Update : Magyary Zoltán: A nagytér közigazgatása (1942) |
Magyary Zoltán: A nagytér közigazgatása (1942)
2021.08.05. 11:43
Hágában 1942. május 20-án Seyss-Inquart birodalmi biztos meghívására a fenti címmel közérdekű előadás hangzott el. Az előadó Werner Best volt, aki a németbirodalmi belügyminisztériumban miniszteri osztályfőnök, és ez idő szerint a megszállás óta Párizs katonai közigazgatásában a polgári közigazgatás vezetője (Zivilverwaltungschef). Az előadó hivatalos minősége, valamint a meghívó birodalmi biztos jogállása kétségtelenné teszik, hogy amit az előadó erről a politikai érdekességű fontos kérdésről mondott, az nem volt pusztán egyéni véleménye. Ezért az alábbiakban közlöm az előadás gondolatmenetét. [1]
Ha az európai nagytér politikai valósággá válik, annak közigazgatása új problémákat fog felvetni. Az előtt, aki a problémák megoldásán előre gondolkozik, nyilvánvaló, hogy a nagytérbe tartozó államok helyzete és szerepe oly különböző lesz, hogy azok számára egységes megoldás nem jöhet szóba. A várható különbségekre való tekintettel a nagytér közigazgatásába való bekapcsolásnak következő négy fokozatát tartja az előadó szükségesnek:
1. Szövetségi igazgatás (Bündnis-Verwaltung). Azt jelenti, hogy a nagyteret irányító nagyhatalom az államok egy részével olyan kapcsolatban lesz, hogy ott csak követet kell tartania, az illető államnak pedig változatlanul volna kormánya és közigazgatása. A követ közölhetné a kormánnyal mindig azt, hogy a nagytér keretébe való beilleszkedés időről-időre milyen teljesítményeket, vagy milyen magatartást kíván az illető államtól, amely tudná magát mihez tartani, s így az összhang a legsimábban és a legkevesebb nehézséggel elérhető.
2. Felügyeleti igazgatás (Aufsichts-Verwaltung). Ez hasonló volna ahhoz, mint amilyen a helyzet ez idő szerint Hollandiában, vagy a megszállott Franciaországban. A nagyteret irányító nagyhatalom az illető államban nagyobb személyzetet tart. Annak vezetője az államfő, vagy legalább a kormányfő szerepét töltené be, és evégből az irányító nagyhatalom által melléje beosztott törzzsel rendelkeznék. Az illető államnak volna saját kormánya, és megmaradna közigazgatási berendezése, de a kormányt az államfő vagy kormányfő szerepét betöltő biztos nevezné ki, aki a kormánynak és a közigazgatásnak működését állandóan ellenőrizné. A kormánynak fontosabb elhatározásait és a fontosabb személyváltozásokat jóváhagyás végett előre kellene bemutatnia, és a felügyeletet gyakorló biztosnak azonkívül is joga van bármely intézkedést, ha arról nem bírt előbb tudomással, felfüggeszteni, és a kormánytól jelentést kérni. Ez a felügyelet az utasítás joga útján az irányító hatalom számára alkotmányjogi és politikai kérdésekben a kezdeményezés lehetőségét is biztosítja.
3. Kormányzósági igazgatás (Gouvernement-Verwaltung) nevét jobb megjelölés hiányában a mai lengyel General-Gouvernement rendszerétől vette. A nagytér közigazgatásába való bekapcsolásnak azt a módját jelenti, amikor az illető államnak saját kormánya nincs, hanem ehelyett az irányító nagyhatalom kiküldöttjei látják el a kormányzás, valamint a közigazgatás magasabb fokait is, maga az illető állam pedig a közigazgatásnak csak alsó fokán bír szereppel, és fiai is csak ott működhetnek közre. A lengyel General-Gouvernement közigazgatására azt tartják jellemzőnek. hogy azt a lehetőség határáig leegyszerűsítették, tehát minimális erővel igyekeznek a szükséges eredményeket elérni.
4. Gyarmati igazgatás (Kolonial-Verwaltung). Ez valamely államnak az a szerepe a nagytér keretében, amikor sem saját kormánya, sem saját közigazgatása egyáltalán nincs, hanem csak tárgya a nagytér igényei szerint a nagytér irányítói által kiküldöttek útján való közigazgatásnak. Az előadó nem hagyott kétséget az iránt, hogy ez a szerep az európai nagytérben Oroszország meghódítandó területeinek juthat. Nem jelentené az irányító nagyhatalom által való kizárólagos igazgatást, mert például hivatkozott az előadó arra, hogy a gyarmati igazgatás keretében egy kerület élére olyan alkalmas németalföldi ember is kerülhetne, aki a nagytérmegoldáshoz pozitív beállítottságú.
Nyilvánvaló, hogy a négyféle fokozat mind a résztvevő államok, mind a nagyteret irányító nagyhatalom szempontjából lényegesen különböző. A nagytér céljainak elérése a vezető nagyhatalom szempontjából legegyszerűbb és legolcsóbb az elsőszámú megoldás szerint, és a megoldás nehézsége és költségei annak az. arányában növekszenek, amint a sorrendben haladunk. Ugyanilyen arányban válik a megoldás terhesebbé az érdekelt állam számára. Ebből következik, hogy a nagytér közigazgatásában felsoroltak közül alacsonyabbrendű megoldás csak ott és addig lesz használatos, amíg arra okvetlenül szükség van, mert könnyebb és olcsóbb a magasabbrendűre való áttérés. A gyarmati igazgatás tehát csak ott és addig kell, amíg ott kormányzósági igazgatást bevezetni, kormányzósági csak addig, míg felügyeleti igazgatásra áttérni nem lehet stb.
*
[1] L. Werner Best: Grundfragen einer deutschen Grossraum-Verwaltung. Festgabe für Heinrich Himmler. 1941. 33-60. lap.
*
In Közigazgatástudomány, 5. évf., 9. szám (1942), 302-303.
|