"A nemzetközi közösség mint egész", köszöni szépen, ezúttal is megosztott a kérdéssel kapcsolatban: a kínai és orosz vezetés egyelőre szkeptikus, a Nyugat azonban már a hivatalos ENSZ-vizsgálat megindulta előtt farkast kiáltott: Obama és Cameron eltökélt a "humanitárius intervenció" légi bombázások útján történő előmozdítása mellett. Ha a szír kormányerők valóban vegyi fegyvert vetettek be a felkelők ellen, akkor indokolt a szíriai szuverenitás humanitárius indokok alapján történő korlátozása és Aszadék felelősségre vonása, a probléma azonban ennél komplexebb, bennem legalábbis feleleveníti a Habernas által emberi jogi imperializmusra  keresztelt jelenség, illetve a 2001 szeptembere óta tartó birodalmi viták (ti. hogy az USA birodalomépítő entitás-e) legforróbb kérdéseit.

Sokan vélik úgy, hogy a globalizáció és a terrorizmus új formákban történő megjelenése akként alakítja át a nemzetközi jogot, hogy az amerikai teoretikusok visszatérnek az igazságos háború egyszer már meghaladott tanához, a globális világrend fundamentumává téve a „gonosz tengelyével” (© by George W. Bush) szemben folytatott küzdelem igazságosságának princípiumát. (Ennek egyik ártatlan előképe volt, amikor Reagan - talán az akkoriban debütáló Csillagok háborúja okozta kulturális "katarzis" hatása alatt - a "gonosz birodalmának" titulálta az egykori Szovjetuniót.)

A főként Hardt és Negri munkájában (Empire) megjelenő állítás szerint ráadásul az „új világrendtől való bármi nemű eltérést automatikusan a terrorista akció stigmájával illetnek.” (Buzogány Áron: A Birodalom nem vág vissza, in Eszmélet, 58. szám (2003. nyár), 168. p.)

Ami a konkrétumokat illeti, a közismert bölcselő, Rawls szerint korunkra általánossá vált az a követelmény, miszerint mindenkinek tiszteletben kell tartania az emberi jogokat, ennek érdekében pedig kötelezettség keletkezik az olyan népek részére történő segítségnyújtásra, „amelyeket rossz körülményeik megakadályoznak egy igazságos, illetve tisztességes politikai és társadalmi rendszer elérésében.” (Rawls, John: A népek joga. Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez. L’ Harmattan Kiadó, Budapest, 2008, 46. p.) Ez viszont nem kevesek szerint vezetett arra, hogy az USA a Pax Americana égisze alatt a „világ csendőrévé” vált, amelyet már a Truman által 1947 márciusában megfogalmazott doktrína intézményesített. (Békés Rezső: Truman árnyéka. Kontinuitás és változások a második világháború utáni amerikai geostratégiában. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1982, 7. p.) Ezen tantétel azt igyekezett tudatosítani, hogy az USA-nak „egyetemes érdekeltségei és globális katonai elkötelezettségei vannak az egész világon”, amikor kinyilatkoztatta, hogy „az Egyesült Államok politikájának támogatnia kell azokat a szabad népeket, amelyek ellenállást tanúsítanak a felfegyverzett kisebbségekkel vagy a külső nyomással szemben.” (Békés, 1982, 10. p.)

Van der Pijl szerint ezt a jelenséget egészíti ki az amerikai-angol globális tőkének az 1990-es évektől felerősödő, emberi jogok nevében kifejtett „világellenőrző tevékenysége”. Az 1970-es évektől, Carter elnök ténykedésével megindult az emberi jogok középpontba állítása a világ más hatalmaival szemben és az angolszász országokban megvalósított szisztéma létét kérték számon az egész glóbuszon. Az angolszász rendszer jellegzetességei meglátása szerint a magántulajdon és a piac általi szerveződés az összes társadalmi szférában, így az oktatásban, egészségügyben, sőt a rendfenntartás területén is. (Pokol Béla: Globális uralmi rend. II. kötet. Kairosz Kiadó, Debrecen, 2008, pp. 176-178.) Így az emberi jogok mellett történő kiállás felszíne alatr Pijl szerint valójában a piacosítás világméretű terjesztését várják el. (Esetünkre lefordítva ez azt jelenti, hogy talán nem is a szíriai emberi jogi jogsértések csípik az USA fehér fejű rétisasának csőrét, hanem az a tény, hogy Szíriát még nem sikerült teljes mértékben bekapcsolni a globális piacgazdaságnak nevezett játékba.)

