Ökölvívódás

2013.12.22. 22:22

Ha Stanley Kubrick filmrendező nevét halljuk, első körben szinte kivétel nélkül mindenki a klasszikus triászra (Dr. Strangelove, 2001 - Űrodüsszeia, Mechanikus narancs) asszociál, s csak kevesen tippelnének arra, hogy Kubrick a hírnevét gyakorlatilag két, a film noir hatálya alá vonható filmmel alapozta meg. Az ekkor még csak "szárnyait próbálgató", ám virtuóz megoldásait már ekkor is alkalmazó művész legelső - nyilvánosan is bemutatott- játékfilmje a mindössze 64 perces A gyilkos csókja (Killer's Kiss) volt, amelyben hatásosan kombinálja a noir, a thriller és a dráma stílusjegyeit.

Az alkotás a film noir egyik hálás tematikájából, a kusza kalandokba keveredő bokszoló kálváriájából merít. Ebben a tárgykörben mindenképpen előzményfilmként tételezném az egyik klasszikus noirt, a Robert Siodmak által jegyzett Gyilkosokat (1946), amelyben Ava Gardner a filmtörténet második legdekoratívabb jelenségeként tűnik fel (és igen, még mindig Vivien Leigh viszi a pálmát). Kubrick női hőse némiképp elmarad a Gardnerrel folytatott hipotetikus versengésben, a férfi főszereplő, Jamie Smith azonban mutat némi hasonlóságot Burt Lancesterrel - mind kognitív képességei redukált voltát, mind nem túl hízelgő esztétikai megjelenését illetően.

A szakmáját sem magas precizitással űző bokszoló, az ártatlan naiva illúzióját keltő szőke ciklon és annak vaskezű, a pszcihopatológia tudománya számára kecsegtető tulajdonságokkal rendelkező munkáltatója között valóságos rodoszi háromszög bontakozik ki, amely már csak a noir műfaji sajátosságaira tekintettel is borítékolhatóan kulminálódik nyílt konfrontációba. "Vigyázzon, hová lép!" - aktualizálja Dante intelmeit ("ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!") a lokál bejárata fölé elhelyezett tábla, érzékeltetvén ezzel az ember univerzumban betöltött helye mellett az alvilági állapotok farkastörvényeiben rejlő potenciális veszélyforrásokat is.

Maga a történet tehát akár bagatellnek is minősíthető: a lúzer bokszoló kimenti a zsarnoki főnök karmai közül a táncosnőt, találkozásuk második napján sikeresen "megtedmosbyzza", majd konszenzuális alapon akként döntenek, hogy egy másik nagyvárosba települve tengetik tovább mindennapjaikat. A cselekmény azonban a nemzetközi helyzethez hasonlóan ekkor kezd csak igazán fokozódni és komplikáltabbá válni.

Kubrick zsenialitását dícséri, hogy ebben a már-már epigramma rövidségű történetbe is sikerült jó néhány bravúros megoldást belecsempésznie: ilyen a táncosnő húgának vesszőfutását megörökítő elbeszélés, amelynek során végig egy kecses hattyú hatását keltő balerina táncát szemlélhetjük, de nem mehetünk el szó nélkül a történet végén bemutatott "gigászi" küzdelem mellett sem, amelynek során kiszuperált próbababák között lavírozva csap össze a Rocky Balboához még ekkor sem mérhető ökölvívó a dolózus gengszterrel. Emellett hű képet kapunk az ötvenes évek derekának amerikai atmoszférájáról is, így vonván kontrasztot a modern metropolisz harsánysága és gigászi méretei, valamint az emellett valósággal eltörpülő, a mindennapi élet zordságának kiszolgáltatott (nyárs)polgárok élete között.

Értékelés: 10/8