Update : Mehr Licht, avagy fejvesztő helyett fejlesztő államot! |
Mehr Licht, avagy fejvesztő helyett fejlesztő államot!
2013.03.06. 20:39
A washingtoni konszenzus tudományos álarca mögé bújtatott neoliberális érdekkomplexum és az erre épülő gazdasági világrend (a globális kapitalizmus) pozícióját a 2008-ban kirobbant globális pénzügyi-és gazdasági válság alapjaiban tépázta meg. Egyre többen helyezkedtek azon álláspontra - köztük a korábbi ortodox monetarizmus egyes képviselői is -, hogy a hagyományos közgazdaságtan felfogása erkölcsi, illetve szellemi hanyatlásnak indult (Róna Péter), mert képtelen volt a társadalmi, hatalmi, intézményi és kulturális tényezőkkel kalkulálni. Bár a Romániával kötött IMF-megállapodás továbbra is azt példázza, hogy Christine Lagarde és csapata, valamint a körülöttük ólálkodó neoliberális holdudvar képtelen engedni a privatizáció-dereguláció-liberalizáció "szentháromságából", az idő eljárt ezen konstrukciók felett, így nem haszontalan, ha megismerkedünk Robert Hunter Wade elemzésével, amely a délkelet-ázsiai térség fejlesztő államainak gyakorlatát mutatta be a Governing the Markets címet viselő munkájában.
Szerzőnk éles kontrasztot állít a kelet-európai "rendszerváltó" államok rapid privatizációs-liberalizációs praxisa, illetve a délkelet-ázsiai térség fejlesztő államainak gyakorlata közé, különbséget téve a piac általi kormányzás, illetve a piac kormányzása között. Munkája felvezetőjében a Pokol Béla által globális uralmi rendként aposztrofált amerikai, valamint nyugat-, illetve közép-európai trendeket analizálta.
Pokol tézise szerint a jelzett térségekben a társadalmi alrendszerek kénytelenek voltak a piac "racionalitása" szerint szerveződni, így a pénzhatalom egyre szélesebben hatja át a társadalom minden szegmensét (sajtópiac, könyvpiac, politikai piac, oktatási piac, sportpiac, ügyvédi piac, sőt, a katonai szolgáltatások piaca). A globális kapitalizmus a politikai demokrácia hatókörének szűküléséhez, illetve a banki-pénzhatalom hatókörének (és hatáskörének) drasztikus expanziójához, kitágulásához vezetett. A folyamat kiteljesedésével a piaci és banki folyamatok felett bábáskodó pénzcsoportok jutottak domináns pozíciókba a társadalmi szféra minden területén.
További probléma, hogy míg a demokratikus politikai/közigazgatási szerveződés nemzetállami keretek között történt, így a választópolgárok által legalább ciklikusan ellenőrizhető volt, addig a banki-és pénzmechanizmusok általi szerveződés átlépte a nemzetállami határokat és a nyugati civilizáció egészét "fertőzte meg". Ennek fundamentuma alapvetően Washington katonai, gazdasági, politikai, illetve kulturális hatalma (amelyet azonban az utóbbi időkben, különösen a 2008-ban kirobbant globális gazdasági-és pénzügyi válság alapjaiban rengetett meg). Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a gazdaság (a globális szabályozó hatalmak deformált jog eszköztárának segítségével) totális expanzióba fogott az erkölcsi szféra rovására, az állam pedig kénytelen a gazdaság "szolgálólányává" válni, a pénzhatalom ugyanis már nem áll állami kontroll alatt. Így a szuverenitás térvesztésének korában a globalizáció által szolgáltatott "recept" elkészítése totális "ételmérgezést" eredményezett, elsősorban az olyan összetevőknek köszönhetően, mint a piaci liberalizáció, az állami tulajdon és a közszolgáltatások teljes privatizációja, az EU direktívái által előírt liberalizáció, a nagyszámú közvetlen külföldi működőtőke (FDI) bevonzása, illetve az IMF által nyújtott hitelek felvétele.
Wade ezen modellel állítja szembe a fejlesztő államok által realizált megoldást, a piac kormányzását, amelyet azonban nem szabad összetévesztenünk a szocialista rezsimek tervutasításos rendszerével. A fejlesztő államok által megvalósított konstrukció ugyan a központi tervezésen nyugszik, mindazonáltal a kapitalizmus keretein belül maradó állami beavatkozást jelent a gazdaság működésébe, mely erre tekintettel különösen alkalmas a piaci kudarcok korrigálására. Ezen modellt követte Dél-Korea, Szingapúr, Japán és a maoista kulturális forradalom káros jelenségeit lassan levetkőző Kína, illetve követi a mai napig Tajvan.
A fejlesztő állam sikerének több záloga volt. Egyfelől az állam által preferált ipari politikák és programok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a gazdaságot a magas hozzáadott értékű tevékenységek határozzák meg. Másfelől ehhez nem volt szükség komplikált közgazdasági számításokra és nagyszámú bürokratára.
A legeklatánsabb példa Tajvan, amely elkötelezte ugyan magát a WTO által vallott elvek mellett, de az állam továbbra is kiterjedt fejlesztési programokat hajt végre, beavatkozik a gazdasági tevékenységek összetételébe és nem enged totális szabad befolyást a piaci erőknek. Linda Weiss és Elizabeth Thurbon szerint lényeges, hogy a fejlesztő államok által gyakorolt ezen kormányzás nem pusztán közpolitikai tevékenység, hanem egy "olyan normatív légkör, amely fenntartja a piac kormányzásának szándékát, s melyben a politikai szereplők legitimnek tartják azt." Tehát a politikai erőtér szereplői között egyfajta konszenzus jött létre a beavatkozás szükségességét illetően. Hűen illusztrálja ezt a harmonikus elköteleződést a tajvani Fejlesztési Hivatal bejárata fölött olvasható Goethe-idézet, amely szerint "a legfontosabb dolog az életben, hogy legyen célunk, valamint eltökéltségünk, hogy elérjük azt."
Wade a fentiekre tekintettel az alábbiakban összegezte a fejlesztő állam jellegzetességeit (Tajvan példáján keresztül):
-
a Gazdasági és Fejlesztési Tanács központi szervként látja el a stratégiai irányítást (élén a miniszterelnök-helyettes áll);
-
az iparpolitika főbb feladatait egy operatív ügynökség, a gazdasági minisztériumon belül található Iparfejlesztési Hivatal látja el,;
-
az egyes ágazatok saját iparszövetségekkel rendelkeznek, melyekben kötelező a tagság; titkáraikat részben a központi kormányzat nevezi ki; ők felelnek a cégek és a kormány közötti kommunikációért;
-
végül állami K+F laborok működnek, melyek közül a legjelentősebb az Ipari Technológiai Kutató Intézet (ITRI), ahol közel 10.000 tudós dolgozik.
A nemzeti felzárkózás politikai folyamatának lényege Wade szerint a fejlesztő állam egyes szervezeti egységei közötti intenzív párbeszéd. A szellemi munka derékhadát az ITRI és a különböző iparszövetségek közösen látják el, elősegítve ezzel a vállalatok közötti kapcsolati háló kiépülését és a tagok közötti biztonságos együttműködést.
A tajvani politika kiemelt figyelmet szentel a helyi tulajdonú vállalatok felkarolására és a külföldi cégek befolyás-növekedésének korlátozására. Emellett a tajvani vezetés elő kívánja segíteni a tajvani cégek külföldi működtőke-beruházásait, amely révén Tajvan "aktív, reciprok szereplője" lehet a világgazdaságnak.
A kormányzatnak ipari komplexumok, városi közjavak, illetve növekedési centrumok létrehozására kell koncentrálnia, illetve elő kell segítenie, hogy az ipari és szolgáltató ágazatok szereplői a "globális értékláncba magasabb hozzáadott érték előállításával csatlakozzanak." Ezen a ponton a fejlesztő állam iparpolitikájának gyenge kritikáját adnám, mivel véleményem szerint az államnak hatékonyabban kellene fókuszálnia a fenntartható fejlődésre és az épített, valamint főként a természeti környezet védelmére.
A fejlesztő államok politikája azt demonstrálja, hogy egy aktív, beavatkozó politikát folytató, de a szocializmussal szemben szkeptikus kormányzat is hozzájárulhat a külföldi befektetések, valamint a nemzeti érdek harmóniájához. Ehhez - amint a Goethe-idézet is mutatja - a célkitűzések iránt lojális, motivált hivatalnoki karra, illetve a fejlesztő állam számára szükséges szervezeti infrastruktúra létrehozására van szükség. A sikerhez szükséges a célokhoz igazított normatív környezet, illetve az állami beavatkozás társadalom általi legitimációja is. A neoliberális gazdaságpolitika vadhajtásait szemlélve úgy vélem, hogy ez utóbbi feltétel már biztosított lenne. Ahogy Goethe mondaná, több fényre lenne szükség végre a kormányzat berkeiben is. Mehr Licht, ez most a legfontosabb!
Irodalom
-
Deli Gergely: Az abszolúttól a fenntartható alkotmányig, in Szoboszlai-Kiss Katalin - Deli Gergely (Szerk.): Tanulmányok a 70 éves Bihari Mihály tiszteletére.Universitas-Győr Nonprofit Kft., Győr, 2013, pp. 73-104.
-
Pokol Béla: Globális uralmi rend. Kairosz Kiadó, Budapest, 2005
-
Róna Péter: Előszó, in Scheiring Gábor - Boda Zsolt (Szerk.): Globalizációs és fejlődés. Kritikai fejlődéstanulmányok szöveggyűjtemény. Védegylet - Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2011, pp. 7-8.
-
Wade, Robert Hunter: Az állam visszatér. Leckék a kelet-ázsiai fejlődés fejezeteiből, in Scheiring Gábor - Boda Zsolt (Szerk.): Globalizációs és fejlődés. Kritikai fejlődéstanulmányok szöveggyűjtemény. Védegylet - Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2011, pp. 382-398.
-
Weiss, Linda - Thurbon, Elizabeth: Where there's a will there's a way: Governing the Market in Times of Uncertainty, in Issues and Studies, 40, 1, March 2004, pp. 61-72.
|