Az illusztris elő­adó a tudós tárgyilagosságával és a szocioló­gus alaposságával, minden politikai pártállásfoglalástól menten vizsgálta a forrongó közélet e két rendkívül fontos és gyakran emlegetett fogalmának nehéz és kényes problé­máját, értékét és egymáshoz való viszonyát, és ezért örvendetes, hogy végre a magyar jog- és államtudomány egyik dísze vállalko­zott e döntő fontosságú kérdések objekív tisztázására.

Angyal professzor mindenekelőtt különbsé­get tesz alaki és tartalmi jogfolytonosság kö­zött. Előbbiről abban az esetben beszélünk, midőn a jogszabály vagy a jogszabálykom­plexum, az alkotmány az alaptörvényekben lefektetett, vagy a történeti alkotmányban meghatározott szervek útján, feltételek kö­zött és módon jön létre. Az ilyképp létrejött jogszabály legitim, a nem így létrejött pedig illegitim. Legitim és illegitim jogszabály közt erő s érvény tekintetében tulajdonképpen kü­lönbség nincsen (például a ténylegesen, de facto uralomra jutott szuverén államfő rövidebb-hosszabb idő elteltével, esetleg plebiszcitum, népszavazás útján megszerezheti uralmának jogi alapját). Viszont a tartalmi jogfolyto­nosság arra utal, hogy a jogszabálytartalom minőségét azonos princípiumok határozzák meg (például a XIX. század folyamán az ura­lomra jutott liberális-individualisztikus ál­lam-, jog- és gazdaságpolitikai felfogás). Ek­kor a jogrend, tartalmilag tekintve, hosszabb időn át alig vagy egyáltalán nem mutat fel eltérést e vezető princípiumoktól; az új, jövő ideál előfutárai azonban jelentkezhetnek (például a szerződési szabadsággal szemben a munkásvédelmi törvények, a kamatszabadsággal szemben az uzsora büntetés alá vonása, stb.). Ha a jog az új ideológia alapjára helyezke­dik, ezzel folytonossága tartalmi tekintetben megszakadt (például az új fasiszta, nemzetiszo­cialista, bolsevista jog).

A jogfolytonosság fogalmának e kettő szemszögéből tehát a következő négy kate­góriája mutatható ki:

1. Alakilag és tartalmilag fennálló folyto­nosság. Ilyen az ún. konzervatív jogálla­pot, például a háború előtti magyar jog világa.
2. Alakilag fennálló jogfolytonosság, mely tartalmilag már az új ideálhoz simul,  ún. reformjog. Ilyen különösen az angol jog világa.
3. Alakilag megszakított de tartalmilag fennálló folytonosság, illegitim haladó jog, amilyen például a magyar jog a háború és Tria­non után.
4. Végül, az alakilag és tartalmilag egyaránt megszakított jogfolytonosság, amelynek egyik terméke a bolsevista „jogrend“.

A jog értéke a benne rejlő erkölcsi erő

Ezután rátért az előadó a jog erejének vizsgálatára, mely annál nagyobb és erő­sebb, minél kevésbé esett sérelem a jogfolytonosság kettős oldalán (alakilag ez jelenti: a jogalkotó hatalom iránti bizalmat; tartal­milag: a jog helyességébe vetett hitet). Tény­leges erejét a jog két forrásból meríti, amint arra már Szent Tamás is utalt. Egyik: az er­kölcsi erő, a benne rejlő helyes normatartalom („regula humanorum actuum“), a má­sik: a kikényszerítéshez szükséges fizikai erő („habet vim coactivum“). Ha bármelyik kö­zülük hiányzik, a jog észlelhető tendenciája a hiányzó megszerzésére irányul. Van azon­ban eset, hogy valamely szabálytartalom he­lyessége oly mérvű erővel rendelkezik, hogy egyáltalában nem, vagy alig szorul fizikai erőre, ilyen például az egyházi jog.

Minden jog értéke annál nagyobb, minél kö­zelebb áll az erkölcsi normához, mint amely az ember erkölcsi lényének kibontakozását biztosítja. Valamely jogszabály nemkövetésé­nek egyik oka az, hogy azok, akikhez a jog­szabály címezve van, erkölcsileg alacsonyrendűek (tehát felemelendők, éppen a jog se­gítségével is); a másik pedig, hogy a jogtartalom esik távol az erkölcsi ideáltól, tehát szükséges a jogtartalom megváltoztatása az erkölcs irányában. Ha a jogtartalmat illegi­tim úton, illegitim hatalom változtatja meg, előáll a diktatúra.

A diktatúrának nincs önértéke

A tudós előadó ezután a diktatúra mélyre­ható fogalmi elemzését adta, és részletesen vizsgálta a politikai történet idevágó tanúságait. Megállapította, hogy a diktatúra fogalmi elemei a következők: (1) valamely egyén vagy csoport uralmi akaratát az alattvalók meg­kérdezése nélkül ráerőszakolja a közösségre; (2) históriai megérlelője rendszerint a disszonáns politikai, szociális miliő; (3) célja éppen e disszonancia megszüntetése; (4) általában kivételes, átmeneti jelleggel bír. A jogállamiság teljességével szembeállítva: a diktatúra a közhatalom legitim megszerzése, parlamentá­ris gyakorlása vagy demokratikus célkitűzése tekintetében nélkülözi egyik vagy másik vo­nást. Ha legalább két irányban eltér a jog­állami teljességtől, a közhatalom diktatúrának mondható.

Végül a diktatúra értékét vizsgálva, meg­állapítható, hogy önértéke nincsen, csupán eszközi értéke lehet, válságos időkben, az állami végszükséghelyzetben eltűrt eszköze az államot fenyegető, s másként el nem hárítható végveszélyből való kimentésnek. Nem lehet azonban igazolni létjogosultságát, mint az egyéni vagy pártérdek érvényesülésének ugró­deszkáját, hanem csak mint a nemzetmentés- és erősítés egyetlen eszközét, a nemzet életé­nek mentődeszkáját!

Dr. Angyal Pál professzor nagyértékü elő­adását a megjelent előkelő közönség mind­végig a legnagyobb érdeklődéssel hallgatta, és meleg tapssal köszönte meg.

*

In Nemzeti Újság, 17. évf., 73. szám (1935. március 30., szombat), 17.; Ujság [Újság], 10. évf., 73. szám (1935. március 30., szombat), 12.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés