| Update : Csapataik harcban álltak - most ezért ülnek |
Csapataik harcban álltak - most ezért ülnek
2012.08.15. 14:27
A vasárnapi, hangos csinnadrattával tarkított záróceremóniával hivatalosan is véget ért a "XXX. nyári olimpiai játékok" címen elhíresült ötkarikás gigarendezvény Londonban. A magyar csapat húsz év után először végzett a nemzetek versenyében a "top tízben", azaz rendkívül illusztris társaság tagjának mondhatja magát a maximálisan előkelő kilencedik helyen, 8 arany-, 4 ezüst-, és 5 bronzéremmel gyarapítva a korábbi statisztikákat. Szerencsére nem csak a magyar küldöttség teljesített bravúrosan: a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság állami ügynöksége szerint a Kedves Vezérek legújabb fejlesztésű prototípusa (Kim Dzsong-Un. the First) is bő lére eresztve deklarálta emocionális impresszióit: ti. kifejtette, hogy a sztálinista ország számára második legeredményesebb olimpia "szent ünnepként" vonult be a phenjani krónikákba. Igazi hurráoptimizmus uralkodott el tehát a szocializmus eme parányi szigetén, olyannyira, hogy a brit Guardian szerint "munkatábortól csak a Dél-Koreától kikapó pingpongosok tarthatnak."
Azt hiszem, egy ilyen hír hallatán felesleges azt bizonygatni, hogy egy ilyen paraméterekkel rendelkező, állami szintre emelt perverz brutalitás az Allport-féle skálán elég magas "versenypontszámot" könyvelhetne el. Annak belátása sem feltétlenül igényel felsőfokú végzettséget, hogy ez a mentalitás összeegyeztethetetlen a Pierre de Coubertin báró által megálmodott olimpiai mozgalom szellemiségével. Ezért inkább annak a rekonstruálására próbálok törekedni, hogy miként kommunikálhatta a phenjani vezetés "hőn szeretett" népe számára az olimpián elért 4 arany-, illetve 3 bronzérem megszerzésének történetét és milyen büntetésre számíthat az, aki ezt esetleg firtatni merné - bár, ismerve a totalitárius rezsimek működési mechanizmusának történelmi tapasztalatait, ilyen "felforgató" cselekedettől igazán nem kell Kimnek rettegnie.
Az tehát evidens (legalábbis Észak-Korea vezető "közjogi méltóságának" logikája alapján), hogy a XXX. nyári olimpiai játékokat valójában Phenjanban gründolták, de az imperialisták praktikáinak és manipulációinak köszönhetően valahogyan sikerült egy óriási méretű London-drapériát csempészni az észak-koreai helyszínek mögé. Az is egyértelmű, hogy mindössze 4 versenyszámot rendeztek, amelyen eminens módon Észak-Korea fiai ünnepelhették az újkori olimpiák történetében is egyedülálló triumfálásukat. Ezüstérmeket nem osztottak ki, mivel senki sem méltó arra, hogy Észak-Korea mögött a dobogó második fokára állhasson. Bronzéremből valóban három született, ezeket a rémhírterjesztő ellenforradalmárok aknamunkája nyomán valahogyan amerikai sportmezbe öltöztetett földönkívüliek szerezték meg, de amint leleplezték őket, szégyenükben azonnali hatállyal átadták azt az észak-koreai válogatott számára, egy Kim Dzsong-Un, mint kedvezményezett részére szóló hűségeskü társaságában. Az olimpián kvalifikációt szerzett, jelentősebb eredményt elérni képtelen sportolókat pedig nem küldték munkatáborba, mindössze egy egész estét betöltő jamboree-t rendeztek számukra. Ezen az eseményen rendszerszkeptikus állampolgárok társaságában élvezhették az elrettentésképpen celebrált, a hanyatló Nyugat ópiumaként lajstromozott Disney-rajzfilmvetítést. Így elsők között szemlélhették meg a szerencsés résztvevők az imperialista Donald kacsa Észak-Korea sérelmére elkövetett háborús bűntetteinek hiteles forrásokon alapuló, premier előtti vetítését.
Felfoghatatlan, hogy miként tudta ezt a pompás eseményt a Guardian ilyen szemérmetlen módon elferdíteni ...
|
Súgó