Ez aztán ahhoz vezethet, hogy az emberi jogok megsértése ürügyén közvetlen amerikai katonai beavatkozásra (avagy gazdasági szankciók alkalmazására) kerülhet sor. Az emberjogi ideológia Habermas már említett, emberi jogi imperializmust tételező elmélete szerint egyre nyíltabban egy külső támadás törvényesítésének „adu ászaként” kezd funkcionálni, hiszen az amerikai érdekekkel konform politikát realizáló, ám emberi jogokat sértő országokat (pl. Szaúd-Arábia, Pakisztán) nem éri beavatkozás, míg az amerikai érdekekkel ellentétes államokat igen... (Kísértetiesen emlékeztet ez az új "birodalmi" logika arra a nagyképű, ám a valódi szándékokat tükröző nyilatkozatra, amit az ötvenes évek elején tett az amerikai külügyminiszter. Arra a felvetésre ugyanis, hogy a Franco-rezsim születésénél azért mégis csak Hitler és Mussolini bábáskodtak, sőt, az alapvető emberi jogok még ekkor sem érvényesültek Spanyolországban, a miniszter úr egész egyszerűen annyit vetett oda, hogy amíg az amerikai gazdaságpolitika érdekeit kielégíti a fallangista rezsim, addig édes mindegy, hogy gyülekezhetnek-e mondjuk szabadon az egyébként mélyen tisztelt spanyol állampolgárok.)

Varga Csaba szerint ennek jogelméleti reflexiójaként nem csak a political correctness gyakorlata intézményesült, de az „agyonjogiasítás” (juridical saturation) kultúráját is piedesztálra emelték. Az emberi jogok fentebb vázolt célú felhasználására is érvényes lehet megfigyelése, miszerint „a jog egyre inkább egy kulturális elmebetegség tüneteit mutatja, amikor hiperracionálisnak tetsző döntéshozatali módozatokat alkalmaznak annak hiábavaló megkísérlésére, hogy egyébként megoldhatatlan erkölcsi és politikai ütközéseket racionálisan feloldjanak.” (Varga Csaba: Joguralom? Jogmánia? Ésszerűség s anarchia mezsgyéjén Amerikában, in Varga Csaba: Jogfilozófia az ezredfordulón. Minták, kényszerek – múltban, jelenben. Szent István Társulat, Budapest, 2004, 105. p.)

A különböző stigmák adományozását megelőzendő, ismételten hangsúlyozom, amit már a bevezetőben is, nevezetesen, hogy az emberi jogi érvek térnyerése és számon kérhetősége pozitív jelenségként értékelhető.  Az emberi jogok álarca mögé bújtatott, a ius ad bellum (az USA számára lényegében korlátlanná váló háborúindítás joga, illetve az ezzel összefüggő hard power alkalmazása) gyakorlását reflektálatlanul lehetővé tevő gyakorlat azonban nem feltétlenül.

A cél ugyanis nyilvánvaló: a demokrácia, az alkotmányosság és az emberi jogok (nem visszaélésszerű) preferálása mellett kell eljutnunk  egy békésebb és humánusabb állapotokat tükröző világrendhez. Ha Aszad bűnös, akkor lakoljon , de senkit se az USA gazdaságpolitikai érdekei motiváljanak a felelősségre vonásban, mert akkor a Fehér Ház konyháján készült szíriai metélt romlott lesz, már jóval az elkészítése előtt.

P. A.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.