Update : A bárányfelhők hallgatnak |
A bárányfelhők hallgatnak
2012.12.29. 11:18
A német költőóriás, Friedrich Schiller írta volt, hogy az idő háromféle dimenzióval rendelkezik: "lassan, késve közeleg a jövő, nyílsebesen száll a jelen, áll a múlt örökké mereven." Lózungszámba megy, hogy a társadalmi alrendszerek - Luhmann és Talcott Parsons felosztását némileg átalakítva és kiegészítve a gazdaság, politika, jog, kultúra, tudomány, vallás, művészet, illetve az erkölcs, mint relatíve izolált jelenség - folyamatai az időbe ágyazottan zajlanak le és a materiális értelemben felfogott univerzumban megszüntethetetlenül van jelen az elmúlás byroni spleent árasztó feszültsége, a jelen kérlelhetetlen valósága és a jövőbe látás kívánalmának nyughatatlan tudata. Ezt a három dimenziót - múlt, jelen és jövő integrálásának - kapcsolja össze a három rendező (a Wachowski-testvérek és Tom Tykwer) nevével fémjelzett, hegeliánus jegyeket hordozó gigantikus filmeposz-kísérlet, a Felhőatlasz (Cloud Atlas).
A hatalmas jelentőségű dialektikus bölcselő, Georg Friedrich Wilhelm Hegel nevének említése nem véletlen, hiszen a német gondolkodó dialektikus fejlődésről vallott nézetei meglátásom szerint direkt vagy indirekt módon, de áthatják a film egész atmoszféráját. Hegel történelemről vallott felfogásának lényege, hogy az emberiség fejlődésének állomásai egyetlen nagy eszmei kontextusba ágyazhatók. A világtörténelem folyamán előálló ok-okozati összefüggések eszerint előre determináltak és egyetlen nagy cél elérése érdekében munkálkodnak és haladnak előre, amely nem más, mint az ésszerűség megvalósulása, illetve az ember nembeli lényegének kibontakoztatása. A történelemnek tehát célja van és e cél elérése felé mozog állandóan az inga. A történelem folyása tehát a szabadság tudatában való folyamatos előre araszolást jelent: a fejlődés motorja a világszellem által megvalósított dialektikus mozgás, amely különböző ellentéteket produkál, hogy aztán újabb ellentmondásokat kitermelve oldódjék fel a tézis és antitézis a szintézis "olvasztótégelyében".
A világtörténelem diktálta fejlődés ebben az interpretációban felfogható egy nagy társasjátékként, ahol számtalan játékos (a különböző népek és nemzetek képviselői) folytat kompetitív, versengő tevékenységet a kívánt télosz (cél), azaz a szabadság és ésszerűség elérése végett. Előfordulhat persze, hogy némely játékosnak vissza kell lépnie egy-két mezőt a világtörténelem tábláján, de a világtörténelem ítélőszékén végül minden szereplő megmérettetik.
Az egyének által tanúsított magatartások ebben a modellben a világszellem céljait megvalósítani hivatott eszközök: az egyes emberek által követett partikuláris célok és érdekek megvalósítása valójában általuk nem is gondolt következményekkel járnak. Ahogy a How I Met Your Mother című amerikai sitcom szentimentális főszereplője fogalmazott: az univerzumnak terve van velünk, de ez állandóan változik. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát - és elered az eső...
A Felhőatlasz monumentálisnak és dagályosnak mondható cselekménysorozata (közel három óra hosszúságúra nyújtották az alkotók filmjüket) hat, látszólag különálló, valójában azonban összefüggő epizódot beszél el, hat idősíkot kapcsolván össze. Az első történet egy Puskin alteregójának tűnő ügyvéd sorsát követi figyelemmel a XIX. század derekán, aki egy tengeren hánykolódó hajó fedélzetén tengődve átélt kalandjai nyomán válik a rabszolgák felszabadításáért vívott küzdelem elismert polgárjogi aktivistájává. A Lázadás a Bountyn egyes jegyeit is felvonultató kosztümös kalandfilm-töredék motívumát követően az 1930-as évekbe repítenek minket, ahol a homoszexuális hajlamokkal rendelkező különc komponista alkotja meg a Felhőatlasz-szextettet: a társadalmi dráma komponensének ezen megnyilvánulása az angol regények individualista felfogását tükrözi, amely egy örökké változó világban kallódó egyén sorsát próbálja meg bemutatni, hogy a meg nem értett főhős emocionális impressziói végül egy goethei fordulatot véve kulminálódjanak Az ifjú Werther szenvedéseinek megoldásába. Ezután a Halle Berry által megszemélyesített szenzációhajhász újságírónő atomenergia-projekt után folytatott oknyomozásai kapcsán jutunk el az 1970-es évek radikális fordulatot követelő mozgalmai által uralt erőtérbe. Itt az összeesküvés-elméleteket lajstromozó, majd azokat leleplező krimi összetevője játssza a főszerepet. Napjaink Londonjában egy szenilis könyvkiadó kálváriáját követhetjük nyomon, aki egy idősek otthonában fordul szembe a zsarnoki vezetéssel, ezt a szálat pedig az angol humor feszültségoldó technikái oldják némiképp.
Ezt követően egy disztópia tárul a szemünk elé: a XXII. század Neo-Szöüljában egy minden emberi vonástól mentes fogyasztói diktatúra gyártja futószalagon a pincérnő-klónokat, akik a fogyasztói elvárások költséghatékony kielégítését hivatottak megvalósítani. Az Egyvélemény diktatúrája ellen azonban megszerveződik a lázadók mozgalma, amely a Szárnyas fejvadász high-tech díszletét idéző környezetben Star Wars-szerű technikákra hajazó módon csap össze a fennálló hatalommal. A dialektikus mozgás itt azonban a poszt-apokaliptikus barbárság állapotába torkollik, ahol is a "természeti állapot" Hobbes által leírt jelensége "restaurálódik", a homo homini lupus est (ember embernek farkasa) és a bellum omnium contra omnes (mindenki harca mindenki ellen) princípiumai által uralt "törzsi társadalomban" a vegetatív ösztönök kielégítésén túl felüti a fejét a kannibalizmus jelensége is - ha mindez nem lenne elég, különböző hadurak töltötték be az adószedő állam összeomlása után keletkezett űrt és a kegyetlen sarcok kivetését csak brutalitásuk fokozza.
Miről is szól tehát ez az eposz-kísérlet? Az emberiség történetében régóta meglévő törésvonalakról és dilemmákról: hatalom és tekintély contra lázadás és forradalom, szeretet és altruizmus versus ármány és egoizmus, szabadság és polgári állapot vs. elnyomás és alattvalói státusz Nagy meglepetésre megtudhatjuk, hogy minden történelmi érában releváns szerepet játszott a Carl Schmitt által csúcsra járatott barát-ellenség reláció, de végül a Hegel által favorizált szabadság erői kerekedtek felül, hogy a béklyóktól megszabadított individuumok tömegei előtt ülhessék meg győzelmi torukat. Bár a globalizált kapitalizmus is összeomlott és ezt követően a barbárság stádiuma következett, Tom Hanks és Halle Berry frigye végül minden társadalmi kataklizmánál hatalmasabbnak bizonyult és a hadurakat is legyőzve happy endet eredményezett. A mozaikkockák ezzel a helyükre kerültek - azonban olybá tűnik, mintha a bárányfelhők hallgattak volna néhány kérdésről. Vajon a "vissza a természethez" elv diadalmaskodásával a világtörténelem elérte célját és az ésszerűség került centrális pozícióba, vagy a játéknak ezzel még nincsen vége?
Értékelés: 10/7
Felhőatlasz
(Cloud Atlas)
színes, magyarul beszélő, amerikai-német fantasy, 164 perc, 2012
rendező: Lana Wachowski, Andy Wachowski, Tom Tykwer
író: David Mitchell
forgatókönyvíró: Tom Tykwer, Andy Wachowski, Lana Wachowski
zeneszerző: Reinhold Heil, Johnny Klimek, Tom Tykwer
operatőr: Frank Griebe, John Toll
producer: Stefan Arndt, Grant Hill, Tom Tykwer, Andy Wachowski
vágó: Alexander Berner
szereplő(k):
Tom Hanks (Dr. Henry Goose / Isaac Sachs / Dermot 'Duster' Hoggins / Valleysman Zachry)
Hugo Weaving (Haskell Moore / Tadeusz Kesselring / Bill Smoke / Nurse Noakes / Boardman Mephi / Old Georgie)
Jim Sturgess (Adam Ewing / Hae-Joo Im)
Halle Berry (Luisa Rey / Meronym)
Hugh Grant (Alberto Grimaldi / kannibál)
Keith David (Joe Napier)
Götz Otto (Withers)
Ben Whishaw (Robert Frobisher)
David Gyasi (Autua)
Jim Broadbent (Vyvyan Ayrs / Timothy Cavendish)
Doona Bae (Sonmi-451)
|