„A mai napon egy üres harisnya történetét szeretném elbeszélni. Rég egy csendes tiszta éjjelen egyszer csak felsírt egy kisgyerek. Tündöklő csillag ragyogott az istálló felett, s napkeleti bölcsek jöttek el ajándékokkal. Ezt az éjszakát több száz éven át sem felejtettük el. Megünnepeljük minden évben csillaggal díszített karácsonyfával, csengőkkel, s kedves ajándékokkal. Különösen ajándékokkal. (…) Senkiről sem feledkezünk meg, legyen bár felnőtt vagy gyermek. Az összes harisnya megtelik. Valamennyi, kivéve egyet. Ezt még kiakasztani is elfelejtettük. Ez a harisnya a jászolban született kisdedé. Hisz az ő születése napját ünnepeljük. Ezt nem szabad elfelejtenünk. Kérdezzük meg magunktól azt, vajon ő mire vágyik leginkább. Ezután mindenki tegye hozzá a maga részét. A szeretetet, a meleg barátságot és a megértés örökké kinyújtott karját. Ezekkel az ajándékokkal hozhatjuk el a békét a földre.”

[A püspök felesége című film (1947) zárójelenetében elhangzó prédikációból]