(Be)indul a baktersrác

2013.04.11. 11:00

A Jiří Menzel által újhullámos stílusban megálmodott Hrabal-adaptációk általában hűen tükrözik vissza az író kisregényeinek szavakban nehezen összegezhető atmoszféráját, legyen szó akár a Sörgyári Capriccióról, akár a Szigorúan ellenőrzött vonatokról. Az utóbbi alkotás szatirikus, illetve emocionális, sőt erotikus komponensekkel erősen tarkított: bravúrosan kapcsolja össze a főhős, Milos Hrma forgalmista gyakornok intim szférájának viharos konfliktusait a Cseh-Morva Protektorátust megszállva tartó nemzetiszocialista haderő elleni küzdelem romantikus toposzával.

A talán Kafkán is szocializálódott, ennyiben "jogfolytonos" írói, illetve filmrendezői szféra a hatvanas években a létező szocializmus elé is görbe tükröt állítva vetette papírra, illetve vitte vászonra az abszurd és groteszk mozzanatokat, így kapcsolva össze azt a fennálló társadalmi kurzus enyhe kritikájának tematikájával. Így válik a morva térség Kelet-Közép Európában "fehérek közt is egy európaivá": múltjukat, a Harmadik Birodalom, majd a Vörös Hadsereg megszálló hadseregének masírozásával szemben nem a cseh hősi pátoszt állítják szembe, hanem a jellegzetesen sörszagú, önmagából is iróniát árasztó patriotizmus gépezetét. Bizonyos szituációban ©vejk, a derék obsitos jelenti a nemzeti történelem kiemelkedő figuráinak reális ábrázolását, máskor viszont az aggszűz Milosok képviselik a cseh nacionalizmus virulenciáját.

Menzel a Hrabal-feldolgozással első önálló játékfilmjét készítette el, amit szakmai körökben a legjobb külföldi alkotásnak járó Oscar-díjjal honoráltak.

Milos,a szerelmi kalandokban tapasztalatlan baktersrác gyengéd érzelmekkel viseltetik Mása iránt és a szerelem korántsem minősíthető platóinak, ám a fiú egyáltalán nem szerzett kiterjedt tapasztalatokat a Káma Szútra gyakorlati alkalmazásában. Ennél fogva mihamarabb szeretné, ha bevezetnék a nagy betűs élet pajzán szegmensének rejtelmeibe, ám feldolgozhatatlan orvosi diagnózissal állítják szembe: eiaculatio praecox-banszenved, amit csak egy éltesebb dáma nemi szférájába való beavatkozással lehet feloldani. Az amúgy is markáns erotikus vonulatot tovább fokozza Tapicka forgalmista kisded játéka, ami a Zdenicka utónevú hölgyemény hátsó fertálya és a stempli, azaz állomásbélyegző direkt és önfeledt keresztezésében merül ki és válik tényállásszerűvé: a férfit, bár Zdenicka egyáltalán nem érezte magát sértetti pozícióban, a járásbíróság elé idézik, ahol a tárgyalás nyilvánossága előtt kell számot adnia tettéről.

Emellett végig jelen vagy a nagynémet birodalmi ideológia felsőbbrendűségi képzete is, amit a permanensen feltűnő Gauleiter frontharcokról szóló haditudósításai és a Carl Schmitt-i jogfelfogás ("a Führer védi a jogot") irányába táplált őszinte szeretete közvetít az állomás alkalmazottai felé. Persze mindez kevés sikerrel jár egy olyan közegben, ahol valóságos rajongás övezi Milos nagyapját, aki az 1939-ben Csehországba özönlő német tankokat hipnózis révén kívánta visszafordítani a határon.

A vidéki vasútállomás mindennapjainak monoton eseményei végül az antifasiszta attitűd totális háborúban elért partikuláris sikerét hozzák: Milos, a férfivá érett kamasz vállalja, hogy a levegőbe repíti a szigorúan ellenőrzött vonatok egy példányának szerelvényeit. Milos kétbalkezes forgalmista-gyakornokból ezzel az aktussal igazi hőssé vált. "A film pedig azért tudja elfogadtatni velünk az aktív ellenállásnak ezt a furcsán hősies példáját, mert nincs benne fölösleges pátosz, heroizmus. Ebben az idilli hétköznapi világban éppen úgy helye van a partizánok segítésének, mint a szerelemnek" - fogalmazott Kiss Csilla Klára.

Értékelés: 10/8