| Update : Carl Schmitt: Megnyitó beszéd a kieli Hobbes Társaság ülésén (1938) |
Carl Schmitt: Megnyitó beszéd a kieli Hobbes Társaság ülésén (1938)
2022.04.10. 16:34
Kiel, 1938. április 5.
Csak most, befolyásának negyedik évszázadában bontakozik ki tiszta vonalakban e nagy politikai gondolkodó [Thomas Hobbes] képe, és válik hallhatóvá hangjának valódi csengése. Saját századával összefüggésben keserűen konstatálta önmagával kapcsolatban: „Doceo, sed frustra“. [„Tanítok, de hiába.“] A következő évszázadban ő vált az államról való politikai gondolkodás névtelen elindítójává. Ezt követően a fogalmai uralkodóvá váltak, de „Leviatánjának“ képe [továbbra is] a rémület mítosza maradt, és legélénkebb alkotásai közmondásossá süllyedtek.
Napjainkban viszont felfogjuk polemikájának töretlen erejét, megértjük gondolkodásának belső egyenességét, és szeretjük azt a rendíthetetlen szellemet, amely félelmet nem ismerve gondolta végig az ember egzisztenciális szorongását, és igazi Προμηθεύς-ként [Prométheuszként] törte szét az „indirekt hatalmak“ [békerend] felbomlasztására irányuló borús kísérleteit. Számunkra tehát Ő [Hobbes] a politikai valóság igazi gondolkodója; magányos, mint minden úttörő; jutalom nélkül maradó, mint mindenki, aki megnyit egy kaput, amelyen keresztül aztán mások menetelnek tovább; és mégis, a korok nagy tudósainak halhatatlan közösségében - a sole retriever of an ancient prudence [az ősi bölcsesség egyedüli visszaszerzője]. Az évszázadokon át kiáltunk feléje: Non jam frustra doces, Thomas Hobbes! [Már nem hiába tanítasz, Thomas Hobbes!]
Pongrácz Alex fordítása
*
In Cay von Brockdorff: Zum Gedächtnis des 350. Geburtstages von Hobbes. Lipsius & Tischer, Kiel 1938,15.
|
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
