, s a keresztény középkorban az Egyház segítségével megmerevített helyzetben is érvényesülni kezdtek a geopolitika erői.

A moderrn gyarmatbirodalmak és a világkereskedelem

A világ újra a tengerjáró népeké lett, amelyek felderítették és végigrabolták az egész földkerekséget, majd a harácsolási rendszer és a parti kereskedelem támpontjainak kiépítése után megkezdték az állandó jellegű gyarmatbirodalmak megalkotását.

Habár az angolok későbben kapcsolódtak be, mint a spanyolok vagy portugálok, szívósságukkal, ügyességükkel és körültekintésükkel végre is ők jutottak túlsúlyra. Döntő jelentőségű volt e tekintetben az a körülmény, hogy az angol tengerészeti vezérkar mindig iparkodott megszerezni a kereskedelmi- és hadibázisokat, vagyis a geopolitikailag és geosztratégiailag [geostratégiailag] fontos területeket.

Amikor a modern kapitalizmus kezdte befogni a földkerekségét és megteremteni a világgazdaság egységességét, még nem volt ugyan felosztva minden, de a világkereskedelemben való részvételnek már megvolt a többé-kevésbé állandó kvótája.

Orosz álom: A »meleg« tenger

Az elmaradt államok azonban iparkodtak előretörni. Oroszországnak már Nagy Péter megszerezte a keleti tenger felé néző »ablakot«, s az új fővárost is geopolitikai és sztratégiai [stratégiai] célokkal építette fel. Állítólagos (de a valóságban Talleyrand vagy éppen Napóleon által hamisított) végrendeletében kijelölte volna az orosz imperializmus további feladatait, többek közt Konstantinápoly és a tengerszorosok elfoglalását is, ami által az oroszok kijuthattak volna a Földközi-tengerre, amely akkor még nem volt zárt tenger, mint ma.

Az orosz nagypolitika azután később már valódi »meleg tengereket« keresett és talált is a Port-Arthurnál. De az már túl messze volt, és a geosztratégiai [geostratégiai] helyzet tarthatatlanná vált a japán támadással szemben. Egy ideig - s nyilvánvalóan ma is - Orosz-Turkesztánból Kelet-Perzsián és Afganisztánon keresztül az Omani-öbölhöz, illetőleg az Arab-tengerhez akartak kijutni az oroszok, s kétségtelen, hogy ez a grandiózus célkitűzés felel meg, leginkább a nagy birodalom életérdekeinek, valamint a geopolitika törvényeinek.

Hogy geopolitikailag mennyire indokolatlan volt például Németország és Oroszország küzdelme a világháborúban, azt legjobban a német és orosz gazdasági egymásrautaltság indexe mutatta. A cári birodalomnak nem lehettek reális érdekei a volt Központi Hatalmak elleni csoportosulásban, s nem volt keresnivalója a Balkánon és Galíciában sem. Ezt csak a pánszláv köntösbe burkolt pán-orosz és pravoszláv törekvések idézték elő, s nem reálpolitikai követelmények. Csak egy orosz politika lett volna helyes: teljes belső konszolidációra törekedni a csaknem tökéletes önellátásra képes óriás és gazdag birodalomban, majd egykor azután a geopolitika irányvonalainak megfelelően, ellenállhatatlan erővel utat vágni a hőn vágyott »meleg tengerek«, az Arab-tenger, illetőleg az Indiai-óceán partjai felé. A nagy déli orosz empórium az Indus folyó melletti Karachi városa lehetett vona, mint azt a nagy orosz államférfi és igazi hazafi, Witte, megálmodta.

A robbanás

Németország és Olaszország egysége későn alakult ki, s amikor nekifogtak a gyarmatosításnak, a világon már alig volt szabad hely. Az 1870/[18]71-es háborúban megvert Franciaország azonban nagy erővel látott neki a kolonizációnak, amit maga Bismarck is szívesen vett, mert úgy vélte, hogy ily módon inkább elterelődik a franciák figyelme Elzász-Lotharingiáról. A francia hódítások sok pénzbe kerültek ugyan, de megérték, mert a világháborúban Franciaország nem utolsósorban a birtokaiból merített anyag- és embertartalékainak segítségével bírta a nagy küzdelmet végigharcolni.

A német gyarmatosítás erőszakolása nagymértékben hozzájárult a világháború fő okait adó német-angol ellentétek kiélesedéséhez, s a közelmúltban hasonló okból csaknem fegyveres mérkőzésre került a sor Abesszínia miatt Itália és Nagy-Britannia között.

Anglia geopolitikai és geosztratégiai [geostratégiai] érdekeit, távol-keleti hatalmát látta fenyegetve az olasz terjeszkedés, a flotta és a repülők ereje által. Nem akarta tűrni, hogy Olaszország Abesszíniát elfoglalva, még jobban megvesse lábát a Vörös-tenger partvidékén, másrészt pedig Abesszínia és Tripolisz birtokában mintegy két tűz közé fogja az egyiptomi és szudáni angol befolyási zónát, nem is szólva a Tana-tó vidékének fontosságáról a szudáni gyapottermelésben és az egyiptomi öntözésnél. Az angol-olasz ellentétek tehát súlyosak, s ma sincsenek kiegyenlítve.

Vádol a földrajz a Kárpátok gyűrűjében

A mai helyzetet tekintve, súlyos geopolitikai ellentétek állanak fenn a volt Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolása után keletkezett államalakulatok között, miután a határok természetellenesek, s megállapításukban tisztára hatalmi faktorok játszottak közre.

A jövő viharai a Csendes-óceánon

Talán meglepő, hogy a japánok és oroszok között geopolitikai ellentétek nincsenek, de annál inkább geosztratégiai [geostratégiai] természetűek. Ugyanis a repülők cselekvési körzetének megnövekedésével a távol-keleti orosz repülőállomásokból, Vladivosztok és Chabarovszk környékéről már eredményesen lehetne bombázni Japán életcentrumait, míg a visszabombázható orosz vidékek elpusztítása nem volna döntő jelentőségű.

Egy orosz-japán megegyezésalapja tehát csak a Bajkálon túli területek demilitarizálása lehetne, amit az orosz kormányzat már csak presztízsokokból is aligha tesz meg. A Csendes-óceánon - a közhiedelemmel ellentétben - nem volna amerikai-japán probléma, ha az USA kapitalizmus, mely egészen jól megélhetne Amerikában is, lemondana az ázsiai kontinensre is átnyúló imperialista kizsákmányolásairól.

Viszont kiküszöbölhetetlennek látszó geopolitikai ellentétek állanak fenn Japán és Ausztrália között, mert a japán nacionalisták egy része el akarja foglalni a szinte lakatlan Ausztráliát, hogy ott megteremtsék a jövő nagy Japán Birodalmát.

*

Bármennyi háborús góc van, és bármennyire kiegyenlíthetetlennek látszanak is az ellentétek a földkerekség különböző államai között, a jól felfogott geopolitika egyebek között arra tanít, hogy e világon megfelelő jóakarat s szervezett gazdálkodás mellett a mai emberiség többszöröse is jólétben és békességben élhetne.

A háborúkat nem annyira az úgynevezett geopolitikai ellentétek és geosztratégiai [geostratégiai] okok idézik elő, mint inkább a kizsákmányoló szellem és a gyűlölködő eszmeáramlatok.

*

In Az Est hármaskönyve. Csodálatos világunk. Az Est Lapkiadó Részvénytársaság kiadása, Budapest, 1937, 129-137.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.