Cégér





 
Tudástár

 
Citátor

Kattints a képre!

 
Látható kéz

Kattints a képre!

 
Plakátok

Kattints a képre!

 
Az igazi tisztviselő

 
Ajánló

Kattints a képre!

 
Külkalandozó







 
Update
Update : Szabad-e sírni a Kárpátok alatt, avagy meddig feszegessük a határokat?

Szabad-e sírni a Kárpátok alatt, avagy meddig feszegessük a határokat?

  2012.06.04. 09:07

A Magyarország, valamint a Szövetséges és Társult Főhatalmak között létrejött trianoni békeszerződés (1920. június 4.) még kilenc évtized múltán is parázs vitákat generál, egyrészt az anyaországi politika frontvonalába kerülve, másrészt az elcsatolt területeken tevékenykedő, nacionalista húrokat pengető politikusok „jóvoltából”. Erről a kérdésről nehéz, de egy emberöltőnyi idő elteltével nem lehetetlen sine ira et studio (harag és részrehajlás nélkül) értekezni.


Köztudomású tény, hogy a Párizs-környéki békerendszerrel konstituált status quo nem bizonyult tartósnak. Foch marsall bon mot-ja szerint a békerendszert sokan csak húsz esztendőre kötött fegyverszünetnek tekintették.[1] A magyar politikai élet szereplői és a közhatalom formálói kezdettől Trianon-ellenes érzülettel rendelkeztek; ha úgy tetszik, a magyarságon eluralkodott a „Querela Hungariae” mentalitása.[2] A két világháború közötti Horthy-rendszer politikáját Zeidler Miklós a következőképpen jellemezte: „a birtokféltés nyers és ősi reflexei a történelmi Magyarország (…) feldarabolásának idején (…) azonnal működésbe léptek, a »mindent vissza« és az »egy barázdát sem« jelszavaiban megfogalmazást nyertek, meghatározták a közhangulatot, sőt külpolitikai programot is generáltak.”[3] Ami a külpolitikai orientációt illeti: az 1927-es olasz-magyar barátsági szerződésig[4] a magyar külpolitikai realitásokat a kisantant szorításából következő izoláció határozta meg. Lord Rothermere-nek a Daily Mailben megjelent cikkét[5] követően pedig egyre hangosabbá kezdett válni az irredenta propaganda. A nemzetközi konstelláció is „kedvezett” a revíziós törekvéseknek: Hitler nyíltan szegte meg a Németországra testált kötelezettségeket, egyre inkább teret nyert a „barát-ellenség” reláció (Carl Schmitt).[6]

A hivatalos politikai elit által sürgetett „in integrum restitutio”eszméjéért, a határmódosítást favorizáló politika ideiglenes sikereiért a magyarság később nagy árat fizetett. A nemzetközi klíma megváltozása nyomán előálló békés és „kevésbé békés” úton történő területi gyarapodásokat (I. bécsi döntés, 1938. november 2.; Kárpátalja megszállása, 1939. március; II. bécsi döntés, 1940. augusztus 30.; Bácska, 1941. április) követően hazánk véglegesen elkötelezte magát a Gömbös Gyula által korábban tengelynek elkeresztelt[7] hatalmak (Németország, Olaszország és Japán) oldalán. 1939 áprilisában Magyarország kilépett a Nemzetek Szövetségéből, 1940. november 20-án csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez,[8] majd 1941. június 27-én hadat üzent a Szovjetuniónak,[9] megpecsételve ezzel Magyarország sorsát.

A II. világháborút lezáró párizsi békeszerződés – bár bizonyos rendelkezéseit tekintve kevésbé volt rigorózus a trianoni békeszerződéshez képest –, visszaállította a területgyarapodások előtt fennállott határokat, sőt, hazánk három Pozsony-környéki falvat is elvesztett (Horvátjárfalu, Dunacsún, Oroszvár.)[10] A Rákosi-és Kádár-korszakok ideológusai az „amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell” wittgensteini passzusának megfelelően, az internacionalizmus égisze alatt, a világ proletárjainak vélelmezett egyesülésére apellálva jobbára tudomást sem vettek arról, hogy az akkori Magyar Népköztársaság határain kívül nagyszámú magyarság is él.[11]

Nem hagyható figyelmen kívül az a sajnálatos tendencia, hogy a szomszédos államokban időnként kormányzati pozícióba vagy törvényhozási státuszba kerülő szélsőséges erők (Szlovák Nemzeti Párt, Nagy-Románia Párt, Szvoboda Összukrajnai Szövetség, Szerb Radikális Párt) gyakran tették feszültté a Magyarországgal kialakított bilaterális kapcsolatokat. Emellett olyan konkrét ügyek sem feltétlenül a harmónia irányába mozdították el az államközi együttműködést, mint a marosvásárhelyi „fekete március” (1990), a permanensen előtérbe kerülő szlovák államnyelvtörvény (1995, 2008) vagy a délvidéki magyarsággal szemben időnként megnyilvánuló fizikai atrocitások. Látnunk kell ugyanakkor, hogy a szomszédos államok biztonságérzetét vagy nemzeti öntudatát is sérthetik bizonyos magyarországi események, ilyen volt például a Magyar Gárda megalakulása, vagy a 2010. évi választásokat követő „jogalkotási forradalom” égisze alatt elfogadott, határon túli kérdéseket is érintő törvények.

Mi hát Trianon üzenete a ma élő nemzedékek számára?

Bibó István megállapítása nyomán: „a magyarság a kölcsönös és feneketlen gyűlölködés örvényeit elkerülve példát adhat a kis népek közötti lojalitásra és mértéktartásra, ugyanakkor felelősséget érez a határokon túli magyarság sorsával szemben.”[12] Magyarországnak is nagy ugyanis a felelőssége abban, hogy miként alakul a Kárpát-medence sorsa a XXI. században; itt az ideje, hogy a Móricz Zsigmond által megénekelt Querela Hungariae, a kesergő Magyarország népi-urbánus ellentéteket gyártó, a Pannónia vs. Hungária antagonisztikus ellentétét a középpontba állító mentalitását felváltsa az optimizmus és a határon túli magyarság boldogulása érdekében végzett munkálkodás - figyelemmel arra is, hogy nem rekonstruálható reflektálatlanul a nyolc-kilenc évtizeddel ezelőtt széles terrénumban érvényesülő "ősi birtokféltés" államcéllá emelt maximája. A jövőben ugyanis nem sírni, hanem összefogni kellene a Kárpátok alatt.


[1] Idézi: Romsics Ignác: A párizsi békeszerződés, in Rubicon, 2007/1-2. szám, 42. o.

[2] Utalás Móricz Zsigmond 1920-ban írt Kesergő című versére – Forrás: Jaj, hol a múltunk? – A Trianon-jelenség – Helikon Kiadó, Budapest, 2005, 30-31. o. 

[3] Trianon (Szerkesztette Zeidler Miklós) – Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 9. o.

[4] Réti György: Budapest- Róma – Berlin árnyékában – Magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok 1932-1940 – ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1998, 17. o.

[5] Harmsworth, Harold Sidney (Viscount Rothermere): Hungary’s Place in the Sun. Safety for Central Europe, in My campaign for Hungary – Eyre and Spottiswoode, London, 1939, 60-68. o.

[6] Bayer József: A politikai gondolkodás története – Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 116. o.

[7] Pritz Pál: Magyarország külpolitikája Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982, 271. o.

[8] Fodor Ferenc: Teleki Pál – Egy „bujdosó könyv” – Mike és Társa Antikvárium, Budapest, 2001, 171-231. o.

[9] Pritz Pál: Bárdossy László – Élet-kép Sorozat – Elektra Kiadóház, Budapest, 2001, 100. o.

[10] Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században – Osiris Kiadó, Budapest, 2000, 299. o.; Rubicon, 2007/1-2. szám, 39. o.

[11] Ez alól csak a hatalmi átrendeződés igen korai stádiuma jelentett kivételt: a Magyar Kommunista Párt „darutollas marxizmusának” is nevezett időszakában (1945-47) a kommunisták próbáltak figyelembe venni a magyar tradíciókat. – Forrás: Sipos Péter: Rákosi Mátyás és a kisebbségi magyarok, in História, 1995/08. szám

[12] Idézi: Romsics Ignác: A párizsi békeszerződés, in Rubicon, 2007/1-2. szám, 42. o.

 

Még nincs hozzászólás.
 
Hozott Isten!

 
Zöldfelület

Kattints a képre!

 
Filmismertetők

Kattints a plakátra!

 
Fordítva

Kattints a képre!

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Whistler kutyája

 
Biztonságos böngészés

 
Népszerűsítő csíkok

 
Népszámláló
Indulás: 2011-12-24
 
Nemzetközi helyzet
free counters