Törökfürdõ

2013.07.19. 17:14

A második világháború évei alatt Orson Welles, akit a katonai szolgálatra asztma miatt alkalmatlannak nyilvánítottak, a roosevelti politika propagálása (illetve a választási kampányban való aktív részvétel, politikai vezércikkek írása és a fasizmus veszélyeirõl szóló konferencia-turnézás) mellett az amerikai hadsereg elõtt is rendszeres jelleggel lépett fel, a Mercury Theatre-rel például cirkuszi elõadásokat mutatott be, melynek csúcspontja rendre Welles illuzionista mutatványa volt. Világháborús tematikájú az Utazás a félelembe címû film is, amelyben Welles a török titkosrendõrség fõnökét alakította.

A filmet formálisan Norman Foster neve fémjelezte, de sokan pedzegették, hogy a jellegzetes stílusjegyek miatt de facto talán nem õ, hanem Welles állhatott a rendezés hátterében. Pasolini kutatása szerint a forgatókönyv megírásában Welles és Joseph Cotten közösen vettek részt. Welles késõbbi memoárja szerint akkora káosz jellemezte a forgatást, hogy bizonyos jeleneteket igazából nem is Foster rendezett, hanem az, aki éppen a legközelebb állt a kamerához - ez a személy elég sokszor éppen õ volt. Így Welles bravúrja lehetett az a megoldás is, hogy zenével jelezték a gyilkos jelenlétét, a muzsika segítségével érzékeltetve a fedélzeten uralkodó feszült légkört és félelmet. Az alkotás mindenesetre Eric Ambler detektívtörténete alapján készült és a világháború közegébe helyezte a kémhistóriát. A film eredetileg másfél órás lertt volna, de a forgalmazó RKO Pictures végül 68 percesre rövidítette.

A cselekmény így meglehetõsen lakonikus, már-már Schlagwortokba gyûjtött, de a történetvezetés szála a film szempontjából szinte indifferens is, hiszen a centrumban a félelem mûvészi eszközökkel történõ ábrázolása áll. Howard Graham (Joseph Cotten), a Törökországba "akkreditált" fegyverszakértõ és hadihajó-tervezõ a megbízatási ideje lejártával vissza kíván térni az Újvilágba, ezért feleségével egyetemben megváltják a reggeli gyorsvonatra szóló jegyüket. Lévén azonban, hogy Graham fontos titkok birtokosa, a nyomába erednek a Harmadik Birodalom megbízásából eljáró bérgyilkosok, akik tévedésbõl egy teleportálós mutatvány közepén tartó bûvészt gyilkolnak meg. Megelõzve a nagyobb bajt, a török titkosszolgálat feje, Haki ezredes (Orson Welles) egy Földközi-tenger felé tartó teherhajóra tereli a tervezõt, hiszen a török hadiflotta modernizálása szempontjából nélkülözhetetlen számukra a tudása. A német érdekek szolgálói azonban szintén a hajó utasainak lajtstromát gyarapítják, akárcsak a menekülésben segédkezõ kabaré-énekesnõ, a film elején párduc-kosztümben pompázó Josette Martel (Dolores del Rio). A film döntõ részét így a zárt terekre koncentrálódó, feszült macska-egér harc teszi ki: a homályba burkolózó, szûk folyosók kiváló helyszínül szolgálnak a lélektani dráma kibontakozásához.

Az elsõ sajtóbemutatót követõen Wellesnek sikerült elérnie, hogy újraforgathassa a film záró jelenetét, amely így valóban ütõsebbre sikeredett. (A szakadó esõben, egy hotel párkányán mérkõzik meg egymással utoljára a német ügynök, a török ezredes és az amerikai mérnök.) Ezzel együtt egyet kell értenem André Bazin értékelésével, aki szerint az Utazás a félelembe nem több egy ultrakereskedelmi témával történõ kellemes szórakozásnál. A Daily Express publicistája szerint "Orson, a büszke rebellis, a konvencionális filmek nagy ócsárlója elhagyta elefántcsonttornyát és egy ragyogó kémfilmet rendezett."

Értékelés: 10/7