Magyary professzor egy órás előadását azzal kezdte, hogy a politikai gondolatok és szenvedélyek előterében az a kérdés áll, hogy autoriter, vagy demokratikus irányba megyünk-e. A lényeg azonban ennél egy réteggel mélyebben van. A kérdés az, hogy milyen volt a XIX. század állama, és milyennek kell lenni a XX. század államának.

Az előadó ezután ismertette a XIX. század államát, amelynek az a fő jellemvonása, hogy az állami funkciókat a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmat széjjelválasztotta, és a három közül a túlsúlyt a népképviseleti rendszeren felépült törvényhozásnak biztosította. A kormányt a kabinetrendszer szerint alakították ki, amely abban áll, hogy a kabinet tagjainak összetételére a törvényhozó hatalom szempontjai legyenek döntők. Ez a reform a francia forradalommal indult meg Európában, de nálunk csak ötven-hatvan évvel később, 1848-ban ért be. Igyekeztünk kellő óvatosságot tanúsítani az akkori korszellemmel szemben, a reformot akkor csináltuk meg, mikor már elkerülhetetlen volt, hiszen 1847-ben már megjelent a következő etap első fele, Marx kommunista manifesztuma.

„A 19. századi ruha szűk“

- Azóta nagyot fordult a világ - folytatta Magyary. Zoltán -, az ipari forradalom révén beláthatatlan lehetőségek nyíltak a közlekedésre, minden természettudományi ág, köztük különösen az orvotudomány, hatalmas lépésekkel fejlődött, ennek köszönhető, hogy az emberi életkor kitolódott, és ma háromszor annyi ember él Európában, mint száz évvel ezelőtt.

A XIX. század alkotmányának kialakulásakor Csonka-Magyarország területén hárommillió ember élt, ugyanott, ahol ma kilencmillió a népesség száma. A XIX. századi ruhát kinőttük. és az ma már szűk. Ez a fejlődés a közigazgatás fejlődését jelentette elsősorban. Sem a törvényhozás, sem az igazságszolgáltatás érdemben nem változott azóta, a közigazgatás azonban mérhetetlenül megváltozott.

A XX. század államának fő jellemvonása, hogy nincs meg többé a fő funkciók egyensúlya, hanem igenis megállapíthatjuk a végrehajtó hatalom túlsúlyát. Azok az alkotmányok tehát, melyek ezt az új egyensúlyi helyzetet nem veszik tudomásul, hanem a három fő funkció egyensúlyát erőltetik, ott súrlódások és egyre kevésbé leküzdhető nehézségek támadnak.

Három forradalom és Amerika

Magyary Zoltán ezután azt fejtegette, hogy a világháború után három államban forradalom útján valósították meg az államberendezés új rendszerét, először Oroszországban, azután Olaszországban és végül Németországban. Mind a három államban kiküszöbölték a parlamentarizmust, és a végrehajtó hatalmak adták meg a túlsúlyt. A törvényhozó hatalomnak megszűnt a befolyása a végrehajtó hatalom birtokosainak kiválasztására.

- Rendkívül érdekes - folytatta a professzor -, hogy az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya feltűnő hasonlatosságot mutat a forradalmi államokban most megvalósított berendezkedéssel. Az elnököt közvetlenül választja a nép, és megtiltja az alkotmány, hogy az elnök által kinevezett kormány tagjai helyet foglaljanak a törvényhozásban.

Ebből következik, hogy ugyanezt meg lehet valósítani demokratikus formában és autoriter formában. A kérdés tehát nem az, hogy tekintélyuralom, vagy demokrácia, hanem az, hogy erős, vagy gyámoltalan végrehajtó hatalom. Az új berendezések mellett meggyőző érvet szolgáltatnak az eddig elért eredmények.

Jogállam és cselekvés állama

Ha a XIX. század államát egy szóval jellemezni akarjuk, akkor azt mondjuk rá, hogy jogállam. A XX. század államának jellemzésére a legjobb szó a cselekvés állama. Ez nem jelent ellentétet, ez nem jelenti azt, hogy a jogállam vívmányairól le kell mondani, és azokat fel kell áldozni. A jogállamot kivívtuk, ezen már túl vagyunk, most az államot a XX. század feladatainak megoldására alkalmassá kell tennünk.

Ezután grafikonokon ismertette Magyary professzor a közigazgatás fejlődését Magyarországon. - Nem vagyunk hajlandók beülni egy autóba, amit laikus konstruált. Nem szállunk fel egy repülőgépre, amit laikus épített és vezet. Nem vagyunk hajlandók átmenni egy hídon, amit dilettánsok építettek. És így a közigazgatástól is elvárjuk, hogy ne dilettáns, hanem szakszerű legyen, mégis ezen a téren semmi sem változott, és a kormányzati rendszer ma, is változatlanul az 1848-as III. tc. alapján áll.

Az igenek legyőzik a nemet

A megoldás a közigazgatási vezérkar felállításában van, amely nem katonai specialitás, csak a katonaság fedezte fel először. Hozzájárul ehhez, hogy nagy szervezetek vezetése cselekvést jelent. Cselekedni kollégiumok nem tudnak, csak egyéni szervek. Ezt az elvet nem lehet diszkreditálni azzal, hogy a Führerség német találmány.

Ugyanez a helyzet az Egyesült Államokban is. Erre a legjobb példa, hogy Lincoln elnök egyszer megbeszélést tartott minisztereivel. Valamennyi miniszter az elnökkel szemben foglalt állást, Lincoln igennel szavazott, a miniszterek nemmel. Az elnök erre kijelentette, hogy az igenek győztek a nem fölött.

Három professzor háromszöge

A professzor ezután azt fejtegette, hogy a népet rendi formában szervezték meg a forradalmi államok. Ez annyit jelent, hogy az emberek közvetlenül bekapcsolódtak az állam életébe, és nem állnak többé idegenül szemben a közigazgatással.

Ez nem a világ vége, mint ahogy egyesek érzik, akiknek földjéről, vagy bankbetétjéről van szó. A híressé vált Táj- és Népkutató Központ bezárásával kapcsolatban megállapítottam, hogy a baj nem ott volt, hogy a kiállításon valami nem volt igaz, hanem hogy minden igaz volt. Egészen új dolog volt, hogy sem a nagytőkét, sem a nagybirtokot nem kezelte hivatalos titokként a kiállítás. Nincs vége a világnak, egyszerűen evolúcióról van szó, amelyet meg kell csinálni. A közigazgatásnak egységben kell látni az embert, amely táj- és népkutatást jelent. Hogy három professzor alkalmi háromszöge nem vált be, az nem meglepő, mert az történt, ami ilyen háromszögekkel általában történni szokott.

Az előadását azzal fejezte be Magyary Zoltán, hogy a közigazgatás helyes fejlődésétől kell várni a problémák megoldását.

*

In Magyarország, 46. évf., 18. szám (1939. január 22.), 1.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés