Egy ismerősöm - XIX. századi "nemzetkarakterológiával" erősen átitatott - véleménye szerint a franciák mindössze két jó dolgot tudtak történelmük során produkálni: a Citroënt és Sophie Marceau-t. Ez a vélemény nyilvánvalóan nem akceptálható, hiszen Franciaország számos vívmánnyal gazdagította az egyetemes kultúrát - a mai napon pedig újfent került bővíteniük a nimbusz-lajstromot: azzal ugyanis, hogy leszavazták Angela Merkel marionettfiguráját, az EU mellett impulzív vehemenciával korteskedő Nicolas Sarkozyt, egyben pajzsra emelve a megszorításokat ellenző baloldali jelöltet, bizonyos Francois Hollandét, minden bizonnyal sikerült egy nagyobb szöget is beverniük az EU koporsójába. Csak remélni lehet, hogy az európai nemzeteket konokul homogenizálni kívánó és a globális nagytőke érdekeit kőbe vésett axiómaként hirdető Merkel és klikkje zászlóshajója ezzel zátonyra fut és a brüsszeliták oktrojált diktátumai helyett végre elkezdődhet a közös jogállami értékeken nyugvó, de az egyes nemzetekre jobban fókuszáló laza szövetség (a "nemzetek Európája") építése - furcsa módon talán éppen egy baloldali francia elnökkel, aki végigsétálhat a de Gaulle-i üres székek politikájának útján.