Mert az vitathatatlan, hogy a miniszter a rendelkezésére álló premisszákból - legalábbis ezen írások keretein belül - általában helyes konklúziót von le. A legutóbbi recenziójában a Nicolas Berggruent - Nathan Gardelst szerzőpáros Intelligent Governance for the 21st Century című munkáját vette górcső alá. Ebben egy "rejtélyes világkormányról" ír, amelynek a Kelet és Nyugat közötti kontúrok elmosódása az egyik centrális motívuma. A nyugati "egy ember, egy szavazat" liberális elveket preferáló szisztémája ugyanis semmiben sem különbözik a posztmodern mandarin-államtól, tudniillik a Kínai Népköztársaságtól: mindkét modellnek teljesítményorientáltan kell működnie, azaz a Magyary Zoltán által már hét-nyolc évtizeddel ezelőtt megálmodott pragmatikus hatékony-központúság (efficiency) legteljesebb mértékű kormányzati felkarolásával. Ebben persze a Kelet jelenleg sokkalta sikeresebb, így a Nyugatnak van mit tanulnia a gigantikus keleti hatalomtól - csapunk bele a miniszterrel egyetemben a spengleri húrokba.

Vaj helyett ágyút, vagyis inkább ágyúból kilőtt vajat - aktualizálhatjuk Göringet "Kína Zrt." teljesítményére fókuszáltan, hiszen a piaci szocializmus és a konfuciánus hagyományok e furcsa olvasztótégelyében az első generációs emberi jogok (a klasszikus polgári és politikai szabadságjogok) nem kifejezetten állnak a szuverén figyelmének középpontjában, ellenben az  "arra érdemes" pártvezetők építenek száz vasutat, ezeret, 400 millió munkás életkörülményein próbálnak javítani és lakótelepek ezrei visszhangozzák a Párt potentátjainak dícséretét. Ezzel szemben az USA-ban a köz ügyei iránt érzéketlen idiotesek termelnek kolosszális méreteket öltő profitot a McDonald's étteremlánc tulajdonosának, hagyván, hogy a trasznacionális társaságok, a pénzügyi klikkek, bankok és mammont hajhászó pressure group-ok vonják fennhatóságuk alá a politika területét. A protestáns etika eltűnt, a (globalizált) kapitalizmus (láthatatlan) szelleme maradt - summázhatná ezen állapotokat szemlélve Max Weber.

Így égnek bele tudatunkba Stiglitz szavai: globális kormányzás zajlik világkormány nélkül. Az IMF, a Világbank, a WTO és az OECD uralta globális szuperstruktúra intézményeivel csak egy baj van. Azon túl, hogy láthatatlanok, tehát egy megfoghatatlan hatalom számára szolgálnak szuvenírrel a szuverének, amikor leülnek a fentebb említett szervezetek képviselőivel,  vég nélküli játszmákba kezdve - azért, hogy tovább növelhessék szuverén adósságaikat. A kilencvenes évek végén a Bilderberg-csoportról keringő legendák még fiktív lázálmokként jelentek meg - ma a globális pénzpiac szereplői által uralt artikulálatlan erőtérben a választópolgárok által nem legitimált és elszámoltathatatlan, sorsukról mégis széles jogkörrel döntő szabályozó hatalmak diktálnak -  a nemzetállamok és polgáraik kontójára. Megtehetjük, hogy együtt kesergünk Benjamin C. Cohennel, de Matolcsy szerint nem érdemes.

A láthatatlan világkormány szerinte a nagyok és erősek diktatúráját hozná magával, amint annyiszor a világtörténelemben. Ezért nincs szükség véleménye szerint a föderatív Európai Egyesült Államokra sem, mert közös identitás, nyelv és kultúra nélkül elképzelhetetlen egy ilyen szuperállam - Savigny hatását azért kiérezzük a sorok közül. Sutba kell vágni Churchill és Barroso birodalomépítő aspirációit és rá kell térni a "technológiákhoz való hozzáférés, az egyéni fogyasztókra és termelőkre épülő új gazdaság" bővülő szabadságot kínáló útjára, szemben a globális vagy regionális diktatúrák zsákutcájával. Én támogatom - csak ne vessen ki ez az új gazdaság annyi adót...

Illusztráció: H. G. Wells Láthatatlan ember című sci-fijének korabeli filmváltozata

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.