Azt gondolod talán, hogy van a széles vilá­gon oly hatalom, mely törvény nélkül igazság lehessen? Mit tehetsz egy nemzet előtt igazságnak? Kétségkívül azt, mit ő annak lenni megismérhet. De mi az, kérded, amit az embe­rek, s mindenféle nemzetek leghamarább igaz­ságnak ismérnek [ismernek], s amely mellett legnagyobb állandósággal megmaradnak? A közönséges haszon - azt felelem néked. Jól láthatod, hogy e földön e két szó: igazság, közjó egyet tésznek [tesznek]. Hol találtál világ teremtésétül fogva olyan nemzetet, mely a maga kárát igazságá­nak ismérte volna? Ki akar olyan törvény alatt élni, mely néki mindég [mindig] kárt csinálván, tőle mégis igazságnak ismértessen? Minden fejedelem, minden nemzet önnön hasznából kíván törvényt tenni, és jó volna még, ha a mások kára nélkül megeshetne, de azzal sem gondol az ember semmit, csak maga nyerhessen. Úgy hiszed talán ezekbül [ezekből], hogy igazságok lehet hát némely embereknek mások ellen panaszolkodni? Ne hidd, mert mivel e dologra való nézve mindenik nemzet olyan, mint a másik, egyik sem tehet a többi felett nagy lár­mát. Valamennyi nemzet még a világban győzedelmeskedhetett, mind győzött, ölt, pusztí­tott, s rablott. A győzedelemnek dicsősége, pré­dának kívánása minden nemzetet vérengzővé tett e földön, kik közül, amelyik győzött, hogy igazság szerint ne diadalmaskodott volna, nem hitte. Sőt mivel minden ember önnön hitinek [hitének] rendi szerint úgy hiszi, hogy ővéle van az Isten, ha veszekedik s győz, nem is akarja megismérni, hogy ő győzött volna, hanem Isten győzött, azt vallja, ki őtet mint igazat védelmezte.

Innen tovább meg lehet a törvénynek hatal­mát határozni, mely az erősebb résznek vagy az egész községnek közönséges hasznain kívül sem igazságnak nem ismértethetik, sem meg nem állhat. Mikor tehát a te törvényed leg­hatalmasabb, legállandóbb és legigazabb? Ak­kor, mikor annak cikkelyei minden hazafiának különös hasznából van öszverakva [összerakva]; mert így osztón a közönséges törvényben ki-ki javát látván, azt ki-ki igazságnak tartja, s védelmezi is, mivel annak védelmével önnön javát oltal­mazza. Nem egyéb tehát a közigazság, mint a közjó. Vegyük fel már eszerint, ha egy fejedelem, kinek Isten, természet és nemzetek tör­vénye szerint legfelsőbb és legszentebb kötelessége csak népe boldogságának előmozdítá­sában áll, a közönséges jónak felibe teheti-é úgy magát, hogy annak törvénye alatt ne légyen? Minden nemzet a maga javára csinálja törvényét, elhivén azt, mely szerint Istene soha tőle oly igazságot nem kíván, hol ő kár­hozzon, vesszen és pusztuljon. Mert nékem, úgymond, az én Istenem atyám és nem tirannusom; ha büntet is néha, nem úgy, mint ellenségét, hanem mint fiát büntet; meghatá­rozza azért, hogy a törvény, melyet ő önnönmaga előmenetelire [előmenetelére] csinált, igazság, mert nem volna az Isten a mi jó Istenünk, ha fiainak valóságos előmenetelivel ellenkezne. Honnan származik, hogy egy nemzet a maga hasznát mind istenes, mind előmeneteles dolognak tart­ván, törvényét is, melyet annak feltartására csinál, szentnek lenni isméri. Ha már valaki, ki az ő javának előmozdítását kötelességének tartja, törvénye alatt lenni nem akar, tehát megkérdik tülle [tőle]: Miért nem akarsz a közjóban s kötelességben maradni? - Azért - felelhetné amaz -, hogy törvényetek nem cé­lozván a közjobbra, azokat helyben nem hagy­hatom, és magam akarok néktek oly törvénye­ket adni, hol azon hasznaitok feltaláltassanak, melyeket ti magatok nem ismértek, s ellene dolgoztok. Igaz, voltak olyan emberek, kik egyedül általlátták hazájoknak hasznát, melyrül [melyről] több hazafiak semmit sem tudtak; de az ilyen állapotban minden részrül [részről] kötelesség, hogy a még nem ismért s egy haza tagjátul [tagjától] feltalált nagyobb jó kinyilatkoztasson, mert nem lehet feltenni, hogy ha egy nemzet való­ságos javát látja, hallja, meg ne ismérhesse; mert igaz az, hogy nem minden férjfi [férfi] tudja önnön hasznát legjobb móddal feltalálni, de ellenben nincsen olyan ostoba ember e világon, aki egyszer feltalált, s néki engedett hasznát ne érezné vagy annak édessége néki is jól ne esne.

Megeshetik mégis, hogy egy ember egy egész hazának kárát, hasznát felfedezi, s mégis mindazokkal együtt elnyomattatik. Ha ez az ember király, jó néki ily alkalmatosságban oly hatalom, mely által a feltalált hasznot egyedül megállíthatja, s a kárt elháríthatja. Ha volna olyan ember e földön, ki csupa hatalommal uralkodhatna, és legbölcsebb, legigazabb, legcsalhatatlanabb ítéleteket tehetne, s még azokkal együtt halhatatlan is lehetne, úgy a nemzetek e földön magokat minden vagyonaikkal s igazságaikkal együtt az olyan em­bernek örökösen általadnák. De higgye-é azt egy fejedelem magárul [magáról], hogy néki világ végéig mindenkor igazabb, bölcsebb és csalhatatla­nabb maradéki légyenek egy egész országnál? Ha bölcs és jó fejedelem van valahol, adjon népének bölcs tanácsokat, mutasson meg nékik kárt, hasznot, és kénszerítse őket oly törvé­nyeknek csinálására, melyekben nem károk, hanem valóságos hasznok légyen. Minekutána pedig ez meglett, ne sajnálja a fejedelem ezen törvénynek hatalma alá adni magát, mert micsoda egyéb kívánsága lehet egy királynak az ország boldogságának előmozdításán s fenn­tartásán kívül? Ha szereti egy uralkodó a dicsőséget, tudja meg, hogy a soha közönséges jón s igazságon kívül semmi egyéb dologbul [dologból] nem származhatik. Azok pedig, kik abba keresték dicsőségeket, hogy ki ölhet, erőszakoskodhatik vagy pusztít­hat köztök többet, tolvajok voltak. Miért sze­retik, csudálják [csodálják] a földnek népei az Istent? Azért, hogy jó és igaz. Vedd el valakitől e két tulajdonságot, és vizsgáld meg tovább, ha lész-é [lesz-e] benne szeretetre való érdem. Akiben szeretetre való érdem nincsen, annak hatalma is kegyetlenség, tolvajság, erőszak, és így csak oda dűl [dől] okoskodásunk, hogy a közjónak s tör­vénynek minden hatalom felett való hata­lommá kell e földön lenni.

A bírói kötelességrül [kötelességről]

A törvény kiszabó hatalom csak nem­zetnél s királynál lehet. - A törvényt szerző tehetség a törvényt kiszabó hatalomtul [hatalomtól] különbözik. - A bíró nem törvényrül [törvényről], hanem törvénybül [törvényből] szóljon,mikor ítél.

Ha ország, király közönséges akarat szerint hazájoknak [hazájuknak] törvényeit meghatározták, annak kiszolgáltatását s rendes folyását bírák alá eresztik, kiknek teljes lehetetlenség egyebet csinálni, azon kívül, mit hazájok törvénye már csinált.

A törvényszabásnak hatalma az emberek viselt dolgaik között legnagyobb és legszen­tebb dolog, mely hatalom csak csupán ország­nál, fejedelemnél lehet, úgyhogy ezeken kívül senki e világon törvénуszabó hatalmat magá­nak nem tulajdoníthat. Mert kérlek, egy oly dolog, melynek meghatározásában sem király, sem ország megegyezések vagy hatalmok fel nem találtathatik, hogy légyen ország törvé­nye? Egy ember mindazonáltal egész ország­nak törvényt gondolhat, de az sem szentség, sem törvény nem lehet mindaddig, míg vagy király vagy ország azt nem mondja: „Ezt tör­vénynek vettem, s tartom.“

Törvényszerző tehetség lehet egy közönséges polgárban is, de a törvényszabó hatalom nem­zetnél, királyoknál nyúgoszik [nyugszik], kik csakugyan a nemzetek hatalmával hatalmosok [hatalmasok]. Szólon szerezhetett törvényt Áthénásban [Athénban], de a nép volt osztán, és nem ő, ki szerzett törvényét ország törvényévé tette. E dolgot megvilágo­sítván, látni lehet, hogy egy különös hazafiú milyen messze esik a törvényt kiszabó hata­lomtól. És így, ha egy bíró valamely dolog­ban, légyen az kicsiny, akár nagy dolog, oly ítéletet hozna, mely hazájának meghatározott törvényével ellenkezne, tehát akkor ő minden­kor magának tulajdonítaná a törvényszabó hatalmat, mely szerint hazájának szentségét usurpálná és hamisan meglopná. A bírák olyanok egy hazának törvényében, mint az órának kerekei, melyeknek csak úgy kell forogni, mint a közéjek [közéjük] helyheztetett [helyezett] rúgó taltul [1] nyomattatnak. Innen származik, hogy a bírák min­denkor csak törvényből, és nem törvényről ítélnek. Úgyde, mondhatnád, ha egy bíró lelkiesméretiben [lelkiismeretében] hazájának törvényében, mely szerint ítélni kellene, hibát talál, mért [miért] nem ítélhetne lelkiesméreti szerint a rossz törvénynél job­ban? Először kérdésbe végyük itt, hogy ha az ő maga lelkiisméreti hazájának lelkiisméretinél lehet-é igazabb? Mert a legigazabb lelkiisméret annál vagyon, ki az isteni és termé­szeti igazságoknak értésében legbölcsebb; jól meggondolja hát egy ember, hogy hová mégyen [megy], mikor egy hazánál okosabb akar lenni.

De tégyük [tegyük] fel, hogy egy bíró, hazájának törvényit [törvényeit] vizsgálván, azon idő szerint, mely­ben ő él, azokban hibákat talál. Ezt elhiszem, mindazonáltal a törvényeket, hogy azokrul [azokról] ítélhessünk, kik azokat szerezték, azon idők­ben kell megvizsgálni, melyekben szereztet­tek. Ha harmincesztendős korodban egy kön­tösödet elődbe tészik [Äléd teszik], melyet te tíz esztendős korodban viseltél, nem jó már e nékem, azt mondod, de meglehet, hogy az a köntös néked tíz esztendős korodban sokkal jobban állott, mint amelyet most viselsz, ha pedig azt mondod felőle, hogy sohasem volt jó, próbádnak kell reá lenni.

Ha jó volt is a köntös régen, de igaz az, hogy már nem jó, és nagyobbítani kell: hasonlóul [hasonlóan], ha törvényeid is jók voltak, de most már an­nak nevekedése után nem jók, ítélhetnek-é an­nak bírái azok ellen magokbul? Nem lehet, mert a kis rosszat ezerszer nagyobb rosszal váltanák fel. Minden bíró király, ország lenne a maga ítéletire való nézve. Soha pedig nagyobb veszedelme egy hazának nem volna, mintha törvényszabó hatalmát fiai között el­oszolni engedné; úgy mindjárt törvény nélkül maradna, mert törvény nélkül élni nem annyit tészen, mint a törvénynek minden isméretitül [ismeretétől] megfosztatni, hanem a törvény nélkül való élés ott áll fel, hol egyik a másik törvényének engedelmességgel nem tartozik. Mindenik bí­rónak volna azért törvénye, de egyik sem en­gedne a másiknak, honnan következne, hogy az egész haza törvény nélkül maradna. Azon­kívül gondold meg, hogy hány bíró volna az országban, ki rosszabb törvényt tartana, mint hazája törvényének hibája volt. Ezen okokbul [okokból] általláthatod, hogy egy bírónak hazája törvé­nyének hibáját is követni, s aszerint ítélni kötelessége.

*

[1] Tall: toll; rúgó tal = rúgó toll (német: Triebfeder).

*

In Bessenyei György: A törvénynek útja / Tudós társaság. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1930, 28-35.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés