Kutya bajuk

2012.09.20. 23:06

A detektívregény vagy krimi műfaját számtalanszor kárhoztatták és állították pellengérre már, gyakorlatilag értéktelen ponyvának titulálva annak minden darabját. Ezek a vehemens kritikák persze megfeledkeznek arról, hogy ez a műfaj antik gyökerekkel is rendelkezik (gondoljunk csak arra, hogy Szophoklész Oidipusz királya valójában nem más, mint egy művészien megkonstruált történet egy nyomozásról, melynek során a fent nevezett király apja gyilkosa után nyomoz, mindenki által ismert eredménnyel). Van ezen túl a detektívregények krónikájának néhány fantasztikus opusa. A magam részéről feltétlenül e körbe tartozónak vélem Edgar Allan Poe Dupin-ről szóló írásait (A Morgue utcai kettős gyilkosság, Az ellopott levél), Sir Arthur Conan Doyle híres Sherlock Holmes történeteit, illetve a későbbi termésből Agatha Christie legalább két művét (Tíz kicsi néger, Gyilkosság az Orient-expresszen.)

A legikonikusabb figurának a fenti, ad hoc módon szerkesztett listából kétségtelenül Sherlock Holmes bizonyult és bizonyul talán még ma is. Doyle igazi kultuszt teremtett a kockás utazósapkában és pelerinben közlekedő, rövid szárú pipáját permanens jelleggel nyüstölő, unaloműző gyanánt a morfiumot sem megvető, kristálytiszta logikájával a legkomplikáltabb bűntetteket és vétségeket is felgöngyölítő detektív alakjának megteremtésével.

A magánnyomozóról szóló novellákat és regényeket a nagyérdemű publikum is hamar megkedvelte, így adekvát lépés volt, hogy a filmipar is relatíve hamar lecsapjon a témára. Egy sor színész próbálta meg hitelesen formálni Holmes karakterét, köztük olyan emblematikus figurák is, mint Jeremy Brett, Michael Caine, Christopher Plummer vagy Robert Downey Jr. Számomra azonban a legbravúrosabb és Doyle hősével a legtöbb azonosságot mutató alakítást Basil Rathbone produkálta, aki 1939 és 1946 között több ízben is a mesterdetektív gúnyájába bújt.

A "Sátán kutyája" című klasszikust 1939-ben adaptálták a filmvászonra, Magyarországon akkoriban a "Baskerville-i kutya" néven híresült el. A történet elején egy dr. Mortimer névre hallgató orvos keresi fel Holmest a legendássá vált Baker Street 221/B-ben, tudatva vele, hogy az ősi Baskerville-családot átok sújtja, ugyanis az ősi mendemonda szerint a "dinasztia" tagjai rendre transzcendens mozzanatok hatására (ma úgy mondanánk, hogy rendkívüli halál formájában) távoznak a túlvilágra. A lápvidék népének tudatában az az elképzelés él, hogy a família tagjait egy titokzatos, sátáni kutya likvidálja, megcáfolván azt a bölcsességet, miszerint amelyik kutya ugat, az nem harap. A klán legutóbb elhunyt tagja, Sir Charles is az eb áldozatául esett a doktor gyanúja szerint, ezért a Kanadából hazatérő Sir Henry életének és testi épségének oltalmazására Holmest és Watson doktort kéri fel a lelkes Mortimer. Ezzel kezdetét veszi a korántsem kutyafuttában lefolytatott nyomozati processzus, melynek végeztével Holmes-szal együtt konstatálhatjuk, hogy hol van a kutya elásva - és Sir Henry a szerencsés végkifejletnek, valamint a hollywoodi koreográfiának köszönhetően mégsem jut az ebek harmincadjára.

Értékelés: 10/8