Fedeles Tamás értékelése szerint "Matthias Rex Hungariae" regnálása alatt hazánk ismét a korabeli Európa vérkeringésének fontos részévé vált, "amelyre a kortársak a Respublica Christiana védőbástyájaként tekintettek. Expanzív külpolitikája révén (...), híres zsoldosseregére támaszkodva jelentősen növelni tudta az uralma alá tartozó terület kiterjedését. A budai királyi udvar az Alpokon túli humanizmus egyik centrumává vált,  s a reneszánsz is (...) egyre nagyobb teret nyert a Kárpátok ölelte vidéken."

A halála óta kibontakozó kultusz pedig a magyar história szinte mitikus alakjává emelte Mátyást. A dualizmus rendszere központi feladatként tekintett a Mátyás-kultusz ápolására. Boross Mihály 1870-ben kelt munkája szerint "1490. april 6-dikán reggeli nyolc órakor megszűntek a halálkínok s meghalt a test, de a nagy szellem ma is él minden becsületes magyar emlékezetében. Soká hangzott neve a városok, falukban, hegyek és völgyekben, de sehol nem oly kiáltólag  mint a törvényszéken! Meghalt Mátyás, oda az igazság!"

Szilágyi Sándor szerkesztésében a millennium évében (1896) jelent meg a magyar Nemzet történetét feldolgozó negyedik kötet, melyben Fraknói Vilmos a következőképpen méltatja a Hunyadiak országlását: "(...) a homályból, alacsonyból sorsból csak imént kiemelkedettt Hunyadiakat állítja az ország élére a nemzet, magával sodorva az aristocráciát, hatalmas külföldi uralkodókat utasítva el igényeikkel. Önkéntelenül a napóleoni korra kell a magyar történetírónak gondolni, mikor annak volt tanúja, mi nálunk a XV. század második felében történt: hogy molnárlegényből gróf és hadvezér, tiszttartóból nádorispán, jobbágy fiából bíboros prímás válhatik. A jogosult büszkeség érzetével hirdethetjük, hogy ezen (modern kifejezést használva) democraticus irány diadalait vérözön nem mocskolta be."

Gróf Teleki József megállapítása szerint "Magyarország és minden részrehajlás gyanúja nélkül el merjük mondani, az egész világ egyik legnevezetesebb, legtündöklőbb uralkodója, ki a nagy férfiakként szint annyi dicsőítésben, mint ócsárlásban részesült, még mint gyermek juta az akkori világ egyik legnevezetesebb királyi székére, még pedig igen csiklandós körülmények közt, és még is ifjú bátorsága, férfias ereje és élemedett bölcsessége által nemcsak meg tudta magát azon tartani, hanem a felekezetre oszlott hazát kibékéltette, egyesítette, a romlásnak indul állami testet megszilárdította (...) minden egyes önkényes tettei mellett ő volt korának legalkotmányosabb fejedelme." (1911)

A patetikus szólamok mellett azonban materiális formát is öltött a kultusz. Az 1891-től újjáépült királyi várban Benczúr Gyula festményeivel ékesített Hunyadi-termet létesítettek. A Mátyás életét feldolgozó jelenetek az igazságos, erős, bölcs és művelt uralkodó eszményét hirdették. 1915-re készült el a Mátyás fogadja a pápa követeit című mű, majd 1919-re (nem titkolt analógiaként Horthy  Miklós budapesti bevonulásának évére) a Mátyás bevonulása Budára című alkotás.

A reneszánsz monarcha emlékének ápolása Horthy kormányzósága idején különös jelentőséggel bírt, hiszen a trianoni diktátum nyomán szétszakított nemzet (politikai) elitje a kaotikus időszak utáni konszolidáció stabilizátorát, az országot kulturális és gazdasági vonatkozásban is megújító keresztény uralkodót látta benne, így kultusza újra terítékre került. Míg a Szent Istvánra vagy Szent Imrére történő hivatkozások az említett történelmi személyiségek egyéni erényeit domborították ki, addig Mátyás figurája integrálódott a Corvin-kultuszba, választott királyi státusza pedig alkalmasnak mutatkozott Horthy közjogi helyzetének történelmi időből hozott legitimációjára is.

Az értelmiség és a hatalom közötti diskurzus harmonikus jellegét hangsúlyozta a kulturális elismerést jelentő, 1930-ban alapított Corvin-lánc, Corvin-koszorú és Corvin-díszjelvény, valamint a Jeges Ernő által festett  "Mátyás király tudósai körében" című alkotás (1940) is.

Az észak-erdélyi és székelyföldi területek visszatérése messzemenőkig találkozott az 1940-es Mátyás év céljaival, hiszen az igazságos király egykor Kolozsvárott látta meg a napvilágot. A Mátyás-évet egyébként a Hunyadi-család korát bemutató tudományos és művészeti események kísérték. Erre az évre készült el a Corvin Mátyás Magyar-Olasz Egyesület kétkötetes emlékalbuma. Az MTA ünnepi közgyűlése mellett a jelzett évben számos szépirodalmi és képzőművészeti alkotás adózott tisztelettel Mátyás uralkodói tevékenységének. Az emlékév záró akkordjaként Horthy Miklós megkoszorúzta Fadrusz János monumentális kolozsvári Mátyás-szobrát.

Az "Ifjúság Honvédelmi Nevelése és a Testnevelés Országos Vezetője" barokkos titulus birtokosa, vitéz Béldy Alajos altábornagy az 1942. év alkonyán úgy határozott, hogy a soron következő évet a magyar sport Mátyás emlékének szenteli, így 1943-ban sok más mellett a Mátyás-sportévet is "megülhették". Az állami vezetés Mátyást az ifjúság és erő reprezentánsaként kívánta a magyar ifjúság elé példaképül állítani. A Mátyás-sportév főbb eseményei a leventemozgalom terrénumában zajlottak, de az összes sportszövetség is ennek égisze alatt celebrálta az 1943. évi sportversenyeit.

Az  új hatalom az igazságos király kánonjával nem tudott mit kezdeni, hiszen azt propagandacélokra nem tudta használni. Az 1945. április 5-én kibocsátott százpengős papírpénzen még megfért a Mátyást ábrázoló relief, a személyét övező pátoszt azonban záros határidőn belül váltotta fel egy másik Mátyás (személyi) kultusza:  a berendezkedő szocialista diktatúra rendezvényeinek unalomig sulykolt "epitheton ornans"-ává Rákosi Mátyás karaktere vált.

Felhasznált irodalom

• Basics Beatrix: A Mátyás-kultusz a két világháború között. In: Rubicon, 2012/1-2. szám
• Boross Mihály: Magyar krónika, azaz a magyar nemzet története a legrégebbi időktől fogva, a legújabb időkig, minden nevezetes történeti esemény évszerinti előadásával - Kiadja Heckenast Gusztáv, Pest, 1870
• Corvin-kultusz a Horthy-korszakban.
• Fedeles Tamás: Matthias Rex Hungariae. In: Rubicon, 2012/1-2. szám
• Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és Jagellók kora (1440-1526) - Athenaeum Irodalom és Nyomdai Részvénytársulat, Budapest, 1896
• Teleki József: Mátyás, mint uralkodó. In: Toncs Gusztáv - Loósz István (Szerk.): Szemelvények a magyar történetírókból és szónokokból. Görögpótló tankönyv a gimnázium VII. osztálya számára. Franklin Társulat, Budapest, 1911

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés