Egyes álláspontok szerint az államiság szimbólumai közé tartozik az állam alkotmányos elnevezése is.  A magyar történelemben a monarchikus hagyományból és a Szent Korona-tan centrális jelentőségéből kifolyólag kevés köztársasági momentum ragadható meg. A Szent Korona ugyanis nem csupán egy misztikus tárgy volt, hanem önálló jogalanyisággal bíró közjogi személy. Kocsis István véleménye szerint a Szent Korona tana a magyar államiság erejét szimbolizáló princípiumnak, a magyar közjogi fejlődés emblematikus meghatározójának és a felelősségérzetet, az egyenrangúságot és a méltóságteljes magatartás kultuszát hordozó doktrínának bizonyult.

A kevés köztársasági fejlemény felé mutatott a Rákóczi-szabadságharc idején összeült ónodi országgyűlés, amely 1707. június 9-én kimondotta a Habsburg-ház trónfosztását: "Az országgyűlés folyama alatt a trón megüresedettnek, József letettnek, a pozsonyi cikkek érvényteleneknek s a magyar nemzet szabadnak nyilváníttatott."

A Martinovics Ignác ferencrendi barát vezette jakobinus mozgalom Bécsben és  Budapesten is titkos szabadkőműves páholyokat konstituált, amely francia mintára, káté alakjában (kérdések és feleletek formájában) magyarázta a "szabadság eszméit".  A mozgalom keretein belül Hajnóczy József dolgozta ki a köztársasági alkotmány tervezetét.

A köztársasági eszmék mellett elköteleződött Kossuth Lajos az 1849. áprilisában végrehajtott kormányzati reformmal - annak ellenére, hogy a törvényhozás nem deklarálta a köztársaság kikiáltását - a köztársasági állammodell sajátosságai felé konvergálta hazánkat. Kossuth a debreceni Nagytemplomban 1849. április 14-én tető alá hozott Függetlenségi Nyilatkozatban deklarálták az   "önálló és  független Magyarország integritását, a Habsburg-Lotharingiai ház trónvesztését és száműzetését, (...) a magyarságnak a környező népek és minden nemzet iránti békés szándékát." Csizmadia Andor szerint "a Függetlenségi Nyilatkozat utáni államot a kormány meghirdetett köztársasági irányára figyelemmel polgári köztársaságnak kell tekintenünk."

Európában (Franciaország kivételével) még 1848 után is relatíve szélsőséges gondolatnak számított a republikanizmus az ekkor elterjedtnek tekinthető monarchiák uralkodó mentalitásában. A monarchikus állameszményt ért kritikák dacára nem a népszuverenitás, hanem a nemzetszuverenitás eszméje számított abszolút favoritnak.

1918. novemberében kiadott eckartsaui nyilatkozatával az utolsó magyar uralkodó, IV. Károly visszavonult és lemondott az államügyek intézéséről. A Károlyi Mihály fémjelezte baloldali rendszer népgyűlésen deklarálta az új államformát: a népköztársaságot. 1919. március 21-én pedig az egyesült kommunista és szociáldemokrata pártok kikiáltották a Tanácsköztársaságot, amely a tanácsok országos gyűlésén iktatta törvénybe az alkotmányt. A polgári demokratikusnak nevezett népköztársaság és a kommunista Tanácsköztársaság regnálása alatt az ún. királykérdés tabunak számított és a berendezkedés jellegéből fakadóan nagyobb problémák forrása sem volt. A Tanácsköztársaság bukása után aztán újabb rendszerváltás történt, amelynek végeredménye a királyság államformájának visszaállítása lett azzal a saját megoldással, hogy Horthy Miklós  személyében kormányzó került a magyar állam élére, a királyi trón pedig betöltetlen maradt.

A Magyarország államformájáról is szóló 1946. évi I. törvény tervezetének nemzetgyűlési vitájában csak egyetlen legitimista (monarchista) felszólalás hangzott el, Slachta Margit szájából, aki szerint a köztársaságot deklaráló aktussal egy "ezeréves megszentelt múlttól szakítottuk el az országot". Az 1946. évi I. törvény Kukorelli István nézőpontja szerint az első, a "gyakorlatban is működő chartális alkotmány" volt. A törvény azonban tiszavirág-életűnek bizonyult: az 1949. évi XX. törvénnyel elfogadott alkotmánnyal beköszöntött a "pártállami modellzubbonyt követő" időszak. Végül az 1989. évi XXXI. törvény módosításával "gyakorlatilag új alkotmány lépett hatályba, ami "az államnak, a jognak és a politikai rendszernek gyökeresen különböző, új minőségét vezette be azzal a meghatározásával, hogy a  Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (...) Az Alkotmány meghatározza a jogállami államszervezet alapvető intézményeit és működésük fő szabályait, valamint tartalmazza az emberi és állampolgári jogokat, alapvető biztosítékaikkal együtt. (...) A jogállam megvalósítása folyamat. Az állami szervek számára alkotmányos kötelezettség ezen munkálkodni." (11/1992. (III. 5.) AB határozat).

Ezen szavak fényében döntse el mindenki, hogy az Országgyűlés által 2011. április 25-én elfogadott és 2012. január 1-jétől hatályos "húsvéti alkotmány" várhatóan milyen irányba fogja elmozdítani a magyar közjog fejlődését. Egy biztos: Magyarország nem volt, hanem lesz.

Felhasznált irodalom

Benedek Elek: Hazánk története - Történelmi olvasókönyv - Szalay Könyvkiadó és Kereskedőház Kft., Kisújszállás, 1998

Benedek Elek: Nagy magyarok élete - Holnap Kiadó Kft., Budapest, 1996

Boross Mihály: Magyar krónika, azaz a magyar nemzet története a legrégebbi időktől fogva, a legújabb időkig, minden nevezetes történeti esemény évszerinti előadásával - Kiadja Heckenast Gusztáv, Pest, 1870

G. Szabó Botond: A Magyar Nemzet Függetlenségi Nyilatkozata 1849. április 19-i díszkiadás - Multiplex Media - Debrecen  University Press - Tiszántúli Református Egyházkerület - Debrecen Megyei Jogú Város, Debrecen, 1999

Halmos Ferenc (Főszerk.): Száz rejtély a magyar történelemből - Gesta Könyvkiadó Kft., Budapest, 1999

Holló András: Az államjogtól a jogállamig - A közjog "forradalma" - Alapítvány a Politikai Kultúráért, Budapest, 1993

Kerepeszky Róbert: Jelöltek és ellenjelöltek. In: Rubicon, 2011/8. szám, Királykérdés a Horthy-korban

Kékesy Raymund: A Szent Korona-eszme a szakirodalom tükrében. In: Nagy Magyarország Történelmi Magazin, I. évfolyam, 4. szám, 2009. december

Kukorelli István (Szerk.): Alkotmánytan I. - Osiris Kiadó, Budapest, 2007

Kukorelli István: Tradíció és modernizáció a magyar alkotmányjogban - Századvég Kiadó, Budapest, 2006

Mezey Barna: Respublica 1849-ben. In: Rubicon, 1998/2. szám

Szigeti Péter: Legitimációs viták Magyarországon a köztársasági eszme és a Szent Korona tan alkotmányosságáról (1990-1999). In: Szigeti Péter: Norma és valóság - Széchenyi István Egyetem - MTA Politikai Tudományok Intézete - Győr, 2006

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés