Hobbes az állam céljául az egyénnek érdekében a közbéke megvalósítását tűzi, ennek érdekében azonban olyan zsarnoki hatalmat ad a közhatalomnak, mely az egyént teljesen megsemmisíti. A jogfenntartásba helyezi az állam célját már Locke („Értekezés a kormányzatról”), ki azt mondja, hogy az emberek azért alakítanak államot, hogy átruházzák rá a bíráskodás jogát, mely az eredeti állapotban minden egyest, mint önbíráskodás megillet. Hasonlóképpen Hume, és leginkább Kant, akik szerint az állam tisztán az emberi együttélés külső feltételeit rendezi, szabályozza. Kant elméletét követi nálunk is br. Eötvös. Szerinte az állam csak eszköz arra, hogy az emberek, mint szabad egyének együttléte biztosítva legyen.

Mit ért az állam személyisége alatt? Az emberi közület életének személyi létre emelkedett alakzatát. Személyiség oly lény, mely külön létének tudatával, öntudattal bír, és felismert szükségleteit szabad elhatározással elégíti ki. Az öntudat és szabad akarat a személyiség lényegi elemei. Midőn azt mondjuk, hogy az állam személyiség, ez alatt azt értjük, hogy életét, öntudatos akarással és cselekvéssel elégíti ki.

Az állam csak jogi személyiség? Nem, hanem valóságos személyiség is, amely megnyilatkozik öntudati mozzanatában (mely az államfőben jelentkezik), határozási mozzanatában (mely a törvényhozást képezi), s végül a cselekvési mozzanatában (mely a végrehajtó hatalomé, a minisztériumé). Minden személyiségnek élete ugyanis ebből a mozzanatokból áll: (1) elhatározás (belső akarás), (2) cselekvés (külső akarás), (3) öntudat, mely az elhatározást és cselekvést egybe foglalja, végső soron egyesíti.

Mi az uralmi államélet elmélete? Az állam lényegét a külső hatalomban látják. Fő képviselői: Haller, Maurenbrecher, az újabb államtudományi írók közül Seydel, Ling. Némileg módosította ezen felfogást Stahl, mondván, hogy az állam nem pusztán külső hatalom, uralom, mi alatt ő azt értette, hogy az állam egy „értelmi indokoktól vezérelt egyes embernek, vagyis monarchiának [sic!], fejedelemnek uralma, öntudatlan, szabadon engedelmeskedő lények felett”. Hibája ezen felfogásnak, hogy az állami érzületet egyedül a fejedelembe helyezi.

Mi a szerződési elmélet? Az államot az egyesek önkényű teremtménnyé teszi[k], mert az egyesek szabadon, egyesülésük, szerződésük útján hozzák létre az államot. Ezt tanítja Hobbes, de leginkább kifejti Rousseau. Rousseau szerint a társasági szerződés egyetlen közszemélyiséget alkot a nép tagjaiból, melyre az egyesek összes jogaikat átruházták.

Mi az organikus elmélet? Az államot szerves lénynek fogja fel, melynek az egyes részei az egészet szolgálják, mely egész a maga működési erejét nem kívülről nyeri, hanem önmagából. Ezt tanítják Herbert Spencer, továbbá Schäffle, Bluntschli. Az organikus elmélet az állam mechanikus jellegét tagadja; az állam nem mesterséges összetétele az egyeseknek, hanem abban egy magasabb erő működteti őket a maga céljaira.

Mi a személyiségi elmélet? Kezdetét már Platónnál látjuk, ki azt mondja, hogy az állam is egy nagy ember. Arisztotelész csak eszmeileg, egyes természeti személyek összerakásából tudja magyarázni az állam személyiségét. Ugyanígy tesznek Hobbes és Spinoza, mesterségesen, az egyesekből alkotván össze az állam személyiségét: az állam akarata az egyesek szerződése folytán úgy tekintendő, mint minden egyesnek az akarata. Az újabb német államjogi írók csak annyiban tekintik az államot személyiségnek, hogy azt jogok alanyává tehessék. Gladstone az államot benső természetére nézve is nemcsak jogi, hanem valóságos személynek jelenti ki. Stein Lőrinc az állam életében egyes fizikai személyiségek életének mását látta, az állami élet egyes mozzanatait az egyes fizikai személyek életmozzanataival azonos módon fogta fel.

Melyik a legrégebbi társadalmi közület? A törzsi közület.

Az egyén és a köz fogalmából milyen felfogások voltak? Az egyén és a köz közötti viszony kérdésével sok író foglalkozik. Az ókorban az egyént és a közt egyaránt fontosnak tartották, azonban az ókor az egyént nem ismerte el. Arisztotelész[nél] és Platónnál a köz mellett az egyén fontosságának elismerését is megtaláljuk. A kereszténység volt az első, mely az egyéniséget kiemeli, sőt az individuumra oly súlyt helyez, hogy a világi közéletét teljesen háttérbe szorítja, és csak a földöntúli közületet tartja lényegesnek. A kereszténység által megteremtett individualizmus oly irányban fejlődött, hogy az egyén minden, a köz semmi. A felfogás fő képviselője Hobbes, aki azt állította, hogy csak [az] egyén van a természettől, köz és közület nincsen; az csak mesterséges úton keletkezik.

Platón államának mi az alapeszméje? Az állam célja az igazságosság megvalósítása, mert csak az igazságosság képes az embert boldog életre nevelni. Az igazságosság nagyobb mértékben valósítható meg az államban, mint az egyes emberben. Ő az egyeseket csak eszközöknek látta, hogy az állam célja megvalósíttassék.

*

In Szögyéni Gyula: A politika compendiuma. VI., átdolgozott kiadás. Grill Károly Könyvkiadó-vállalata, Budapest, 1927, 30-33.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés