Az általunk elemzett első szerző az indiai származású Fareed Zakaria, a Newsweek International szerkesztője, nemzetközi szemleírója, a CNN kommentátora és Obama kedvenc bestseller-szerzője, A posztamerikai világ krónikása. Közismert tény, ezért csak villanásszerűen utal rá, hogy a Szovjetunió összeomlásával (a bipoláris világrend megszűnésével, az USA egyetlen szuperhatalommá válásával) a szabadpiaci kapitalizmus mechanizmusain alapuló globális gazdasági rend a liberalizációt (ezzel párhuzamosan pedig a privatizációt, illetve a piac útjában álló jogi szabályozás kiiktatását) hirdette és érvényesítette.

A Reagan által "tökélyre" fejlesztett szabadpiaci mantra térnyerésével és a fogyasztói társadalom "hittételeinek" polgárokba történő plántálásával párhuzamosan azonban óriási mértékű növekedésnek indult az amerikaiak fogyasztása: a háztartások adósságállománya 1974 és 2008 között 680 milliárd dollárról évi 14 trillió dollárra emelkedett, egy átlagos háztartás 120.000 dolláros jelzáloghitellel és 13 hitelkártyával "büszkélkedhet". (Zakaria, 2009, 18. p.) A kormány pedig az újvilági "legvidámabb barakk" illúziójának fenntartása végett pedig ugyanazt a gyakorlatot kezdte folytatni, mint keleti "kollégái": kölcsönöket vett fel. 1990-ben az ország adóssága 3 trillió dollárra rúgott, 2008 végén azonban már a 10 trillió dollárt is megugrotta. (U. o.) (Nem hiába állította Lorenz von Stein, hogy egy állam  államadósság nélkül keveset tesz a jövőért és sokat követel a jelentől...)

Ezt a hatalmas összeget pedig Kína folyósította Uncle Sam számára: a kínai gazdaság "piaci szocializmusra" történő átállítása és a hagyományos konfuciánus szemlélet kombinációja hatalmas mennyiségű tőkefelhalmozást eredményezett a Kínai Népköztársaságban. Az exportra szánt kínai termékek, a "made in China" univerzális hegemóniája a kínai valuta leértékelése nyomán a nyugati államok vonatkozásában is egyértelmű tendenciává válhatott. Ugyanezt az "exportorientált" logikát követte egykor Japán, Korea és más ázsiai államok is. Kína megtakarítása emellett nagyjából 2 trillió dollár. (Zakaria, 2009, 19. p.) Niall Ferguson A pénz felemelkedéséről szóló könyvében Amerika és Kína gazdasági összefonódása kapcsán már egyenesen Kimerikáról beszélt, ennek "felbomlása" pedig értékelése szerint a globalizáció végét jelentheti.

A 2008-ban kitört gazdasági-és pénzügyi válság a globális kapitalizmus szívéből, a "washingtoni konszenzus" hazájából, az USA-ból indult ki és a nemzetközi pénzügyi rendszer, a globális pénzügyi világháló "csápjainak" közvetítésével globális krízissé fokozódott. Forgács Imre említi, hogy a globalizált média és a digitális pénzügyi világháló segítségével "az amerikai veszteségeket a pénzügyi piacok gyakorlatilag korlátozások nélkül képesek Európára áthárítani, illetve a centrumok a perifériaországokkal és régiókkal lényegében ma is ugyanezt teszik. A veszteségek áthárításának egyik igen befolyásos eszközeként működtek/működnek például a globális hitelminősítő magáncégek." (Forgács, 2012, pp. 19-20.) A válságba került amerikai pénzpiaci szereplők tehát nem keveset tettek azért, hogy a kellemetlenné váló gazdasági szituációból a "vén Európa" se maradjon ki.

Zakaria szerint mindez a globális amerikai dominancia végét és egy poszt-amerikai világ genezisét jelenti. "Ahogy az iraki háború, valamint George W. Bush külpolitikája Amerika katonai-politikai hatalmát illegitimmé tette a világ számára, úgy ez a gazdasági válság Amerika gazdasági hatalmát tette azzá." (Zakaria, 2009, 22. p.) Értékelése szerint a globális növekedés motorjaivá a közeljövőben Kína, India és Brazília válnak. Amerikának a jövőben több energiát kell mozgósítania annak érdekében, hogy a Gunnar Myrdal által "Amerikai Hitvallásra" keresztelt értékeit (szabadság, egyenlőség, individualizmus, az alapvető emberi jogok és  azok biztosítékai, a képviseleti kormányzás, a magántulajdon tisztelete, a kapitalista termelési mód) értékesíteni tudja a kaotikus "kairói bazárban", ahol számos kulturális stílus versenyez egymással (és hozza létre az emberi együttélés különböző modelljeit). (Toffler, 1970, 303. p.) Huntington mindebből keserű konzekvenciákat vont le: "Mi, amerikaiak, nem azok voltunk, amik voltunk, és bizonytalan, hogy mivég lettünk:" (Huntington, 2005, 37. p.) 

Amerika és Nyugat-Európa kontúrjainak halványabbá válása és Kína, India, Brazília (a "többiek") felemelkedése elsősorban a gazdaság alrendszerében fog érvényesülni, de politikai, katonai, sőt, kulturális következményei is lesznek.

Niall Ferguson brit történész, a Harvard Egyetem professzora, az oxfordi Jesus College vezető kutatója, illetve a stanfordi Hoover Intézet tudományos főmunkatársa meggyőzően vezette le a civilizációkról szóló művében, hogy a Nyugat felemelkedése korábban hat "gyilkos alkalmazás" (verseny, tudomány, tulajdon, orvostudomány, fogyasztás, munka) sikeres kifejlesztése révén történhetett meg. A verseny terrénumában Európa vesztfáliai békét megelőző szétaprózódottságát és számos szervezeti egység hatalomért folytatott versengését emelte ki. A tudományos forradalmak, a "kopernikuszi fordulatok" áttörései a matematika, fizika, csillagászat, kémia és biológia vonatkozásában Nyugat-Európához kötődtek. Jogrendszerében meghonosította a hatalmi ágak elválasztását, a törvényeknek alávetett közigazgatást, a népképviseleti kormányzást, a magántulajdon szentségét. Az orvostudomány XIX-XX. századi áttörései (pl. a trópusi betegségek elleni védekezés) döntően Nyugat-Európához és Észak-Amerikához kötődtek. A fogyasztói társadalom is tipikus nyugati jelenségként tűnt fel, ipari forradalom pedig ott zajlott le, ahol a termelékenységet fokozó technológiák találkoztak a több, minőségibb és olcsóbb cikkek iránti igénnyel. Végül a protestáns munkaetika a munkavégzést harmonizálta a magasabb megtakarítási hajlandósággal, lehetővé téve a tőkefelhalmozást. (Ferguson, 2011, pp. 365-366.)

Az elmúlt másfél évszázad során azonban a "többieknek" sikerült akceptálnia és sikerrel alkalmaznia ezen "alkalmazásokat". (Elsőként a Meidzsi császárságnak Japánban, 1867-től). A XX. század közepétől mind több kelet-ázsiai állam (Szingapúr, Hongkong, Tajvan, Dél-Korea, Kína) követte Japánt a nyugati modell másolásában, szelektálva azok között. A verseny és a képviseleti kormányzás kevésbé vált hangsúlyossá, a tudomány, fogyasztás, gyógyászat és a munkaetika frontján azonban centrális jelentőséggel bírt. A gazdasági hangsúlyok eltolódása nyomán a Goldman Sachs elemzői még a 2008. évi válság kitörése előtt azt prognosztizálták, hogy Kína a GDP tekintetében 2027-re meg fogja előzni az USA-t.  (Ferguson, 2011, 368. p.) A gazdasági válság hatására a kínai gazdaság élre kerülését már 2014-re jósolják a hazai vásárlóerő, 2020-ra pedig a dollárvaluta vonatkozásában. A Nyugat demográfiai jelentősége folyamatosan csökken: Huntington szerint 1950-ben a Nyugat (Nyugat-Európa, Észak-Amerika, Kanada, Ausztrália) még a világ népességének 20 százalékát tette ki, az ENSZ szerint az arány 2050-re 10 százalékra változhat. A 2020-as évekre várhatóan visszaesik a Nyugat világ területe felett gyakorolt ellenőrzésének aránya, a világ össznépességének egyre kisebb hányadát fogja kitenni, enyhébb lesz a gazdasági részesedésének aránya, csökkenni fog ipari termelése, illetve a világ hadseregeinek összetételében tapasztalható katonai személyi állománya. (Huntington, 2002, pp. 135-136.)

A pénzügyi válság Ferguson szerint is felturbózta a Nyugat relatív hanyatlását. 2010 közepén Kína teljesítménye már mintegy 20 százalékkal haladta meg a válság előtti szintet, az USA-é pedig 2 százalékkal alatta maradt. Eközben Kína a már legalább négy területen körözte le Amerikát: több fogyasztás, több import, több külföldi befektetés és több innováció jellemzi. (Ferguson, 2011, pp. 376-377.) Marján Attila plasztikus megfogalmazása szerint a nagyhatalmak öltözőjében az USA bánatos ábrázattal próbálja magát beletuszkolni egy két számmal kisebb zakóba, Kína riadtan hőköl meg saját tükörképétől, mert abban egy három számmal nagyobb zakót viselő alakot lát, Európa pedig egyáltalán nem talál ráillő zakót, sőt , szöget üt a fejében a gondolat, hogy talán a női öltözőben kellene lennie. (Marján, 2009, 301. p.)

Alain Minc, a Francia Becsületrend lovagja, több bestseller szerzője Európa kapcsán már egyenesen a káosz kontinenséről és új középkorról beszél. Szerinte korunkat a "szervezett rendszerek hiánya, mindenféle központ eltűnése és a ködös szolidaritások megjelenése, a bizonytalanság, az esetlegesség, az elmosódottság", egyszóval, az új középkor beköszönte jellemzi. (Minc, 2012, 10. p.) A globális kapitalizmus beköszönte, a fogyasztói igények életcéllá, a gazdagság "legfőbb értékké", illetve  a pénz abszolút viszonyítási pontjává válása, a piacgazdasággal együtt járó szociális feszültségek mind növelték a nemzetek tagjainak frusztrációját és a "kísértést, hogy etnikai fantazmagóriákba meneküljenek. (...) Angolszász piacról álmodoztak, és a dzsungelban találták magukat: hiszen valójában mi más lenne a jog szabályai nélküli kapitalizmus? Úgy képzelték, hogy gyorsítva lepörgetik a hagyományos fejlődés filmjét: eredeti tőkefelhalmozás, beruházás, vállalkozói réteg megszületése; mindebből eddig nem ismertek meg mást, csak a törvénytelen elosztási hálózatok bűvkörét, a második gazdaságot, a dollárvadászatot és egy olyan új osztály megjelenését, amelyre Marx nem gondolt: a maffiát." (Minc, 2012, 18. p.) Eközben a kereskedelmi és pénzügyi tőkéscsoportok dominanciája uralta tömegmédiumok (Pokol, 2005, 26. p.)  az egész életünket behálózzák és irányítják: "az emberek turisztikai katalógusok nyomán bejárják a világ minden sarkát. Széttörik a legjobb házasságokat és gyors egymásutánban egyre újabb viszonyokba bocsátkoznak. Átképzik magukat. Fogyókúráznak. Kocognak. Egyik terápiacsoporttól a másikig támolyognak. Az önmegvalósítás céljától megszállottan kitépik magukat az anyaföldből, hogy megnézzék, gyökereik valóban egészségesek-e?" (Beck, 1986, 156. p.) A "bölcsőtől a sírig" belénk plántálják, hogy miként kell viselkednünk, öltözködnünk, kinéznünk. Mintha csak a Fahrenheit 451 című film "unokatestvérének" tudatgyarmatosító praktikáit akalmaznák...

Bakunyin és Christopher Nolan anarchista Joker-karaktere bizonyára örülne ilyen fejleményeknek, de az "érted haragszom, nem ellened" József Attila-i attitűdjét képviselő felelős gondolkodók aligha. Marcus Aurelius szerint "lehet más a politika": "szemléld a dolgokat egy más oldalról, mint ahogy eddig tetted, mert ez azt jelenti: új életet kezdeni." (Keyserling, 1926, 52. p.) A nyugati dominancia trónus-és tónusvesztéséből, a Nyugaton kívüli civilizációk lassú felemelkedéséből akár profitálhatunk is, ha akarunk. Ennek gazdaságpolitikai eszköze a neoliberális dogmákkal történő szakítás és a fejlesztő állam megoldásainak kamatoztatása mellett a Kelet felé nyitás politikája. Ezért és ennyiben védhető a miniszterelnök Jordániában tett megnyilatkozása.

Irodalom

• Beck, Ulrich: Risikogesellschaft. Auf dem Weg in eine andere Moderen. Suhrkamp, Frankfurt/Main, 1986
• Faragó Katalin: Amerikai jövőképek
• Ferguson, Niall: Civilizáció. A Nyugat és a többiek. Scolar Kiadó, Budapest, 2011
• Forgács Imre: Európa elrablása 2.0. Adalékok a pénzügyi válságok politikai gazdaságtanához. Gondolat Kiadó, Budapest, 2012
• Huntington, Samuel P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002
• Huntington, Samuel P.: Kik vagyunk mi? Az amerikai nemzeti identitás dilemmái. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005
• Keyserling, Hermann: Új világ születése. Révai Irodalmi Intézet, Budapest, 1926
• Marján Attila: Hol a térkép közepe? HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2009
• Minc, Alain: A káosz kontinense? Új középkor. Holnap Kiadó, Budapest, 2012
• Pokol Béla: Globális uralmi rend. Kairosz Kiadó, Budapest, 2005
• Simon István (Szerk.): Pénzügyi jog I. Osiris Kiadó, Budapest, 2007
• Toffler, Alvin: Future Shock. Bantam Books - Random House, New York, 1970
• Zakaria, Fareed: A posztamerikai világ. Gondolat Kidadó, Budapest, 2009

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés