Cégér





 
Tudástár

 
Citátor

Kattints a képre!

 
Látható kéz

Kattints a képre!

 
Plakátok

Kattints a képre!

 
Az igazi tisztviselő

 
Ajánló

Kattints a képre!

 
Külkalandozó







 
Update
Update : Kezdetben nem vala állam

Kezdetben nem vala állam

  2014.11.19. 21:17

"Az államalakítás problémája, akármilyen keményen hangzik is, még egy ördögökből álló népre nézve is megoldható - csak értelmes ördögök legyenek..." (Kant, Immanuel: Zum ewigen Frieden. Ein philosophischer Entwurf. Frankfurt-Leipzig, 1796, 55. p.)


A filozófia és a politológia fenegyereke, A történelem vége és az utolsó ember című cikkével 1989-ben a társadalomtudományi gondolkodásba berobbanó és ott magának helyet  bérelő Francis Fukuyama 3 esztendővel ezelőtt alighanem felhelyezte a képzeletbeli koronát eddigi munkásságára. A 2008-ban elhunyt amerikai politológus, Samuel P. Huntington emlékének szentelt, A politikai rend eredete című, monumentális (két kötetnyire rúgó) munka a poltikai fejlődés folyamatának komplex megértésére vállalkozott, szakítva az eddigi vizsgálódások trendjével. A politikai rend kialakítását firtató eddigi szerzők ugyanis főként egy tudományterület megállapításaira koncentráltan, egy-egy diszcíplina kutatási módszereit hasznosítva munkálkodtak (felidézve ezzel az Isaiah Berlin által emlegetett, egypólusú gondolkodást és egyetlen ideát képviselő sündisznó metódusát), míg Fukuyama a különböző civilizációk és korszakok összehasonlító jellegű, komparatív elemzésére vállalkozott. (Módszere pedig ennyiben önkéntelenül is Oswald Spenglerére hasonlít, aki A Nyugat alkonya című terebélyes művében számos civilizáció és kultúra praxisát hasonlította össze az időben előre haladva.) Fukuyama emellett a darwini elmélet oltárán is áldozik egy keveset, amikor kijelenti, hogy a számos különbözőség ellenére a politikai intézményekre is áll az a séma, miszerint az a variáns terjed el és marad fenn tartósan, amely a "szelekciós küzdelemben" a legmegfelelőbbnek bizonyul a fizikai és társadalmi környezet szempontjából (ez pedig a mainstream narratíva szerint csak és kizárólag a szabad piac uralmának alávetett liberális jogállam  lehet, persze, hát mi más?! A.k.a. Acemoglu, Daron - Robinson, James A.: Miért buknak el a nemzetek? A hatalom, a jólét és a szegénység eredete. HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2013) 

A szerző vizsgálódásai alapján számos, államelméletileg is hasznosítható megállapításra jutott. Az első és talán legfontosabb meglátása, hogy a politikai fejlődésnek a hatékony államépítés éppen olyan integráns része - sőt, előfeltétele - mint a joguralom vagy a politikai felelősségre vonhatóság intézményeinek kimunkálása.

A második fontos megállapítás - ami egyben Hobbes, Locke és Rousseau természeti állapotot leíró téziseinek markáns cáfolata -, hogy a napjainkra a gazdasági és politikai viselkedést alapjaiban determináló individualizmus (mint a liberalizmus egyik központi gondolata) nem egy eleve adott és organikus fejlődés eredményeként kibontakozó jellemző. A természeti állapotra a liberalizmus feltételezéseivel ellentétben éppen az Arisztotelész által megfigyelt közösségi dimenzió érvényesülése volt jellemző, azaz az emberek olyan közösségi lényeknek bizonyultak, akiknek alapvető és természetes tulajdonságuk, hogy társadalmi keretek között egzisztálnak.

A harmadik fontos meglátás, hogy a ma létező sztereotípiákkal ellentétben az államiság nem a modern Európában alakult ki elsődlegesen. A Max Weber-i értelemben vett modern állam ugyanis időben jóval a polgári nemzetállamot piedesztálra emelő 1648-as vesztfáliai szisztémát megelőzően alakult ki, méghozzá - minő csapás a keleti nyitást ellenző köröknek - Kínában. Az óriási kiterjedésű ókori birodalom hatékony irányítása ugyanis a kínai közigazgatás személytelen, érdemalapú kiválasztási rendszerét éppúgy igényelte, mint a Csin-állam hadsereg-demokratizáló, társadalmi mobilitást elősegítő és földreformot realizáló aktusait. Az agrártársadalmak Kínában, a Közel-Keleten és Indiában éppen úgy kialakultak, mint Európában, többé-kevésbé bürokratizált közigazgatási struktúrát és általában véve centralizált államhatalmat segítve világra. 

A negyedik legfontosabb vizsgálódási terep, nevezetesen "az államalapítás elméletei" nyomán akár azon is el lehetne mélázni, vajon nem szükséges-e Fukuyama kutatásai nyomán update-elni az állam-és jogtudományi karok által oktatott jogi alaptan, illetve államelméleti tárgyak  tematikáját? A szerző ugyanis a felsőoktatás inkriminált kurzusaiban klasszikusnak tekinthető államkeletkezési elméletek (a társasalmi szerződés Hobbes, Locke és Rousseau által dominált elméletei, valamint a Marx-Engels, és a szociáldarwinizmusba hajló hódítási doktrínák által fémjelzett konfliktuselméletek) mellett nem haszontalan szempontokkal bővíti az államkeletkezési palettát. Ennek során az állam genezisét az öntözéses gazdálkodás által indukált szükséglettel magyarázó wittfogeli elméletet épp úgy tárgyalja, mint a népességnövekedés és a népsűrűség technológiai innovációban játszott szerepét hangsúlyozó Boseru téziseit, a karizmatikus uralmat leíró és klasszikussá nemesedett weberi kinyilatkoztatásokat, vagy az állam keletkezését a földrajzi és környezeti tényezőkben meglelő Carnerio elgondolását. Mindezek nyomán szerzőnk szerint az eredeti államalapítást a következők magyarázzák:

  • elegendő erőforrás a túlélésen túli terméktöbblet kialakulásához;
  • a társadalom abszolút méretének elegendő nagysága ahhoz, hogy megjelenhessen egy kezdetleges munkamegosztás, illetve uralkodó elit;
  • a lakosság fizikai összezártsága, hogy a népsűrűség növekedhessen a technológiai lehetőségek kínálkozásakor és az alattvalók "ne széledjenek szét"; 
  • végül a törzsi csoportok abbéli érdekeltsége, hogy a szabadságukról hajlandóak legyenek lemondani az állam javára (motívuma lehet a fizikai megsemmisítéstől való félelem, amelyet más, szervezettebb csoportok megjelenése vált ki; egy vallási vezető, mint például Mohamed karizmatikus tekintélye és így tovább).

Az ötödik, általam relevánsnak tartott tézis szerint a szabadság minőségileg akkor bizonyul a legideálisabbnak, amikor erős az állam, de erős a társadalom is. Ekként két hatalmi központ is létezik és konkurál egymással, amelyek az idők folyamán - diszfunkcionális esetben - kioltják, vagy - és ez az optimista koreográfia, azaz a kívánatosabb variáns - kölcsönösen kiegyenlítik egymást. A parlamentáris kormányzás akkor és ott jön létre, amikor és ahol viszonylagos hatalmi egyensúly bontakozik ki a társadalmi kohéziót biztosító állam és a hasonlóan jól szervezett, az érdekeit hatékonyan védő társadalom között. (Zárójeles megjegyzés: a mai, közkeletű diskurzussal ellentétben ilyenek lehetnek például a jóléti állam, vagy a fejlesztő állam egyes konstrukciói is.)

*

Fukuyama, Francis: A politikai rend eredete. Az ember előtti időktől a francia forradalomig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011 

1 hozzászólás
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
Idézet
2014.11.25. 21:59
VTB

A szerző remekül foglalja össze a fukuyamai téziseket, munkájának minőségéhez kritikai gondolatot nem fűzhetek hozzá.
Azonban Fukuyama álláspontja - személyes véleményem szerint - néhány kérdésben bírálható. Elsőként a kultúra, és a szűkebb értelemben vett civilizáció - jelen referátum enciklopédikus jellegére tekintettel is - releváns jellegére utalnék. Az államépítés kapcsán, ahogy arra a szerző is helyesen rámutat elsősorban a társadalom egzisztenciájának stabil alapja kiemelendő. Itt azonban nélkülözhetetlen fontosságú a szociális önreflexió kérdésköre, azaz a "mi" érdekeinek meghatározása a "ti" szükségleteivel (ha nem is szemben, de) párhuzamosan. Ez a kulturális mag jelenti véleményem szerint az állam, mint entitás fundamentumát, míg az egyéb tényezők (mint például a munkamegosztás, társadalmi fejlettség) lényegében a magra épülő további kritérium, mely kétségtelenül esszenciális feltétele az állam kialakulásának, ám az a folyamatra vonatkozik. A megállapítás relevanciáját a társadalmi alapgondolkodás determináló hatásában látom, mely részben tárgyiasul a konstrukcióban.

A Kínát érintő megállapítások természetesen egy hasonló, gondolatébresztőnek szánt kitekintőben - melyre egyébként az idő előrehaladtával egyre nagyobb szükség van - nyilvánvalóan megállják helyüket. Ugyanakkor, főleg kiegészítő szándékkal, amolyan kitekintő a kitekintésben jelleggel, meg kell jegyeznünk, hogy erős szertartásosság kísérte a kínai államigazgatást. Ez a sajátosság végigkíséri a konfuciánus világszemléletet egészen a jelenkorig. Az alapvető különbség az, hogy a jelenben a társadalomra jellemző kategóriaként, azaz az intézménytől elszakadva tudjuk megfigyelni. A feudális kínai állam, annak erős filozófiai és etikai legitimitására utalva nem feleltethető meg a "modern állam" tézisének teljes mértékben. Személy szerint inkább abban látom a hivataliság képében megjelenő racionalitást, hogy az sikerrel épült rá kollektivista szemléletmódra. De hangsúlyozom, alapgondolatában teljes mértékben egyetértek a szerzővel.

Végezetül, ismételten ki kell emelnem, hogy jelen hozzászólás puszta "komment", nem kritika, sem ellenvélemény. Remélem, még sok hasonlóan színvonalas gondolatfüzért olvashatunk a cikk szerzőjétől.

 
Hozott Isten!

 
Zöldfelület

Kattints a képre!

 
Filmismertetők

Kattints a plakátra!

 
Fordítva

Kattints a képre!

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Whistler kutyája

 
Biztonságos böngészés

 
Népszerűsítő csíkok

 
Népszámláló
Indulás: 2011-12-24
 
Nemzetközi helyzet
free counters