Cégér





 
Tudástár

 
Citátor

Kattints a képre!

 
Látható kéz

Kattints a képre!

 
Plakátok

Kattints a képre!

 
Az igazi tisztviselő

 
Ajánló

Kattints a képre!

 
Külkalandozó







 
Update
Update : Hídifogság

Hídifogság

  2014.06.01. 22:53

David Lean alkotása a II. világháború körülményei közepette kalauzol el minket a burmai front mögött található hadifogolytáborba, hogy a huntingtonihoz igencsak hasonlatos szituációba keveredő brit foglyok és japán fogvatartóik között zajló konfliktusokat ábrázolja igazán bravúros eszközökkel. Véleményem szerint a filmben ábrázolt helyzet kitűnően demonstrálja a civilizációk közötti törésvonalakat. S ha már egy brit-amerikai koprodukcióval állunk szemben, miért is ne karikírozzák egy kicsit a keleti kultúrát az alkotók: hiszen már Montesquieu is büszkén vallotta, hog az európai klímához képest "Ázsiában a szolgai szellemiség uralkodik, amelyet soha nem tudunk lerázni magunkról." (Idézi: Davies, Norman: Európa története. Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 61. p.) 


Dacára annak, hogy egy háborús filmmel van dolgunk (a cselekmény 1943 februárja és májusa között játszódik), ne várjunk véres csetepatékat és harci cselekményeket ábrázoló klasszikus jeleneteket: sehol egy Piszkos tizenkettő, egy Kelly hősei vagy A halál ötven órája. Az alkotás sokkal inkább a háborús motívumok mögött meghúzódó érzelmekre, a lelki vívódásokra, az alapvető emberi tulajdonságokra fókuszál. S bár nem olyan mértékben moralizáló, mint a Roberto Rossellini rendezte Róma, nyílt város (1945), éppen elegendő munícióval szolgál azok számára, akik egy hatásos dráma kibontakozásának és egy remek pszichológiai jellemábrázolásnak szeretnének a tanúi lenni. 

Egy angol hadtest felsőbb utasítára kénytelen megadni magát Szingapúrban az ellenséges japán hadseregnek. Ettől kezdve az akkor irányadó hágai konvenció rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak: bár egy ellenséges kormány hatalma alá kerülnek, emberségesen kell bánniuk velük és csak olyan, díjazás ellenében végzett munkára foghatóak, amelyek nem állnak összefüggésben háborús műveletekkel. Saito ezredest (Sessue Hayakawa) azonban jól láthatóan nem hatják meg a nemzetközi jogi csűrés-csavarások: ő sokkal inkább a Bushidót, a  japán harcosok számára irányadó szamuráj kódexet tekinti a kelepcébe került angol katonákra nézve irányadónak. Na meg a az indiai összeköttetés eléréséhez stratégiai szempontból nélkülözhetetlen híd megépítését: ennek minnél hamarabb történő felépítése végett minden fogságba esett britet munkára kíván fogni, beleértve a tiszteket is, Nicholsonnal, a nyakas ezredessel (Alec Guinness) az élen. A brit tiszt azonban a megalázások és fizikai atrocitások ellenére is köti az ebet a karóhoz: a tisztek márpedig nem foghatók munkára.  

Makacsságával egy idő után végül fogvatartói tiszteletét is kivívja: Saito ráeszmél, hogy újdonsült rabszolgái mindaddig szabotálni fogják a munkát, ameddig elöljárójuktól ellentétes parancsot nem kapnak. Így aztán kompromisszumos megoldás születik: a tiszteknek nem kell dolgozniuk, cserébe Nicholson igyekszik javítani a legénység munkamorálján. Nicholsonnak ettől kezdve valóságos rögeszméjévé válik a híd felépítése: ugyanis a Brit Birodalom, kicsit kézzelfoghatóbban pedig a hadmérnökség "felsőbbrendűségének" és tökéletességének szimbólumát látja benne. A híd szerinte hosszú időkön keresztül fogja reprezentálni a britek heroizmusát, kitartását, bátorságát és nem utolsósorban szakértelmét. Ekként próbál meg tehát a háborús vereségből etikai és szellemi győzelmet kovácsolni.

Saito és Nicholson párviadalában így felülkerekedik ugyan a rigorózus és szabálykövető brit, győzelme azonban pürrhoszinak bizonyul: az ellenséges területen felemelendő monstrum sorsa a kibontakozóban lévő szövetséges támadás fenyegetettsége miatt szinte predesztinálva van. A brit professzionalizmus emlékműve lassanként az angol tiszt monomániájának jelképévé degradálódik: a híd felépültével peckesen sétál végig japán riválisával a fahídon, akár egy előkelő gentleman London utcáin. Be van fejezve hát a nagy mű, igen, de az alkotó ezúttal nem pihen. Shears közlegény (William Holden) vezetésével ugyanis támadásba lendül a britekből és amerikaikból rekrutálódott kommandó, amelynek célja a híd levegőbe repítése. Az összecsapás elkerülhetetlen, a végkifejlet pedig drámai...

A mű valóságos elismerés-cunamiban részesült (nem véletlenül): az Oscar-szobrocskát a legjobb film, rendező, operatőr , férfi főszereplő, forgatókönyv, vágás és zene kategóriájában kasszírozhatták be, emellett három Golden Globe és négy BAFTA-díj jelezte a diadalt. Az alkotás elévülhetetlenül beírta magát a filmes krónikákba.

Értékelés: 10/9

 Híd a Kwai folyón

(The Bridge on the River Kwai)

színes, magyarul beszélő, angol-amerikai háborús filmdráma, 161 perc, 1957

rendező: David Lean
író: Pierre Boulle
forgatókönyvíró: Michael Wilson, Carl Foreman
operatőr: Jack Hildyard
zene: Sir Malcolm Arnold
producer: Sam Spiegel
vágó: George Hively, Peter Taylor

szereplő(k): 
William Holden (Shears)
Alec Guinness (Nicholson ezredes)
Jack Hawkins (Warden)
Sessue Hayakawa (Saito ezredes)
James Donald (Clipton)
Geoffrey Horne (Joyce)
Peter Williamson (Reeves kapitány)

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
 
Még nincs hozzászólás.
 
Hozott Isten!

 
Zöldfelület

Kattints a képre!

 
Filmismertetők

Kattints a plakátra!

 
Fordítva

Kattints a képre!

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Whistler kutyája

 
Biztonságos böngészés

 
Népszerűsítő csíkok

 
Népszámláló
Indulás: 2011-12-24
 
Nemzetközi helyzet
free counters