Már az ókori gondolkodás felismerte ezt a kölcsönhatást, (Hippokratész, Hérodotosz, Thuküdidész, Arisztotelész), bár a külső tényezőknek inkább csak az emberi természetre, jellemre gyakorolt hatását emelik ki. Az újkorban Bodin tárgyalja behatóbban e kölcsönhatást. A tizennyolcadik századtól pedig mind sűrűbben találkozunk ezen összefüggések kutatásával. Herder az első, ki a nemzetek életét részben ezen külső természeti viszonyokból magyarázza meg.

Némely írók az összefüggést egészen tagadják (Hume), vagy kevés jelentőséget tulajdonítanak a külső tényezőknek (Waitz, Peschel).

Mások az összefüggést fennforgónak látják (többen túloz­nak is), igy a realisztikus irányú társadalombölcselők (Montes­quieu, Herder, Condorcet, Heeren, Comte), a természettudomá­nyi, földrajzi írók és antropológusok.

Annak az iránynak, mely a földrajzi viszonyokból akarja részben a társadalmak fejlődését megmagyarázni, legkiválóbb újabb képviselői: Ritter és Ratzel.

II. A területnek kétségkívül van befolyása a társadalom fejlődésére, mert ama külső körülmények, melyek közt valamely szerves lény él és fejlődik, behatnak létére, fejlődésére. Így van ez a társadalom életénél, fejlődésénél is.

Ez a befolyás részint közvetlen befolyás, éspedig úgy fiziológiai, mint pszichológiai tekintetben (vagyis a természeti benyomásoknak a lelki életre való hatásában álló), részint közvetett, vagyis a természet a tőle feltételezett életviszonyok által gyakorol befolyást az emberre.

A természetnek e befolyása fajok szerint különböző, és in­kább közvetett, mint közvetlen. A természeti viszonyok nem annyira egyenesen az emberi sajátságokat alakítják át, hanem in­kább a táplálkozásnak, foglalkozásnak, életmódnak tőlük feltételezett különböző alakulása útján hatnak az emberre.

A terület azonban nemcsak az emberi organizmusra, a testi fejlődésre gyakorol befolyást a változó külső körülmények (táplálkozás, égalj) szerint, hanem az ember belvilágának külvilágá­tól való elválaszthatatlanságánál fogva szellemére is kétségtelen hatással van.

A természetnek az emberi lélekre gyakorolt ezen befolyása az emberi hangulat, kedély, érzés, akarat, gondolkodásmód, szellem különbözőségeit idézi elő. A faji sajátságok részben a terület befolyására vezethetők vissza.

A terület az azon állandóan letelepedett társadalomra oly hatással van, hogy annak a társadalomnak jelleme (a népszellem) csak ama területen alakulhatott olyanná, aminő.

A természet e befolyása a szellemi életre kifejezésre jut a nemzet irodalmi, költészeti, művészeti alkotásaiban.

Jelentékeny hatása van a területi viszonyoknak a maga­sabb fejlődési fokot elért társadalmak életére már a gazdasággal való összefüggésüknél fogva. A gazdálkodási formák, a gazda­sági élet fejlődése alapjában a természeti tényezőktől függenek. A gazdasági voszonyok pedig behatnak a politikai viszonyokra.

Ezen külső viszonyok eszerint a társadalom fejlődésének első alakító tényezővé válnak. De a népek jellemét kizárólag a természeti környezetből le nem vezethetjük. A társadalmak fejlődésében teljesen elkülöníteni nem vagyunk képesek, mi tulaj­donítandó abban a külső körülmények hatásának, mi a társadalmak akaraterejének.

E külső tényezők hatása annál inkább figyelembe veendő, mert az embernek a fejlődés természeti feltételeire gyakorolható hatása korlátolt.

Bár bizonyos fokig még e feltételek némelyike sincs kivéve az ember céltudatos tevékenysége alól, legnagyobb részben az em­beri működésnek áthághatlan határokat szabnak; az ember kény­telen e korlátokhoz alkalmazkodni. Egy állam földrajzi fekvése, területének minősége, égalja, a földfelület alakzata (sík vagy hegyes) stb. alapjában ki vannak véve az ember hatalma alul.

40. §. A területi viszonyok hatása részletesen.

I. Az államok politikai határai igyekeznek már eredetileg a természetes fizikai határokhoz (hegyek, folyók, tenger) simulni.

A természetes határoknak az államképződésnél nemcsak a védelem szempontjából van nagy jelentősége, de jelentőségük van a társadalom belső konszolidációja tekintetében is.

A természetes határok ugyanis egyfelől az azokon kívül eső rokon embercsoportokra elválasztólag hathatnak, másfelől a természetes határokkal zárt terület a faji különbségeket eltüntetheti.

A természetes határok hiánya mindig hátrányos állandó politikai határok kiképződésére.

Kezdetlegesebb fejlődési fokon az igen erős természetes határ a népek közti érintkezést, a kultúra terjedését egyenesen lehe­tetlenné teszi.

II. Mily nagy terület szükséges a nemzeti élethez, abszolúte meg nem határozható. Legyen kellő arány a társadalom és a terület közt. Ne legyen tehát a terület sem igen kicsiny, sem igen nagy a társada­lomhoz, a népességhez mérten.

Előbbi esetben, ha a,terület nem elegendő a népesség számához, gazdasági igényeihez mérten, vagy a társadalom egy ré­szének teljes elszakadása (kivándorlás utján), vagy legalább az eredeti terület és a társadalom egy része közti kapcsolat lazulása (gyarmatok alapítása útján), vagy hódítás útjáni területszerzés következik be.

Viszont ha a terület a népességhez képest igen nagy, a társadalom fejlődése, képtelen lévén a területet kellőleg kihasználni, szükségképpen megbéníttatik.

Kis területen is kifejlődhetik magas színvonalú nemzeti élet. A nagy államoknak azonban mindenesetre sok előnye van a kis állammal szemben. A gazdasági függetlenség csak nagyobb terület mellet óvható meg. A nagyobb területtel nagyobb politikai hatalom, védelmi erő, nemzetközi tekintély jár, az egész nemzeti élet nagyobb látkörű.

Az a terület, mely a nemzeti élet kezdetleges szakában meg­felelő volt, később, midőn a nemzet élete nagyobb mérveket ölt, nem lesz elegendő. Ha ez esetben a nemzeti élet folytatására új területek nem szerezhetők, a fejlődés megbénul.

A terület nagyságának a politikai szervezetre több tekintet­ben van befolyása.

A közvetlen demokrácia csak kis területen lehetséges, mert a polgárok csak itt gyűlhetnek össze az államügyek közvetlen intézésére. A centralizáció és decentralizáció lehetősége, a hivatalok tagozódása a terület nagyságától függ. A kormányzati rendszerre is van a terület nagyságának befolyása. Az észak-amerikai unióban az elnöki hatalom újabb megerősödése egyenesen az imperializmus politikájával függ össze.

III. A terület geometriai alakzata (konfigurációja) is befoly az állami szervezetre. Hogy ti. egybefüggő egész-e vagy sem, szárazföldi vagy inzuláris fekvésű-e.

Másként alakulnak a szárazföldi és a szigetállamok intéz­ményei. Anglia szárazföldi hadseregének aránylagos fejletlensége a szárazföldi államokkal szemben az ország szigeti fekvéséből magyarázható, miután ennek következtében századokon át idegen inváziótól megkímélve maradt.

A terület mindenesetre összefüggő egész legyen. Az az eset, midőn a terület egyes részei más állam vagy államok által vannak elszakítva az államtól (exklávék az állam szempontjából, melynek területétől elszakítva vannak, enklávék az ily területet körülvevő állam szempontjából) nemcsak védelmi szempontból, de az igazgatás szempontjából is igen hátrányos. Nem előnyös a na­gyon tagolt terület sem (Ausztria).

IV. Az éghajlat, orografikus (a földfelület alakzata, sík vagy hegyes), hidrografikus (vízrajzi) viszonyok, a talaj termő ereje szintén befolyásolják a nemzet életét.

Mindezen viszonyok jelentőséggel bírnak a gazdasági életre, ez pedig viszont [sic!] a politikai életre hat be. A terület minőségétől függ a társadalom gazdasági foglalkozása, vajjon az inkább konzervatív hajlamú földmívelés, vagy inkább liberális irányú ipari tevékenység túlnyomó-e.

a) Az égalj tekintetében annyi mindenesetre áll, hogy a szélsőségek (sarki vagy tropikus égöv) az emberi erők kifejtésének, s így a társadalom magasabb fejlettségének nem kedveznek.

A tropikus égalj csak az emberi nem fejlődésének kezdetén volt megfelelő, mert az életet könnyebbé tette. A sarki égöv alatt az ember minden erejét felemészti a természettel való küzdelem. Igen hideg égöv alatt csak ritka népesség lehet, a föld terméketlensége elegendő táplálószert nagyobb népességnek nem szolgál­tatván.

A kultúra hazája mindenesetre csak a mérsékelt égöv lehet, mert az ember erejének minden irányban legteljesebb kifejtését teszi lehetővé. A történeti tapasztalat szerint a magasabb fajok, azok, melyek a történeti időkben az uralmat kezükben tartották, a mérsékelt zónák lakói.

b) A föld alakja (síkság, hegységek) kezdetleges fejlődési fokokon bír nagyobb jelentőséggel.

Míg síkságon a mozgásnak, terjeszkedésnek semmi akadálya nincs, a hegységek ezt kezdetleges viszonyok közt korlátozzák. A népek vándorlása jelentékeny hegységekben áthághatlan akadályra talált. Ezek, ha átjárásokkal nem bírnak, e korban a tár­sadalmak közti érintkezésnek, a kultúra terjedésének erős akadályai.

A hegységek befolyást gyakorolnak az égalj útján is a társadalomra. De különösen fontos a hegységeknek elkülönítő ha­tása ugyanazon társadalom részeire nézve. Alsóbb fejlődési fokon ez decentralizációra, az így elzárt területrészeknek a központtól nagyobb függetlenségére vezet. A centralizációnak, a technikai fejletlenség hiányában, itt elháríthatlan akadályai vannak.

A síkságok a társadalmak fejlődésének kezdetén főleg azért kedvezőtlenek, mert kellő védelmet nem nyújtanak.

c) A folyóknak, tengernek nagy szerepe van a társadalmak fejlődésében. A kezdetleges társadalmak vándorlásaikban a folyók mentét követik. A tenger a népek életében már az ókorban jelen­tős tényező. Míg kezdetben elválasztja a népeket egymástól, ké­sőbb, a hajózás tökéletesedésével a legtávolabbi társadalmak közt létesít kapcsolatot, s az emberiség egységét szolgálja. Úgyszólván minden nagyobb történeti szerepű nép tengerparti nép volt, s ál­talános a törekvés a tenger felé, részint mert bár bizonyos fokig ma is az elkülönülést és ellentétet szolgálja, de másfelől könnyíti a társadalmak közti közlekedést, és különös előnye, hogy a nem­zeteknek gyarmatok útjáni terjeszkedését lehetővé teszi.

V. Mindezen természeti viszonyoknak az állami életre való befolyását azonban nem szabad túlbecsülni.

A gazdasági élet fejlődése új kapcsolatokat teremt e külső tényezőkkel, másfelől azonban az ember a természettudományok, a technika fejlődése következtében függetleníti magát velük szemben.

Míg a kezdetleges népek a legszorosabban függenek az őket környező természettől, a fejlődés haladtával az ember nagyobb ismeretek, képességek birtokában viszonylag függetlenné válik a természeti feltételektől.

Az embernek a természeti tényezőktől való ezen relatív függetlenítését különösen a technika minden irányú fejlődése vonta maga után. Elsősorban a közlekedési technika fejlődése.

A közlekedési eszközök modern fejlettsége a távolságokat úgyszólván megszüntetvén, megszűnt az a nehézség, mellyel a nagy területű állam kormányzása korábban járt.

A távolságok e megszűnése elősegíti az egységes szellemet ugyanazon politikai közületen belül. Sőt bizonyos fokig ily egységesítő hatása van szélesebb körben, különböző nemzetek, álla­mok közt.

Az elzárkózottság lehetetlensége, az emberi élet számos pontján a folytonos érintkezés szüksége, s ennek mind intenzívebbé válása nemcsak az egyes népszellemekre hat átalakítólag, de bi­zonyos fokig egységes szellemet teremt a népek közt.

A közlekedési eszközök függetlenítették az embert a termé­szettől a gazdasági szükségletek kielégítése tekintetében is.

*

In Balogh Arthur: Politika. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1910, 105-111.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés