Ezért Rousseau szerint egy demokratikus államban csak egyszerű, szinte takarékos körülmények létezhetnek, és mindenekelőtt nem fordulhat elő a gazdagság, és nem állhat fenn ellentét a gazdag és szegény között - ez tipikus rousseau-i kitérőt jelent az idilli primitívségbe, amely mégis kellő politikai érzéket mutat a demokráciát gazdasági és pénzügyi oldalról fenyegető veszély iránt.

Amint a politikai fogalmak helyébe gazdasági kategóriák lépnek, és a gazdasági antagonizmusok a marxista osztályfogalommal együtt veszélyeztetik a demokratikus homogenitást, megváltozik minden, a „pénzügyekről”, azaz az állam bevételeinek és kiadásainak helyes arányáról és elosztásáról szóló elképzelés. Ez megfelel annak a hagyományos meggyőződésnek, amelynek történelmi gyökerei részben a rendi felfogásban, részben a liberális polgárság meggyőződésében lelhetők fel, s amely szerint annak, aki az adóterheket fizeti, hozzá is kell járulnia az adózáshoz, és ellenőriznie is kell az adók felhasználását.  A modern költségvetési jog ebből a meggyőződésből fejlődött ki. A régi „nép”képviselet a nép adófizető vagy adózó részeinek képviselete volt, és amit adó formájában jóváhagytak, azt maguk az „ajánlattevők” fizették. Ez szilárd kapcsolatot teremtett az adófizetés és a népképviselet között, amiben hittek is az emberek. A híres liberális mondásnak, miszerint „nincs adózás képviselet nélkül”, csak akkor van értelme, ha fordítva is érvényes. A modern iparosodott országok tömegdemokráciájában az ilyen egyszerű összefüggések és megjelölések már nem tarthatók fenn. A „nép”, azaz az adótörvényeket elfogadó többség, adókat és szociális terheket egyaránt kivet a túlszavazott kisebbségre. Ez a megoldás mindenesetre lényegesen különbözik attól a régi elképzeléstől, amely szerint az adókat természetesen csak - banálisan fogalmazva - „saját zsebből” lehet biztosítani. [2]

A jelenlegi helyzetnek tehát nem kell igazságtalannak lennie, és ezen egyelőre aligha lehet változtazni, mert még az efféle világos gazdasági attribútumokba vetett hit is megsemmisült, és a „saját zseb” fogalma elvesztette a [korábbi,] rendi vagy individualista felfogással járó egyszerűségét. Amikor a modern demokráciától beszélünk, tudatosítani kell ezt a hatalmas változást.

Mert itt a „nép”, azaz az adókat és járulékokat „jóváhagyó” szavazók többsége, valamint a „nép”, ti. azon adófizetők, akik a gazdasági valóságban [ökonomischen Wirklichkeit] ténylegesen megfizetik a terheket, már nem tekinthetők egyértelműen azonos méretűnek. A „nép” szó jelen használata is feltárja annak mélységes kétértelműségét. Ennek következménye a feltűnő bizonytalanság azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a pénzügyi kérdések mennyire alkalmasak a közvetlen demokrácia módszereinek alkalmazására. Ez a weimari alkotmányügyi bizottság tanácskozásain is megmutatkozott (Prot. 312. o.). Dr. Quarck képviselő például „szerencsétlennek” találta, hogy a nagy adóintézkedések egy részét kiszakítsák [a teljes korpuszból,] és népszavazásnak vessék alá; majd hozzátette: „Még odáig is elmegyek, hogy feltételezem: a pénzügyi kérdésekben aligha tanácsos népszavazást tartani. Másrészt szem előtt kell tartanunk, hogy a költségvetéshez való jog a demokrácia legnemesebb joga.” Ez a jellegzetesség „másrészt” magában foglalja a parlamentarizmus és a közvetlen demokrácia közötti zavart. Nincs okunk gúnyolódni rajta. Mert ez az ambivalencia csak az árnyéka annak a nagy változásnak, amely a hagyományos formák és intézmények mögött zajlik, és amely az egyéni, tirkos választójogon alapuló modern tömegdemokrácia minden államát a „pénzügyek” teljesen új problémájával szembesíti. Rousseau végzetes „mot d'esclave”-je most újból megjelenik, de az emberek egyre kevesebb dicsérettel fognak rá hivatkozni.

*

[1] III. könyv, 15. fejezet. [Rousseau: Társadalmi szerződés. Ford.: Radványi Zsigmond. Phönix kiadás, Budapest, 1947, 103. o.] Carl Brinkmann volt szíves felhívni a figyelmemet e szó korábbi idézésére (A parlamentarizmus..., 19. o.), s arra, hogy ebben a pénzügyekkel szembeni jellegzetes affektusban a francia 18. századi francia intendánsokkal szembeni gyűlölet is kifejezésre jut. Ez valószínűleg helytálló megállapítás; mint Rousseau esetében általában, jelen esetben is sok asszociáció létezik. De a szövegrész tényszerű tartalma továbbra is felismerhető. Rousseau szerint a demokratikus szabadságnak vége szakad, amint megjelenik a pénz. „Csak ide a pénzzel, nemsokára láncokat kaptok érte cserébe!” - közvetlenül ez a mondat előzi meg a „mot d'esclave” terminus használatát.

[2] Ez nem csak az önkormányzati képviselőtestületekben történő adó„jóváhagyásokra” vonatkozik, amelyekről Németországban általánosan ismertté vált (a német valuta pénzügyi kiegyenlítés problémájával összefüggő stabilizálása óta), hogy „az általános választójog alapján nem ritkán úgy szerveződik meg a képviselőtestület, hogy abban nem éppen a magasabb jövedelmi adókategóriában lévők rendelkeznek nagyobb befolyással, akiknek pedig keményen meg kell érezniük a pótdíjak kivetését, hanem gyakorta azok, akik a nép kevésbé tehetős csoportjait képviselik”. (Artikel Finanzausgleich, Handwörterbuch der Staatswissenschaft, Bd. III., S. 1013.) Popitz úgy látja, hogy ez az önigazgatás és a személyes felelősségvállalás gondolatának gyengülését jelenti. A. Hensel (Gewerbesteuer und Finanzausgleich, Gutachten in der Veröffentlichung der Spitzenverbände der Wirtschaft, 1926, 71. o.) szintén hangsúlyozza, hogy „Az általános, egyenlő és közvetlen választójog bevezetése, figyelembe véve az arányos képviselet elvét (Art 17. II. RV.) jelentős politikai erőeltolódást eredményezett a tartományi és önkormányzati parlamentek plénumain, aminek az lett a következménye, hogy a kiadások újraelosztásától döntő önkormányzati képviselők többsége formálisan egyúttal a kiadások fedezetéért is felelős volt, de anyagilag nem voltak hatással a saját zsebükre azok a terhek, amelyek az említett fedezettel jártak.”

Pongrácz Alex fordítása

*

In Schmitt, Carl: Positionen und Begriffe im Kampf mit Weimar - Genf - Versailles, 1923-1939. Hanseatische Verlagsanstalt Hamburg, Hamburg, 1940, 85-87.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés